a szokotnál is csendesebb volt az a kedd reggel amikor a kávézó csillingelő ajtaját kinyitva belépett jungkook aki egy kis dobozt fogott a kezébe.

miután hoseok felvette a rendelést jeongguk egyik lábáról a másikra billegve várakozott, ideges volt vagy izgatott, a barista nem tudta pontosan megmondani.

- sietsz valahova? megpróbálok, sietni, csak nem akarom elrontani - ajánlotta fel hoseok.

- nem dehogy, teljesen ráérek!

- fura vagy ma reggel jeongguk.

erre a fiatalabb csak felnevett és elmormolt egy köszit.

- kávé és a muffin - mondta hoseok a szokásos nagy mosolyával, de arra nem számított, hogy az elötte álló fiú a reggelije elvétele után az ő kezébe nyom egy dobozt. - ez mi? - kérdezte zavartan a kis fém dobozkát nézve.

- ajándék - mostmár egyértelműen megtudta állapítani a barista, hogy jeongguk izgatott. - nyisd ki! - mosolya olyan széles volt mint még soha, hoseok szívesebben bámulta volna inkább őt minthogy a dobozzal bajlódjon, de végül eleget tett a másik kérésének.

jeongguk ajándéka nem más volt mint csokis kekszek amik szinte teljesen megtöltötték a dobozt.

hoseok nem egészen tudta mit is mondjon, teljesen meg volt lepve. most az egyszer úgy tünt, hogy a fiatalabb a magabiztosabb kettejük közül.

- a sok muffinért cserébe - magyarázta vidáman. - meg mert te is édes vagy - ezt a mondatot már halkabban tette hozzá és igazából nem is akarta hangosan kimondani.

jeongguk hirtelen jött magabiztossága el is illant ő pedig integetve rohant ki a kávézóból ott hagyva maga utáb egy piros arcú seokot.

délután hoseok seokjinnel közös lakásuk kanapéján ült elmélyedve éppen aktuális kedvenc k-dramajába.

- hoseok honnan van ez a süti? kaphatok belőle? - hallotta hyungja hangját aki a konyhából kiabált neki.

- kim seokjin! - azonnal felpattant és úgy rohant a hyungjához mintha az élete múlna rajta. - nem! ne merj hozzá érni!

odaérve kikapta a dobozt a másik kezéből és a mellkasához szorította a tárgyat.

legjobb barátja kikerekedett szemekkel nézett rá, megpróbálva feldolgozni, hogy miért akadt ki hoseok ennyire egy szimpla kérdés miatt.

- bocsánat seokie? - kezdte bizonytalanul. - nem tudtam, hogy uhm...mérgezettek?

- nem mérgezettek, jeongguktól kaptam őket és nem ehetsz belőle, senki nem ehet belőle.

- ooo - seokjin azonnal játékos mosolyra húzta ajkait. - a cuki cseresznye rózsaszínhajú hajútól kaptad? de aranyos, ó seokienak udvarlója van - azonnal güggyögve kezdte el piszkálni hoseokot, de a barna hajú csak egy mérges tekintettel és persze a süteményével a kezében hagyta egyedül a másikat a konyhába.

-
igen csak ezt a történetet tudom írni. sajnálom, eskü próbálkozok mással is, de ezt olyan könnyű megírni lmao

legyen szép hétvégétek babák<33