Kirishima

Este kimásztam ablakomon át a tetőre. Rágyújtottam egy füves cigire és csak az eget kémleltem. Nem értettem, mi baja van.. Egészen.. normális volt velem, de aztán.. mondhattam valami rosszat, amin felkapta a vizet. Tudom jól, hogy pletykálnak róla az emberek, de nem tudom hová tegyem ezeket, az viszont teljesen tiszta, hogy valami történhetett vele, ami egyáltalán nem egy olyan dolog, amire szívesen emlékszik vissza. Egyelőre lehetetlenségnek tűnik, hogy közel kerüljek egy ilyen sráchoz, mint ő.. de amikor a szemeibe néztem.. valahol legbelül úgy éreztem, mintha telepatikusan segítségért kiáltana. Hogy valaki felhúzza a mélyből. Már a történetei is erről árulkodnak. Nem kimondottan azok a boldog mézes mázos közhelyes sztorik. Még is.. hogyan kelthetném fel az érdeklődését? Világosan megmondta, hogy nem akar foglalkozni velem, de nem hiszem, hogy tényleg, komolyan így gondolná. Miért van az, hogy az vonzz a leginkább, aki ilyen elérhetetlen? Talán megszántam volna? Nem, másról van szó. Voltam már szerelmes másba, de az nem ilyen érzés volt.. talán vonzó ez a kihívás, hogy megszelidítsem? Nem. Nem vagyok ilyen.. valami köt hozzá, ami.. teljesen rabul ejtett.

Másnap nem állítottam be a hajam, tiszta kócosan, leengedett hajjal tértem be, mivel lekéstem az ébresztőmet. Nagyokat ásítozva trappoltam végig a folyosón, majd megláttam Todorokit könyvét bújva az alblak párkányon ülve. Eszembe jutott, hogy eléggé jóban van Bakugouval, így aztán megkörnyékeztem.

"Kirishima kun?" pillantott rám szeme sarkából, hangján érezhető volt, hogy meglepett.

"Ohayoo, Todoroki kun!" üdvözöltem álomittas hangomon.

"Mi lett a hajaddal?"

"Csak elaludtam. Beszélhetnénk?"

"Mindjárt becsöngetnek" figyelmeztetett, s leellenőrizte óráján az időt.

"Kit érdekel? Ennyire vágysz egy jó japán törire?" firtattam unott arckifejezéssel.

Todoroki nagyot sóhajtva adta meg magát.

"Menjünk."

A suli tető terére mentünk. Borús idő dúlt, akárcsak a lelkemben. Volt néhány tisztázatlan dolog, de fogalmam se volt, hogyan kérdezzek rá.

"Kérdezhetek tőled?"

"Attól függ, mit."

"Érdekelne Bakugou" mondtam ki egyenesen.

Todoroki szokásos fa pofával nézett rám.

"Miért?"

"Szeretnék vele barátkozni, semmi extra.. meg aztán, érdekli őt egy lány is.." hantáztam előszeretettel.

"Mhm. Van egy dolog vele kapcsolatban, amiről nem beszélhetek. Igazából ő rendes ember a maga módján, de nem nagyon szeret megnyílni, főleg nem erőszakkal. A pisztáciás fagyi a kedvence, imádja a kocsikat és a motorokat a szuperhősöket az animéket, mangákat, de azokból is csak a drámát, szereti, ha van egy történetnek mondanivalója. Közel áll a szüleihez, szereti őket, a kevés barátaihoz is és úgy ennyi. Elég egyszerű egy ember" magyarázta Todoroki.

Egyszerű?

Ugyan már.

"Értem.."

"És milyen a lány?"

"Cs-csinos.. meg minden, sz-szóval" habogtam, dadogtam, hisz nem számítottam arra, hogy rákérdez erre. "Ohh" csaptam homlokomra. "El is felejtettem, hogy edzésem lesz! Megyek, köszönöm, Todoroki kun!"

Egyből rohanni kezdtem, ahogy kimondtam. És tényleg edzésre indultam. Régen imádtam focizni, de abbahagytam, mai napon viszont selejtező volt. Gondoltam visszatérek, hogy értelmesebben is elüssem az időmet.

***

Bekerültem a foci csapatba, ami eléggé feldobott. Nap végén hazafelé tartottam, de megláttam őt. Egy útvonalon sétáltunk hazafelé a suliból. Amikor lefordult a közeli parkba, utána loholtam. Megérintettem vállát és morcos arckifejezéssel fordult felém. Kivette fülesét és undorodva mért végig.

"Mit akarsz?"

"Bocsánatot kérni."

"Miért?"

"Nem akartalak megbántani."

"Tuti azért jöttél, hogy bűntudatot kelts bennem!" mordult fel.

Mi van?

"Nem, dehogy! Eskü!" mentegetőztem aggodalmasan.

"Azt hiszed, nincs bűntudatom esetleg? Ide jössz és te kérsz bocsánatot, amikor nekem kéne" tört ki ingerülten. "Mindenkitől nekem kéne bocsánatot kérni!"

"M-miért mondod most ezt?"

Bakugou felfogta mit is mondott, így vissza vett stílusából. Szavaiból érződött, hogy küzd magával, vagy valami nagyon fájdalmas történhetett vele. Szemei is erről árulkodtak, amiket szégyellősen le is sütött.

"Sajnálom, hogy bunkó voltam, de ne akarj engem közelebbről megismerni. Nincs szükségem új barátokra!" mondta ki egyenesen.

"Ki mondta, hogy a barátod akarok lenni?"

"Ha nem az, akkor mi?"

"Aki szeret téged úgy, ahogy vagy."

Basszameg, miért tettem ezt?