Természetesen megcsókolt, de most sokkal szenvedélyesebben és hosszabban, mint múltkor. Mámorító érzés a csókja, túlságosan jólesik. Rémisztő ez az egész, főleg, hogy fejfesztve viszonzom minden egyes tettét.

Akkor ébredtem fel, amikor meleg kezeit a felsőm alá vezette. Ugyanazt csinálta, mint amikor náluk voltam. Pofonként ért az információ, miszerint Jungkookal csókolozok a folyosó közepén.

— Elégh. — lököm el kicsit, majd lihegve nézek rá. — ez nem jó így.

— Te is akarsz engem. — néz rám vágyakozva, és kicsit szomorú lettem, amiért nem egy szerelmi vallomást hallottam, de ez van. Az élet továbbra sem egy tündérmese.

— Nem tehetjük ezt Yerivel.

— Hogy jön ő ide? — kérdezi dühösen.

— Ő a párom.

— Igen, de csak a bálon!

— Ha ezt megtudná, nem jönne el velem. — vonok vállat szomorúan.

— Ez van Taehyung. Akkor nem jön el. De miért fontosabb az a kibaszott bál neked, mint én? — vár őszinte választ Jungkook.

Pontosan én sem tudom miért. A saját becsületem miatt. Meg kell mutatnom mindenkinek, hogy Kim Taehyung igenis tud magának párt szerezni. És ez nekem mindennél fontosabb, elvileg.

— Csak fontos. — Jungkook ezután ingerülten tekint rám, majd szó nélkül hagy egyedül. Megértem őt. Túlságosan is. De nem tehetem azt, amit akarok. Őszintén szólva, reménykedem abban, hogy a bál után visszakapom az önbizalmamat, amit az osztálytársaim több év alatt teljesen leromboltak.

Úgy éreztem Jungkookot elveszítettem. Azt hittem nem fogom többé érdekelni, és rám sem akar nézni. Hiszen folyamatosan visszautasítom, vagy hitegetem. Szörnyű ember vagyok. Önző. De nem úgy lett, ahogyan gondoltam. A nálam idősebb fiú egész nap körülöttem volt. Kicsit mintha védelmezni próbálna és sugallni felém, hogy nem hagy el.

Az ebédidőben még a menzán is követett az asztalomhoz, úgy gondoltam tennem kell valamit. Nem akartam, hogy Jungkook az árnyékom legyen. Ennyi erővel ide is jöhetne hozzám. 

Egy-két asztallal arrébb ült, amin már felnevettem. Tetszett, hogy a közelemben akar lenni. Azt hittem haragszik, de nem viselkedik úgy. Talán ezért volt bátorságom odamenni hozzá. Vele szemben ültem le, és egy ideig csak bámultam gyönyörű szemeibe.

— Miért követsz? — vonom fel szemöldököm, Jungkook pedig ténylegesen meglepődik. De aranyos, hogy azt hitte nem veszem észre. Túl egyértelmű volt.

— Nem is.

— Jungkook. — forgatom meg szemeimet. — nem vagyok idióta.

— Tudom. — von vállat. — bár az elég nagy hülyeség, hogy a bál jelenti neked az életet.

— Nem is tudsz semmit, pont te nem ítélkezhetsz felettem.

— Akkor mondj el mindent Taehyung, csak ne csináld ezt velem mindig, amikor közelebb kerülök hozzád. Mert kurvára fáj. — néz rám őszintén, és most jöttem rá, úgy igazán mekkora barom vagyok. Engem tényleg érdekel Jungkook, bár nem szándékoztam neki ezt elmondani.

— Egy lánnyal kell mennem, érted? — hajolok közelebb hozzá, hogy senki ne hallja. — különben az lesz, mint tavaly.

— Mert? Mi volt?

— Hallottál arról a fiúról, akit a saját osztálytársai vertek majdnem halálra, és az egész nyarát kórházban töltötte? — bólint. — Én voltam az. — mondom el az egyik titkomat. Úgy érzem tudnia kell mit miért csinálok, és miért félek annyira attól az estétől.

— Tessék? — kérdez vissza rémisztően nyugodt hangon.

— Ne kérd, hogy elismételjem.

— Hányan voltak? — néz le a földre, így nem tudok a szemében válaszokat, érzelmeket keresni, ami iszonyúan zavar. Nem tudom mit gondol jelenleg.

— 6-7-en, nem emlékszem annyira.

— Miért nem szóltál eddig? Miért nem kértél segítséget? És mi a jó tetves életért vertek meg? — veszi fel velem újra a szemkontaktust és végre látom rajta, hogy mennyire kétségbeesett.

— Azért vertek meg, mert nem volt mellettem senki. Védtelen voltam.

— Már mindent értek. — fogja meg az asztal alatt a kezemet, ami miatt gyorsabban ver a szívem. Meg tudnám szokni a jóleső érzést, ami végigszáguld egész valómon. — nem tudom mit gondolsz rólam, de soha nem foglak bántani. Elengedni magam melől végképp nem. — mosolyodik el, amit viszonzok. Jungkookkal talán lehet valami komolyabb is közöttünk, ha betartja, amit ígért és nem enged el.

Jungkook ígérete hamar elszállt a semmibe.

——————
CIAO!
Magamhoz képest régen volt rész, mert nagyon sokat kell tanulnom. Remélem megértitek.
Ez a rész egy kisebb átvezető volt egy nagyobb történés előtt.
Köszönöm hogy olvastad! *~*