A folyosón rögtön összesúgtak ahogy megláttak. Terjed a pletyka, de pont leszarom. Higgyenek amit akarnak. Amíg békén hagynak nem érdekel. Erről eszembe is jutott az öcsém. Igen, mert hogy nekem olyanom is van. Igaz nem vér szerinti, de van. Na szóval őt hívtam fel s mikor felvette kérdeztem róla hogy s mint van. Rögtön sokkolt mikor közölte, hogy oda fog illetve oda jár ahová én. No igen, itt megemlíteném, hogy azén én öcsikém egy kis zseni. Nagyon okos és nagyon félénk is. Rögtön kérdeztem is merre van éppen, mert ha ott ahol én tuti megkeresem. Mondta is és én azonnal elindultam. Akkor már szinte futottam mikor kérte siessek mert túl sokan vannak körülötte. Telefonom el is tettem és futottam ahogy tudtam.
Öcsémre az udvaron találtam rá egy kisebb csoport közepén. Egy csapat bolhazsák közt.
- Ha egy ujjal is hozzá értek kiheréllek titeket bolhazsákok! - kiabáltam, hogy rám figyeljenek és így az alkalomat kihasználva öcsém elfuthasson onnan.
- Most ijesztő akartál lenni szivi? - szólt az egyik, az aki kb egy fejjel magasabb volt tőlem is.
- Csak nem a tiéd a kicsike? - szólt egy másik.
- Van még hozzáfűznivalótok? Hm? - felhúztak egy pillanat alatt. Csak öcsém miatt, aki belém kapaszkodott, nem ugtottam nekik, még.
- Egyedül vagy kis szaros. Mi meg... Nézz csak körül. - szólt az aki elsőként.
- Elég csenevész vagy. - szólt egy újabb - Félre söprelek és viszem a kicsikét. - ahogy felénk nyúlt és öcsém sikoltott, az volt az utolsó csepp. Öcsémet odébb toltam és kezébe adtam mobilom, hogy vigyázzon rá és ha nem muszáj ne nézzen oda.
- Félek. - szólt öcsém, én meg csak fejére simítottam aztán már estem is neki annak a nyomorultnak aki utolsónak szólt. Lett volna pofája valóban elhúzni magával öcsém. Csak orrba vágtam, de az elég volt, hogy bedühödjön a többi is. Nekem jöttek egyszerre. Egyet kisütöttem rögtön, csak a többi sunyi döggel volt gond. Két nyomorult lefogott hirtelen, a harmadik meg ütött volna míg egy másik öcsém felé indult. Na azt nem hagyhattam. Egy kis morgás és némi rázkódás után hagytam, hogy testem bizonyos fokig változzon. Azt a két korcsot akik lefogtak egy nagyobb lendülettel odébb dobtam. A harmadiknak sikerült behúznia és kifektetnie pár pillanatra. De aztán ugrottam fel s így ütöttem vissza. Az ütés után siettem öcsémhez akit már úgy kellett kihúzni annak a merész bolhazsáknak a kezei közül. Na azzal meggyűlt a bajom mert volt nála egy kisebb kés.
- Azt hitted olyan könnyen megúszod? - villogtatta ott nekem a pengét.
- Azt hitted megijedek? - vágtam vissza mire ő hadonászni kezdett a késsel. Meg is vágott és akkor rágtam be igazán. - Megdöglesz. - sosem morgok, de most megtettem. Akik eddig közel voltak messzire elhátráltak. Beszariak. Nekimentem annak a baromnak, mire ő belém nyomta a kést.
Nos... Ha akkor nem jön tanár akkor az a köcsög megdöglött volna, mert addig szorongattam volna a nyakát. De jött és ez volt a szerencséje, neki is és nekem is.
Ahogy az indulatok csillapodtak miközben alaposan le lettüknk szidva, és még szépen is mondtam, szóval közben tudatosult bennem, hogy szinte teljesen átváltoztam. Eme állapot lassan fordult vissza s így a fájdalom is erősebb volt melyet a kés okozott. Elég volt oda néznem, hogy megroggyanjanak lábaim. Az a kibaszott kés még bennem volt. Bármilyen erős is vagyok a vért nem nagyon bírom. Így aztán egyenes út vezetett az ájulás felé. Közben hallottam öcsém ismételt sikolyát és hogy feltehetően segítséget kér. A többi homályba vész....
Legközelebb már egy ágyon tértem magamhoz. Szokatlanul csend volt és nem volt az a kimondott fertőtlenítő szag, pedig valamiért biztosra vettem, hogy kórházban vagyok. S valóban ott voltam... Mármint mikor kinyitottam szemeim a tipikus látvány fogadott. Fehér falak, infúziós zsák amiből csöpögött a lötyi s folyt belém, végül a viszonylagos csend. Addig legalábbis az volt míg hallani nem véltem öcsém hangját az ajtó túloldaláról. Szólni akartam, de nem kellett, mert alig pár pillanattal később az ajtó kinyílt és az öcsém lépett a szobába, majd szinte ugrott rám. Rögtön elsírta magát és elmondta, hogy nagyon aggódott, félt, hogy nem ébredek fel.
- Látod, hogy ébren vagyok. - simítottam fejét - Tudod, hogy kibírok bármit. - csak a vér látványát nem.
- Erős vagy tudom. - szemét törölte már - De azért én féltettelek. Olyan sokan voltak te meg egyedül. Ráadásul most büntetésben leszel majd miattam.
- Nem nagy ügy öcsi. A lényeg, hogy te rendben vagy. - néztem őt és még akkor is fura volt még mindig, hogy mennyire ragaszkodik hozzám. Fura, de nagyon jó érzés. - Jut eszembe, nem bántott senki sem téged közben ugye?
- Nem. - mondta és fejét is rázta nemlegesen - Tudod bátyus - aranyos mikor így hív, holott alig egy év van csak köztünk - volt egy fiú aki segített nekem. Igazából ő meg a barátja hoztak ide minket. Ijesztőek voltak, meg nagyon gyorsak, de közben kedvesek is és... - olyan lelkesedéssel beszélt öcsém, hogy biztosra vettem, hogy tetszik neki valamelyik és esélyes hogy be is vésődött neki az illető. Utobbitól tartok csak, mert ha nem lesz viszonzott a dolog akkor öcsém szenvedni fog. Amit nagyon nem szeretnék, de ez ellen nem tudok tenni semmit.
- És mondd csak, biztos hogy nem bántottak? - nemet intett fejével - Egyik se? - ismét - Hát akkor azt hiszem köszönetet kellene mondanom nekik.
- Hát... Ami azt illeti odakint vannak most is.
- Tényleg? - kérdeztem meglepetten mire öcsém bólintott.
- Behívjam őket? - most rajtam volt a sor, hogy csak bólintsak. Öcsém ment is egyből az ajtóhoz, amit kinyitott, és csak kilesett és szólt mire ketten máris jöttek befelé. Egy óriás meg egy pár fejjel alacsonyabb. Kb mint Stan és Pan. Röhejes látvány voltak, de mégsem mosolyogtam. Furcsák voltak. Már csak az, hogy egyikük azt a furcsa illatot árasztotta amit megérkeztemkor éreztem. Hogy melyikükből jött... Hát nem tudtam rájönni, de az biztos hogy kissé bekábultam tőle. Éreztem. Ahogy azt is, hogy szemeim szinte izzanak. Furcsán éreztem magam.
- Ő itt Mingi - mutatott a magasabbra - ő pedig San. - mutatott a másikra, akinek furcsamód rózsaszín haja volt. Feltűnő az már biztos.
- Köszi Hwa, de azért mi us be tudtunk volna mutatkozni. - a magas szavaira öcsém fülig pirult. Oh.. Szóval ő az. Hm.. Nem rossz. - Ha nem tudnám mi vagy esküszöm, hogy egy alfának mondtalak volna.
- Nyúl mi? - pinky csak ilyen kurtán furán szólt - Azt hittem a fajtád kihalt.
- Majdnem. Látod én még élek. - miközben beszéltem ő végig mért ahogy voltam.
- Hogy lehet Hwa az öcséd?
- Még nem jöttél rá? - feleseltem vele - Állítólag a fajtád kiszagol mindent.
- Rájöttem. - mordult rám - Csak hallani akartam a te szádból is, nyuszi.
- Azt hiszem jobb lenne ha mi most inkább mennénk. - a magas a másik vállára fogott, hogy közben "véletlenül" öcsém vállát is megérintette.
- Szerintem is... - fájdalmaim voltak, mert fájdalmas ám ha csak úgy, kontrollálatlanul előbukkannak a nyuszi füleim.