Hangos üvöltés szelte ketté az éjszakát, a varjak és a környékben élő madarak ijedten reppentek szét. A hold kékes fénye világította be a tisztást.

Az árny mellkasához szorította párját , fájdalmában keservesen sírt. Cairan meg gyötört teste tiszta vér volt és ernyedten hevert Aleksander ölelésében.
-Nem, nem, nem, nem... -ismételgette -Ezt nem hagyom!

A hibrid össze szedve minden erejét elengedte kedvesét és elhelyezte a földön.

Gyorsan kellet cselekednie. Csak pár perce volt, hogy megcsinálja a rituálét. Egy közelbe talált fa ággal rúnákat rajzolt a földbe Cairan köré. Könny cseppeit szabadjára engedte és egyet letörölve arcáról Cairan homlokára egy újabb rúnát rajzolt vele. Vihar sárkány lévén erejével szelet támasztott ami kegyetlen megállíthatatlan erővel fújta a hosszú fű szálakat.

Most jött a legnehezebb, Alek számára a legnehezebb. Tüzet kellet idéznie, az utolsó erejét is össze szedte mire egy apró láng jelent meg tenyereiben. A tenyerébe keletkező kicsiny lángocskát a földbe vésett rúnákra ejtette amik hevesen reagáltak amikor kör alakban lángoltak fel a két teremtmény körül. Alek kiengedte karmait és megvágta csuklóját, a vérével Cairan testére festette fel azt a rúnát amit sok évvel ezelőtt az esküvői ceremóniájukon meg alkottak.

A sárkány ősi nyelven kántálni kezdett. Az árny testéhez óvatosan lehajolva megvágta annak csuklóját és vérével ugyanazt a rúnát festette fel a saját homlokára. A kántálást egyre hangosabban és egyre kétségbe esetteben mondta. A lángok egyre magasabbra értek és a szél is egyre jobban erősödött.

A felhők közre fogták a holdat és a villámok hangos menydörgések kíséretében érkeztek meg a földre. Aleksander a szavakat már szinte ordította, az orra vérre eleredt a füle zúgni kezdett de nem adta fel. A felhők szerte foszlottak a szél szellővé változott a lángok ki aludtak amikor a sárkány elterült a földön. Ajkai mosolyra húzódtak amikor Cairan szíve ismét megdobbant, és csak dobogott egyre gyorsabban amíg el nem érte az egyenletes normál tempót.

Aleksander megcsinálta meg mentette párja életét. Ebben a tudatában vett át mindent a sötétség. A két szerelmes eszméletlenül feküdt a másik mellett ,éltek és csak ez számított.

---------------------------------------------------------

Az eretnekek csapata hangos üvöltésre lett figyelmes miközben éppen a sürű rengeteget szelték át. Az ordítás egy meg hasadt lélek tiszta hangja volt az éjszakában. Pár katonának végig szaladt a gerince mentén egy borzongató érzés. Syrus azonnal a hang nyomába eredt Esme szorosan a nyomába. A levegőt a vér sós illata töltötte be, a fák fölött a felhők vihart ígértek. A szél egyre csak erősödött szinte lehetetlen volt benne előre haladni.

Az eretnekek csapata lassú, óvatos léptekkel érkezett meg a tisztásra. A tűz gyűrű és a holdfény tisztán világította meg a két csuron véres árnyat. Syrus ugy érezte alig kap levegőt amikor rájött hogy Cairan szíve nem dobog. Esmenek tátva maradt a szája mikor rá eszmélt milyen rituálét hajt végre éppen az unokatestvére.

Az eretnekek szemében fellálngolt a félelem és az alázat amikor rá döbbentek hogy a történelem két legerősebb legendája áll a mezőn. Egyikük sem sejtette, hogy Cairan a valódi vezér, csak nagyon kevesen voltak beavatva.

-Mit művel Alek? -suttogta Sy döbbenten miközben választ várt Esmetől.
-Beszarás, ezek
összeházasodtak. -válaszolt a nő bár többnyire magának mondta -és meg sem hívtak , ki fogom nyírni Aleket!

-Az remek, de mit csinálnak? Cai ugye... Ugye nem.. -Syrus képtelen volt kimondani a szavakat, ha a bátyja meghal teljesen egyedül marad. A halál már pedig ott ólálkodott a fák között.

Egy kaszás állt lesben a mező túl oldalán. Kaszája pengéje ezüstösen csillant meg a holdfényben. Csak állt és csendben várt. A viahr sárkány hangosan kántált, mindenki lélegzet vissza folytva figyelte a tűzet és a cikázó villámokat.

Esme továbbra sem vállaszolt alig hallotta az mellette álló árny hangját. Féltette Aleket egy házastársi rituáléba könnyen bele halhat. Syrus képtelen volt nem a kaszást figyelni , attól tartott ha csak pislog akkor azonnal akcióba lendül.

A tűz ki aludt végül Alek össze roskadt kedves teste mellett, viszont mostmár két szív dobbant egyszerre. A kaszás megfordult és elsétált, úgy fest ma nem kell szolgálnia a halált. Esme és Sy azonnal a két sérülthöz sietett.

Az eretnekek is követték őket, nem volt idejük félni ugyanis Syrus utasította az embereit , hogy segítsenek cipelni a két eszméletlen árnyat. Így indultak vissza Revirsbe, pontosabban az erődbe.

-Főnök, Maven engedélyezte
ezt? -kérdezte az egyik katona bátortalanul Syrust.

-Tudod, hogy már rég nem érdekel mit engedélyez az a kis
piranha. -morogta az árny mély megvetéssel. -Az erődbe megyünk a gyógyítókhoz! A bátyám nélkül sehol se lennénk szóval az a legkevesebb ha ellátják azok a gyógyítók akik neki köszönhetik hogy nem az Istenek kertjében kell rabszolga életet élniük!

A katona szemlesütve fogadta a parancsot.
-Csillapodj Sy, ha kell elintézem én azt a kis szirént, tehetlen velünk
szemben. -nyugtázta Esme a maga nyugodt bájos hangján.
-Induljunk tovább! -adta ki a parancsot az árny és az eretnekek engedelmeskedtek.

Revirsben az árnyak suttogtak, az árnyak urának vissza tértét hírdették és a vihar sárkányét.

Az erőd kapuja nyikorogva csapódott be a kis mentő csapat után. A két ősit azonnal a boszorkányok szárnyába vitték a gyógyítókhoz. Még mindig eszméletkenek voltak. Syrus és Esme hangos veszekedésre lett figyelmes ami a társalgóból jött. Össze néztek és azonnal tudták ki lesz az.

-Ha nem vettek fel a nyilván tartásba nem lehetsz itt, ez az eretnekek
törvénye! -mondta a magáét az alacsony szirén nő. Fekete hosszú haja most kontyba volt fogva , tiarát és sötétkék nyári ruhát viselt. Maven arcán öntelt mosoly ült ahogy végig mérte a gyilkos tekintetű boszorkányt. Ha Raven a szemeivel ölni tudna a szirén halott lenne.
-Felvettek, Syrus Corvus hozott
ide -fortyogott a boszorkány, szemei kezdtek lilás színt ölteni ami mindig rosszat jelentett főleg annak aki fel dühítette. Raven nem tudta uralni az erejét, így csak még rosszabb volt bármilyen erős érzelem hatására elszabadult.

-Sajnálom, de nem látom-böngészte át a vaskos börkötéses könyvet -ideje lenne szedni a cuccod és máshol megszállnod, láthatóan nem szorulsz segítségre viszont mások igen és csak elfoglalod a helyüket.

Ravenben elszakadt valami, szemei lilán ragyogtak fel, a szirén védekezés képpen már emelte a kezét amit hosszú vékony ujjak öleltek körbe. Esme úgy meg szorította a Maven csuklóját, hogy az hangosan felszisszent.

-Ha csak egy ujjal is hozzá érsz az unoka húgomhoz én magam lógatlak le a várfalról és hívom ide az Isteneket hogy vigyenek magukkal! Megértetted? -Esme a szirén és Raven közé állt. A lány szemeiben kialudt a lilás fény.
-És én örömmel segítek neki
ebben -lelkesült fel Sy. -Most pedig húzz vissza a kis odúdba, ha csak nem akarsz bajt!

-Még én vagyok itt a vezető Corvus ezt sose feled! A saját testvéred jobban megbízott bennem mint benned! -érintette meg Sy arcát a szirén miközben távozott. Az árny elkapta a fejét menekülve a szirén karmai elől, közben elvicsorodott. Ha tehetné itt helyben szét tépné, de még nem jött el annak az ideje.
-Nem sokáig -szürte a szavakat a fogai közt a férfi. Syrus sosem vágyott a vezető szerepre , viszont remélte hogy testvére egy nap betölti azt teljesen és nem csak a háttérből. Soha nem értette mért bízik Mavenben. Maga volt a gonosz.

-Én is szívesen lelógatnám a vár falról akár ki is volt ez. -mondt az ifjú boszorkány, miután teljesen eltűnt a szirén.

-Az én vérem -mosolyodott el Esme.
-Köszönöm a gyors mentést... -tartott hatás szüntet a lány ugyanis ráeszmélt hogy nem tudja őse nevét.
-Esmeray Mons, de szólíts csak Esmenek. Örülök, hogy meg kerültél. Sok mindent kell megbeszélnünk.
-Igen abban biztos vagyok.
Egyébként -fordult Syrus felé a
lány -Megtaláltátok őket, és nekem mért nem szóltatok?

-Igen meg viszont nincsenek valami jól.És nem viszelk nyílt terepre amíg nem vagy ura önmagadnak!

-Tökéletesen ura vagyok! -fonta karjait kereszteb a boszorkány.
-Erről egy majdnem halott szírén is tanuskodhat -nevetett fel Esme.
-Én nem bánnám ha nem csak
majdnem -vigyorodott el az árny a gondolattól.

Hatalmas csattanás hallatszott a gyengélkedő felől. Az egyik árny felébredt.

Aleksander egy hatalmas esés kíséretében tért magához ,ugyanis amint kipattantak a zöld szemei felugrott az ágyról ,hangosan zihált mint aki egy rámálomból ébredt. Ekkor még fogalma sem volt ,hogy a folyosón közelít a valódi rémálom.

Tekintetével azonnal Cairant kereste ,viszont a lassú szív verését hamarabb meghallotta mint ahogy észre vette a mellette lévő ágyon elterülő szerelmét. Az árnyak urát egy kék ragyogású burok ölelte körbe, a gyógyító boszorkányok mindent elkövettek ,hogy stabilizálják az állapotát.

A sárkány össze szedte magát a földről, a feje habár még kicsit hasogatott teljesen rendbe jött.
Meg nyújtóztatta végtagjait majd Cairan ágya szélén foglalt helyet.
-Sajnálom,hogy azt mondtam nem bízom benned. Te is tudod ,hogy ez nem igaz. Még mindig szeretlek , mindig szerettelek és foglak is örökké.- Alek át nyúlva a kék ragyogáson megfogta Cairan kezét, aki az érintésre megmozgatta az ujjait. Alig volt észre vehető de nem Aleknek aki a párja minden rezdülését érzékelte.

-Kérlek Cai gyere haza hozzám. - suttogta Alek. A mély borongós óceán összemosódott a tenger zöld íriszekkel.

-Sasha -lehelte ,hangja reszelős volt .Cairan arcára kiült a fájdalom amikor megprobált felülni.
Alek ösztönösen utána nyúlt ,ha segítségre lenne szüksége.
-Pihenj drágám, rád fér.
-Azt hittem elfogsz menni,mert ettől csak jobbat érdemelsz -motyogta Cai láthatólag még nagyon kába volt.- Te mindent megérdemelsz ami jó ezen a világon.

-Nem megyek sehova ,rendbe fogsz jönni viszont pihenned kell.-Alek végig simított kedvese arcán aki bele simult a gesztusba.
-Sajnálom-mondta Cai szemeit lehunyta amikor a fájdalom egy újabb hulláma söpört végig a testén.
-Bárcsak elvehetném a fájdalmat.-kívánta Alek .

-Már akkor elvetted amikor megláttalak a könyvtári raktárban. Már akkor elvetted amikor több száz éve a folyó parton utánnam jöttél. Mindig te voltál a gyógyír a fájdalmamra.-Cairan nembírta kiejteni a szavakat de a fejében tisztán csenggtek. A világ elnehezedett vagy csak a teste de mély álomba merült ,ahogy a gyógyfüvek hatni kezdtek.

-Ez nagyon megható volt,viszont minnél hamarabb el kell őt vinni innen. Túlságosan szem előtt van ami csak bajt hoz az eretnekekre.- Maven az ajtó keretnek támaszkodva karba tett kézzel mérte végig a párost.

-Csak egy gyors kérdés.-szólalt meg a vihar sárkány minden kedvesség morzsát a hangjába erölttetve , arcára kedves mosolyt varázsolt. -A te személyedbe kit tisztelhetek?
-Maven vagyok az eretnekek vezére nyílvánvalóan , viszont nem rémlik ,hogy te közénk tartoznál te duracell gyík.

Most ez a ribizli komolyan beszólt nekem?-futott át Alek agyán a gondolat. A vihar sárkány ijesztőnek hatott amikor fel kelt.Mivel még fáradt volt és ingerült és még mindig féltette Cairant ezért nemes egyszerűséggel az ajtóhoz sétált és becsapta a szirén orra előtt. Maven sértődötten sétált el ,Alek pedig vissza ült Cairan mellé az ágyra ,így őrizve szerelme álmait.