Néma szavak között
Elveszett a pillanat,
Mit nem mertünk megragadni.

Annyi minden elhangzott, s
Kívül rekedt a csenden,
Ami minket körbevett.
Ránk nyomta puha némaságát,
Lepattantak róla a szavak.
Annyi minden elhangzott, s
Kívül rekedt a csenden.

S nem maradt más, csak a némaság,
Zárt dobozként csukódott ránk.
Elveszett a pillanat, nem ragadtuk meg,
Rémülten nézzük, ahogy az idő elsodorja.
Elfelejtjük, s csak titokban várjuk,
Talán egyszer megtörik a csend,
Némaságunk ordít majd, mert
Ilyenek vagyunk mi.

2019.12.08.