A kín,amely úgy söpört végig,mint rétet a futótűz hosszú volt és soha véget nem érő. Aztán fényt láttam a szemhéjamon keresztül,és melegséget éreztem. Olyan könnyedséget,amit csak egy férfi jelnlétében éreztem. Majd mintha egy izzó kiégett volna úgy tünt el a fény is. Kipattant a szemem.A fülem zúgni kezdett és nem láttam semmit. Fekete pöttyök lepték el a szemem világát. Lassan kezdett kitisztulni a kép. Az arkangyalom hajolt felém,aggódóan tekintett rám. Furcsálva néztem rá. Ő mégis,hogy került ide és hol van az az ide? Már megakartam szólalni,de egy durva köhögő roham szántotta fel a tüdőmet. Arrébb toltam az angyalt s felpattantam az ágyról,amiben feküdtem. Előttem kivilágított fürdőszoba volt kialakítva. Beszaladtam fuldokolva,s mire a kézmosó kagylóhoz értem már vért köhögtem fel. A kagyló peremét teljes erőmből szorítottam,lábaim remegtek. Megijjedtem attól a sok vértől. Pár percig tarthatott még a rohamom. Hidegvízzel mostam arcot,de a lábaim felmondták a szolgálatot,így kénytelen voltam a hideg fürdőszobai csempére ülni. Kapkodva a levegőt vetettem hátam a hideg falnak. Az angyal az ajtó keretnek dőlve vizsgálgatott. Komoly ábrázata miatt már tudtam. A melegség,amit éreztem az ereje végterméke volt. Meg akart gyógyítani. Fájóan,s elkeseredetten kacagtam fel,úgy tekintettem rá.
-Besült az angyali erőd ugye?
-Mégis mi a fene történt veled Kaeden?-kérdezte karcos hangján.
-Megtaláltam akit kerestem. Vagyis ő talált rám.-álltam fel nagy nehezen. Egy pillanat erejéig elvesztettem az irányítás ismét,s majdnem a padlón kötöttem ki,de Gabriel gyorsabb volt. A derekamat megragadta,s a kezemet megfogva kísért ki az ágyhoz.
-Ki tette?
-Egy harmincas, dögös és kifinomult indiai hölgy tette. Ó és a legjobbat még nem mondtam,egy istennő.Fel ismered? Mert ő ismer téged.
Gabriel letaglózott ábrázattal ült mellém.
-Kali.
-Talált süllyedt.
Sajnos már nem bírtam tartani a fejem így kénytelen voltam az angyalnak dőlni,aki rögtön megfeszült. Reakciója miatt normál állapotomban szinte azonnal elkaptam volna a fejem és Kansasig tartottam volna a távolságot. Viszont,most semmiféle plusz energiám nem volt pótcselekvésekre.
-Féltékeny a drága pszichopata ribanc exed. Megmérgezett és a fejemet rá,de közre játszott némi vér mágia is.
-Féltékeny? Rád?-fordította úgy felém fejét,hogy én még mindig kényelmesen tudjak feküdni a vállán.
-Azt...szóval a fejébe vette,hogy valami...-kényelmetlen téma volt ez számomra. Nos,hogy miért is...talán mert Kali-nak igaza volt. Több volt ez irányomban,mint szimpátia. De egy vadász kizárja ezeket az érzéseket. Kizárja,mert nem vezet sehova,legfeljebb a végzetünkbe.-...hogy valami van közöttünk.-félve néztem rá,államat vállára  fektetve tekintettem rá. S kelletlenül,de észrevettem,hogy ajkai milyen közel vannak. Hogy mennyire könnyű lenne egy kicsit fel nyújtózkodni. Érdeklődve nézett rám. A zöldes barnás aranytengerben viszont láttam valamit. Rágódott, s elveszett,aztán visszatért. Sután elmosolyodott.
-Kali megőrült.-állt fel hírtelen. Persze eme cselekedete rögtön megszédített. A matracot szorítottam. A kín újra előtört belőlem,de nem csak én szenvedtem,hanem a másik lélek is. Esküszöm,az agyam mélyéről egy halk suttogás tört felszínre. Koncentráltam. Próbáltam fókuszálni, kivenni a halk szavakat,de nem értettem.Egyre jobban bele merültem,s már majdnem tisztán értettem.
-Kaeden!-szólított határozottan Gabe. Elvarázsoltan tekintettem rá.
-Hmm?
-Tudja,hogy mi vagyok?-kérdezte aggódóan. Ekkor pattant el bennem valami.
-Ó igen rohadtul a szárnyaidról beszélgettünk és koktéloztam is vele. Meg kibeszéltük milyen is vagy az ágyban.
-Kaeden segíteni próbálok. Tudja vagy nem?
-Nyugodj le Loki. A szerelmetek még virágozhat.-álltam fel nagy nehezen. Körbe néztem a szobában. A komódom mellett volt a fegyverem. Oda csoszogtam,s  felvettem.Folyékony nedves sűrű valami esett a padlóra. Az orromhoz nyúltam. Vér volt. Fel paprikázódva töröltem le,úgy hogy az arkangyal ne lássa. Kikerültem Gabe-et.  
-Most meg hová mész?-vetette hátra a fejét hitetlenkedve.
-Megölöm azt a picsát.-ekkor kapta el dühösen a karomat.
-Tényleg Gabe?-kérdeztem elhűlve.-Most már véded is?
-Alig állsz a lábadon.
-Neked nem mindegy. Különben is mi a frászt keresel itt?-adtam hangot felháborodásomnak. A szokásos jellemvonásai az arkangyalon sehol nem voltak. Az az arkangyal állt előttem,aki még a nagy betűs élete előtt katona volt ízig vérig.
-Hallottalak.-suttogta.-Hívtál.
-Én ugyan nem.-köptem felé ingerülten. Nem kellett volna így viselkednem vele,de épp haldokoltam és frusztrációt éreztem.
-A lelked volt Kaeden.-mélyedt bele a tekintetembe. Akkor ott valami történt. Áttörtünk egy gátat. És a pokolba is,de nem tudtam,hogy ez jó-e avagy sem.
-Az én lelkem volt,nem a másiké. Akkor meg miért jöttél el?-kérdeztem lágyan. Hirtelen elfáradtam. Belefáradtam a harcba kettőnk közt és csak azt akartam,hogy mellém álljon. Minden egyes csatában. Gabriel szorítása lazult,s közelebb vont. Közeledett felém. Tekintetében félelem volt,és mégis szabadság tükröződött róla. Ajkai nem érintették azt a felületet,amire én vágytam. Nem.
-Fogalmam sincs vadász lány.- A homlokomra  lágy csókot nyomott. Ekkor összeráncolta szemöldökét,s eltolt magától.
-Lázas vagy.-állapította meg.
-Nos Dr.Gabriel Arkangyal épp haldoklom.-kacagtam fel erőtlenül,s a mellkasának döntöttem a homlokom. Több se kellett neki felnyalábolt,és az ágyra fektetett. Pihegve néztem rá.
-Esküszöm melléd egy angyal gárda kell.
Erőtlenül felnevettem.
-Nekem elég egy angyal.
Aztán elnyelt a sötétség.

🔯

Erős napfényre ébredtem. A fejem zsongott. Fáztam,a kezeim remegtek,s újra eleredt az orrom vére. Körbe néztem a szobában. Az angyal nem volt sehol.
-Tipikus.-morogtam. Nagy nehezen felültem és az ágy szélére csúsztam. A komódról lekaptam a telefonom,s gyorsan tárcsáztam a számot.
Üzenetrögzítő.
-Hé Dean. Itt Kaeden.-kaptam hirtelen köhögő rohamot.- Tudod a tékozló húgod.-kacagtam fel nagy nehezen. A tüdőm nehéz volt és szúrni kezdett.-Szóval..csak azért hívlak,mert bele martam valamibe,amibe nem kellett volna. Vagyis igazából belém martak. Dean....haldoklom. Nem untatnálak a részletekkel. Kérlek ne pattanjatok Sam-mel azonnal az Impalába. Értelmetlen lenne. Csak azért hívtalak,hogy...hogy elmondjam szeretlek titeket. Mindig is ilyen bátyókra vágytam,mint ti.-sírtam el magam hírtelen.-Kérlek,ha ezt most nem úszom meg ne csináljatok semmi hülyeséget oké?Adios bitches. Ó és eszetekbe se jusson igent mondani egyik szemétládának sem.-fejeztem be a búcsú beszédemet,s kinyomtam a telefonom,majd szét szereltem. Ha tényleg el patkolok nem akarom,hogy összefussanak Kalival.
-Nem fogsz meg halni.-jött a sarokból Gabe hangja.Felé fordultam. Szomorúan elmosolyodtam,de akkor a szívem irrtózatosan el kezdett lüktetni, mintha valaki csak össze nyomta volna. Felordítottam.Le estem az ágyról. Kapkodtam a levegőt. A próféta lélek újra halk kántálásba kezdett.Mire észbe kaptam Gabriel már mellettem térdelt. [Mondj igent!] Hangzott fel elmémben egy kellemes földöntúli hang.[Meg gyógyítalak.]
-Megmentelek,de kell egy kis idő,hogy vissza szerezzem a véred.-hadarta el.-Bízol bennem?
Furcsán,gyötrelmektől fűtötten néztem rá.
-Kaeden!-sürgetett.
-Igen!-morogtam a mellkasomat markolászva. Gabe a vállamat markolva tartott meg,s mire ránéztem már belém döfte az angyal pengéjét.