A kivégzést másnap megtartották, s az ítelethirdetéshez hasonlóan itt is hatalmas tömeg vette őket körül. Egyemberként harsogta a közönség hogy vegyék a fejét a démonnak.
Louis elvarázsolva nézte a jelenetet, ahogy a tömeg megkapta amit akart. A Tomlinson fiú, saját magától is megijedt, szemernyi megbánás vagy szégyen nélkül állta végig az eseményeket és elborzadt attól amivé vált. A herceg szorosan mellette állt s átkarolta a fiú derekát. Ő is érezte, hogy megváltozott a farkas testtartása, de nem tulajdonított neki nagyobb figyelmet. A tudata mélyén a herceg örült a férfi halálának, remélte, hogy ezzel helyrehozta amit korábban elrontott és a fiú ad neki és az érzéseiknek egy esélyt.

Az események után visszatértek a palotába, Harrynek nem tetszett, hogy Louis egy szót sem szólt a kivégzés óta. Máskor be nem áll a szája; gondolta a herceg és aggódva figyelte, ahogy a fiú bement a szobájába.

A Nap már réges-rég lement, mire a herceg beelégelte a fiú szótlanságát, s elhatározta, hogy rákérdez. Louis szobájához ment és hallkan kopogott, majd hangosabban. Nem kapott választ. Betört a szobába, de az tisztán, üresen állt, mintha nem is lakna ott senki. Nem tétlenkedett, átrohant Lottie szobájához. A lány azonnal ajtót nyitott és beinvitálta. Még alig lépett be a helyiségbe, amikor Jake a nyakába ugrott.

- Harry, hol van apuci? - kérdezte a kisfiú egyből.

- Mert nincs itt?!

- Nem is járt ma nálunk. - mondta Lottie nyugodt hangon, ám ahogy Stylesra nézett nyugalma azonnal eltűnt - Hol van a bátyám? - kérdezte ő is.

- Nem tudom, a kivégzés alatt ideges lett, utána pedig csak bevonult a szobájába minden szó nélkül, azóta nem hallottam róla. - mondta fojtottan.

Lottie kiakadt. Nem, ez nem lehet igaz!; gondolta, majd automatikusan próbált Louisra kapcsolódni. Sikertelenül.