- Jamie mögötted!
Ijedten hátra nézett, és a srác csak rezzenéstelen arccal állt tovább.
- Nem akarlak titeket bántani. Segíteni akarok, de sietnetek kell.
- Ki vagy te? - kérdeztem.
- Joshua. Egykoron én is áldozatul estem, de valahogy még mindig itt vagyok. Egyedül. Magányosan.
Jamie bekönnyezett, mire ezt látván a gyerek, másra terelte a szavakat.
- Gyertek velem. Visszavezetlek titeket a táborba.
- De semmi esélyünk! - fakadtam ki. - Mind itt fogunk megrohadni ebben a tetves erdőben.
Joshua kacsintott. - Akkor elsőnek szerzünk fegyvereket.
- Fegyvereket?! - kérdően néztünk.
- Útközben elmagyarázom. Induljunk mielőtt késő lenne.
- De a fickó mindent lát nem?
- Már nem sokáig... - kezével gömböt formált maga előtt majd egy lámpás szerűség emelkedett felénk. Csodálatos volt.
- De szép! - nevetgélt Jamie. Valami furcsa volt benne. Sokkal jobb kedvem lett.
- Ez elrejt minket. A fény, a bennetek rejlő erő és kitartás táplálja. Ha bennetek kihuny a láng, akkot felettünk is.
Elindultunk. Követtük a gyereket.
- Egy szerzetes fia vagyok. Annak a gyermeke aki társaival megpróbálta elzárni végleg ezt a szellemet. Láttam mindenki halálát. Apám és barátai véres tetemeit. Rettentő volt. Megpróbáltam futni. Egy barlangba rejtőztem, de végül engem is elkapott. A felszerelésem viszont ott maradt. Az segíthet ellene. Csak meg kell tanulni hasznáni.
- Ez nagy szomorú ami veled történt, és belegondolni is rossz, hogy velünk is megtörténhet mindez. - Jamie egyre komolyabb felfogással gondolkodott. Csodálkoztam rajta.
- Milyen messze vagyunk?
- A tóhoz kell menni. A barlangot mára ellepte a víz. Tudtok úszni?
- Én nem. - riadt meg Jamie.
- Ne aggódj én igen. Majd lemegyek a cuccért.
- Rendben.

Húsz perc kellett még kb mire megérkeztünk. Levetettem a ruháim. Csak az alsónadrágom hagytam magamon. Jamie elpirult. Na csak ez hiányzott. Remélem nem kívánom meg.
- Merre ússzak?
- Majd mutatom az utat.
- Ne! - ellenkeztem. - Maradj vele és védd meg. Mondd merre menjek.
Előre mutatott a vízesés alá. Fasza. Gondoltam.
Beleugrottam a vízbe, melynek hidegsége miatt a szívem kihagyott egy-két ütemet és elállt a lélegzetem. Sötét volt. Sietnem kellett. A levegőm fogytán volt.

"Azt hittétek sikerül elrejtőzni?!"

A hang belenyilalt a fejembe. Levegőt engedtem ki. Ki kellett tartanom.

- Alfred! Ez lehetetlen! Nem véd meg minket a gömb?! - fordult Jamie a szerzetes gyerekhez.
- Francba!! Utána megyek!
Joshua utána ment.

"Nem szabadulsz kölyök!" - szörnyű nevetése elragadott.

Árnyfoltok jelentek meg. Valami volt a vízben rajtam kívül. Fel kell mennem. Fogytán a levegőm. Elindultam felfele mire valami megragadta a lábam és elkezdett a mélybe rántani. Nem is tudtam, hogy ilyen mély ez a kis tavacska. Féltem. Fuldokoltam. A kezem felfele nyújtottam segítségre várva, de nem érkezett. Itt fogok meghalni...

Megérkeztem egy kis visszatérő résszel. Jó olvasást! :D

Köszönöm a díjat TamaraMatejko -nak. Később ígérem kitérek a részletes válaszokra, valamint a díjakra. Mégegyszer köszi! ;)

Írta: L.A.