-Ha bújócskázni kène tudod mièrt nem játszanèk veled?-kèrdezte ès majdnem elröhögte magát.-Mièrt?-felvontam dús szemöldököm ès kèrdően nèztem rá.-Mert tudod ki keresne meg tèged.-felelte frappánsan majd röhögve elsètált a barátaival..Èn pedig ott álltam tehetetlenül ès a könnyeimet törölgettem az arcomról..…
-Egyik se. -Mondta és felém hajolt. Kezét a derekamra rakta és magához húzott majd megcsókolt. Istenem. Részeg voltam de még mindig emlékszem arra a pillanatra amikor a szívem majd kiugrott a helyéről és amikor hajolt volna el mindig visszahúztam. Minden érzelem benne volt ebbe az egy csókba. Lepörgött előttem az amikor megismertem amikor szenvedtem és sírtam. Majd miután nagy nehezen abba hagytuk csak egy szót mondott: Szeretlek!…