Letelt az egy óra, Anakin és Lara még csak el sem mozdultak a holokönyvtárból. Nem tartott sokáig a nyugodt csönd és a meditálás, Anakin hamar megunta és arra késztette barátját, hogy keressenek valami szórakoztató könyvet. Nem sokkal találkozott eddigi életében, Kenobi mesterrel folyton csak unalmas dolgok miatt jött ide.

– Idenézz Lara, ebben a könyvben van minden létező fénykard forgatási technika! – mutatott fel egy holokönyvet Skywalker izgatottan. – Á, a Shü-Cho túl könnyű. A Makashi még tetszik is, de a Djem So a legjobb. Annak én leszek a mestere.

– Tökéletes ötvözése a támadásnak és a védekezésnek. Igazán illik a kiválasztotthoz – biccentett Lara aztán lapozott egyet a holokönyvben. – Én szívesen megtanulnám a Jar Kai-t is.

– De ahhoz két fénykardra van szükség. Túl nehéz lenne neked – intette le a lányt Anakin. Lara nem akadt fenn azon a témán, hogy barátja lebecsüli őt, tudja, hogy nem gondolja komolyan, egyszerűen csak kicsúszott a száján. – Az Atara sem rossz, a Niman nehéz lehet, a Juyot pedig csak Sith-ek használják.

– Meg Mace Windu mester. Hallottam róla, hogy ezt alkalmazza – fűzte hozzá Lara.

– Windu? A Juyo-t? – döbbent le Anakin és inkább visszarakta a holokönyvet a helyére.

– Skywalker! Sokka! – hallottak meg egy rekedt hangot a polcok mögül.

Érdeklődve léptek ki oldalra és észrevették, hogy az ajtóban álló Yoda mester szólította őket. A két padavan szó nélkül követte az alacsony mestert, fogalmuk sem volt róla merre tartanak.

A Naboon

Jon, Larry, Logan, Scott és Cody megkapta a Sokka birtokért járó hatalmas összeget Firuze királynőtől, ez pedig az öt fiú szabadságát jelentette. Talán búslakodniuk kéne apjuk halála és anyjuk tömlöcbe zárása miatt, de nem teszik. Helyette, közös elhatározás alapján vettek egy hajót és felkészültek arra, hogy elhagyják a bolygót. Vettek még elemózsiát és néhány fegyvert is, ki tudja milyen körülmények között találják majd magukat a világűrben. A maradék krediteket – ami be kell vallani nem volt kevés – az újonnan vásárolt hajó egyik eldugott zugába rejtették. Jon volt a pilóta, Larry pedig a segédje, Logan az üzemanyagért felelt, meg persze két kisöccséért, akik kissé felelőtlenül viselkedtek, alaposan felmérték a hajót és ugrálva éljeneztek, amikor elhagyták a Naboo légkörét.

– És akkor most elmegyünk a Zygerriára megkeresni Lotust? – tette fel a kérdést a második legfiatalabb testvér, Scott.

– Igen, remélhetőleg ott találjuk.

– Kétlem, sok idő eltelt már azóta.

– Nem baj, valami nyomot akkor is találni fogunk, az a bolygó az, ahonnan el kell indulnunk – magyarázott bölcsen a legidősebb Sokka, aztán riadtan testvérére nézett. – Mit csinálsz? Mit húztál meg?

Scott nem tudta mire vélni a kék színű kart és felüluralkodott rajta a kíváncsiság, úgyhogy meghúzta. Nagy baj is következhetett volna belőle, még szerencse, hogy csak egy titkos rekesz kinyitója volt. A két legidősebb fivér a hajó vezetésével volt elfoglalva, de Logan felhúzott szemöldökkel vizsgálta meg mekkora kincset rejt az a titkos rekesz.

– Ez egy protokoll droid. Próbáljuk meg bekapcsolni – megragadta a droidot, melynek sötétzöld váza már kissé kopott volt. Micsoda ajándék a hajóhoz, vajon az árus tudott róla?

A Coruscanton

Yoda mester és a két padavan a jedi templom leszállóterére mentek, igazi jutalom várt rájuk. Bezzeg a többi tanítvány, mihelyst végeztek a vadászgépek vezetésével megkapták méltó büntetésüket, le kellett takarítaniuk a siklókat és meg kellett javítaniuk a hibásokat. Talán még most is azt csinálják, de számunkra ez nem érdekes.

A zöld mester egy kisebb méretű köztársasági cirkálóhoz vezette Larát és Anakint, a fiatalok csak úgy tátották a szájukat.

– Most pedig itt hagylak benneteket. Feladatotok a következő: el kell vezetnetek ezt a kis cirkálót és meg kell tennetek egy teljes kört a Coruscant körül. Ez egy jutalom, érezzétek jól magatokat közben. És ami a legfontosabb, tartsatok össze.

A jedi mester visszatért a templom épületébe, Anakin pedig megragadva az alkalmat rögtön fel akart szállni a kis cirkálóra – meglehetősen lázba jött, imád hajót vezetni – ám megjelent egy civil dolgozó, aki ismertette a szabályokat a hajó elvezetésével kapcsolatban.

– Erre igazán semmi szükség – paskolta meg a szakállas férfi vállát Skywalker. – A galaxis egyik legjobb pilótája előtt áll uram, nekem aztán nem kell magyarázkodni, ismerem a kicsikét.

A férfi felvonta a szemöldökét és belátva, hogy ezzel a fellengző fiúval nem megy semmire, a mellette álló Larára nézett.

– Elméletben már valóban tanultuk a cirkálók vezetését, boldogulni fogunk – nyugtatta meg őt a lány.

– Vagy úgy, de egy figyelmeztetést attól még muszáj vagyok leadni. Még csak véletlenül se ugorjatok hiperűrsebességre. Elromlott a koordináta rendszert jelző műszerfal, hibás, épp ezért csak egy próba cirkáló.

– Mi történne akkor, ha mi mégis hiperűrsebességre ugranánk? – érdeklődött Anakin.

– Ne tegyétek! Bármikor belecsapódhattok egy másik bolygóba, vagy egy holdba, esetleg egy aszteroidaviharba.

– Ne aggódjon, nem teszünk semmi rosszat – ígérte meg Lara és Anakinnal együtt felszállt a kis cirkálóra.

– Én leszek a fő pilóta! – tört előre Anakin, a mögötte menetelő Lara pedig szem forgatva konstatálta magában, hogy ő bizony csak másodpilóta lesz. Nem is bánta, örült, hogy a barátja ilyen boldog.

Hosszas előkészületek és állítgatások után a két padavan elérkezett ahhoz a pillanathoz, hogy felemeljék a cirkálót. Az űrbe érkezve hatalmas odafigyeléssel és óvatossággal vezettek, úgy tűnt minden rendben van, egészen addig a pillanatig, amíg az ifjú Skywalker úgy nem döntött, hogy megszegi az odalent tett ígéretét. Egy röpke pillanat volt csupán, amíg Lara nem figyelt, addig ő az izgalomtól túltengve, vigyorogva meghúzott egy kart és fénysebességre ugrott a hajóval. Cselekedetével mindent elrontott, veszélybe sodorta önmagát és társát is.

– Megőrültél Anakin?! – kiabálta le a fejét Lara, rögtön azután, hogy felfogta mi történt.

– Hahahahahaha.

Anakin Skywalker és Lara Sokka a kis köztársasági cirkálón utazva veszekedtek egymással, a fiatal fiú hibájából hiperűrsebességre ugrottak, ez pedig akár még a vesztüket is jelentheti. Szigorúan megtiltották nekik, hogy meghúzzák a kart, Anakin mégis megtette. De hát nincs mit tenni, ő már csak ilyen szabályszegő típus. De abba talán nem gondolt bele, hogy ezúttal tényleg nagy veszélybe sodorta magát és Larát, nincs tisztában azzal mennyire komoly következmények is születhetnek.

– Ha kilépünk a hiperűrből, akkor nyolcvan százalék rá az esély, hogy nekiütközünk egy holdnak, egy bolygónak, vagy egy aszteroida csoportnak. Bármelyik is fog bekövetkezni mindketten meghalunk miattad – hadarta Lara idegesen.

– Nem kell ennyire túlreagálnod – legyintett a fiú és megigazította a padavanságát jelképező fonatját.

– Ne reagáljam túl? Ne reagáljam túl?! Meg fogok halni, miért kell ilyen fiatalon elhagynom ezt a világot? Végre padavan lettem és lett egy mesterem. Nem is akárki! Mi lesz Koss-sal nélkülem? Hogy menjek el nélküle?

– Ohó, tetszik neked? – vigyorgott Anakin, aki szórakozottan nézte végig jó barátja arcváltozását.

– Nem, te bolond! Ő a mesterem!

– Attól még izmos és helyes pasas nem?

– Nem tagadom, de... Ha akarnám se lehetne semmi, jedik vagyunk, nem szabad érzelmileg kötődnünk egymáshoz. Ezt a szabályt neked is figyelembe kéne venned és le kéne mondanod Padméról.

– Nem mondok le róla – szegte fel az állát Anakin, akinek ez a mondat a szívéig hatolt. Ő is sokszor mondott már olyat Larának, amivel megbántotta őt, mégis vérig volt sértve. – Szeretem őt.

– Inkább hagyjuk a témát – suttogta Lara maga elé aztán a műszerfalra nézett. – Hamarosan kilépünk a hiperűrből, jobb lesz, ha felkészülünk.

– Kapaszkodj meg – utasította őt Skywalker és megfogta a kormányt. – Teszek róla, hogy ne haljunk meg.

– Megígéred? – kérdezte félve Lara.

– Megígérem.

A civil dolgozó, aki felelős volt Anakinért, Laráért és a cirkálóért furcsállta, hogy a fiatalok még nem tértek vissza. Sejtette, hogy történt valami, úgyhogy bekapcsolt egy radar-készüléket. A cirkáló sehol sem volt, ez pedig az jelentette, hogy vagy elhagyta a bolygó ötszörös hatókörét, vagy hiperűrsebességre ugrott. És mivel két izgága padavan ült a pilótafülkében több, mint nyilvánvaló, hogy a második eset történt. És ez nem jelentett jót, a szakállas férfi kétségbeesetten kereste meg Yoda nagymestert, aki egy cseppet nem lepődött meg az eseményeken. Tisztában van az ifjú Skywalker makacsságával, tudta, hogy szabályt fog szegni és kreál magának egy kisebb kalandot. Azt is tudta, hogy belerángatja a bajba Larát, de pont ez a lényege az egésznek. Hogy kettejük kapcsolatát megerősítse egy közös kalanddal. Minden úgy alakul, ahogy azt a bölcs mester eltervezte.

A Lara és Anakin vezette cirkáló kilépett a hiperűrsebességből, úgy tűnt épségben megússzák a dolgot, ám hirtelen csipogni kezdett a műszerfal, ami azt jelezte, hogy négy hajtómű is leállt.

– Egyre csak közeledünk ahhoz a bolygóhoz, meg fogunk halni miattad! – rángatta Skywalker vállát Lara.

– Ha elengedsz, akkor biztonságban leteszem a hajót és nem esik bántódásunk – mondta Anakin kimért hangon és megnyomott egy gombot. – Kapaszkodj, hamarosan landolunk.

– De hát zuhanunk! – csattant fel a lány. Mérges volt, de ugyanakkor a félelem is felüluralkodott rajta. Úgy érezte itt a vég.

– Akkor zuhanólandolunk. Tök mindegy, jó móka! – kacagott fel Anakin, aki két kar egyenletes fenntartásával próbálta meg irányítani a cirkálót.

Túlzás azt mondani, hogy sikerrel járt, de a katasztrófát sikerült megelőznie. A cirkáló egy meglehetősen nagy hajó, a zuhanás okozta sebesség és a légkörbe való belépés miatt minden túlhevült és a tat lángolni kezdett. A hajó egyre csak közeledett az ismeretlen bolygó talajához, a két padavan a zuhanás – vagy inkább zuhanólandolás – előtti utolsó pillanatban hasra vágták magukat, ezzel minimálissá téve a sérülés lehetőségét.

– Jól vagy? – kérdezte Anakin aggódva Larától, a válasz pedig egy öklös volt a vállába. – Ezt egy igennek veszem – mosolyodott el a fiú és felsegítette társát a földről.

A hajó hátulja még mindig lángolt, nem tudták mekkora a kár így hát amilyen gyorsan csak tudtak kisiettek a cirkálóról és kívülről mérték fel a helyzetet. Úgy tűnt, mintha a tűz kezdene csillapodni, de ettől függetlenül látszott, hogy a hajó használhatatlan a padavanok pedig itt ragadtak.

– Gratulálok – szólt Lara gúnyosan és fénykardját az ölébe ejtve leült egy kőre. – A cirkáló romokban, lehetetlen megjavítani és egy teljesen ismeretlen bolygón landoltunk.

– Nyugi már, ne aggodalmaskodj. Inkább élvezd ki a helyzetet, hisz ez egy kaland!

– Épp elég kalandban volt részem az elmúlt napokban, nem nekem való ez a dolog. Én csendben és békességben szeretnék tanulni a jedi templomban.

– Túlságosan engedelmes és céltudatos vagy – jegyezte meg Anakin. – Ne aggódj, kimászunk ebből a slamasztikából.

– Amibe bele sem kerültünk volna, ha hallgatsz arra a férfira. Az egész a te hibád!

– Ne veszekedjünk! Inkább gyere, vizsgáljuk meg a hajót alaposabban. Hátha meg tudom szerelni.

Lara a szemét forgatva állt fel a kőről, és a fiút követve hátrament a cirkáló hajtóműveihez. Mondani sem kell, totál káros volt az egész.

Yoda mester a jedi templom leszállóterén álldogált a két elveszett ifjú mestereire várva. Botjára támaszkodva nézte a feje fölött elrepülő siklókat és űrhajókat, aztán megérzett valamit a háta mögül. Aggodalmat és félelmet érez az Erőben. Koss Grildon megérkezett.

– Yoda mester! Mégis mi történt? Nem létezik, hogy csak úgy, minden nyom nélkül eltűntek.

– Neeem, az ifjú Skywalker felelőtlen volt és belevitte a bajba a te padavanod is, csupán ennyi a történet. De nem kell aggódnod, én hiszek benne, hogy közös erővel megoldják a problémáikat.

– Attól még mi is kereshetnénk őket. Ne hívjuk segítségül az Erőt? – próbálkozott Koss.

Nagyon aggódott a tanítványáért, épphogy megérkeztek a Nabooról, Lara rögtön egy újabb galibába keveredett. És most nincs ott vele, hogy megmentse vagy segítse őt.

– Az Erőt, ha? Véleményem szerint az lesz a legjobb, ha az Erőre bízzuk a dolgot. Hagyjuk, hogy az Erő irányítsa a két ifjú sorsát – mondta a bölcs mester, aztán botjával megbökte Koss izmos mellkasát. – Egy jedinek nem szabad érzelmileg kötődnie senkihez, ezt jól vésd az eszedbe. Csak okítsd a lányt, különben a rend nevében elveszem tőled és máshoz küldöm.

A férfi némán bólintott, ha megszólalt volna elárulta volna kétségbeesését. Kétségbe volt esve, ugyanis elkövette azt a hibát, amit nem szabadott volna. Megpróbálta elfojtani magában minden érzelmét és az olyan dolgokra összpontosítani, amik igazán fontosak. A kínos csendet Obi-Wan Kenobi egyszemélyes siklójának landolása törte meg.

– Nem hiszem el, hogy végre kapok pár nap kimenőt, erre küldenek egy üzenetet miszerint a padavanom megszegett egy parancsot, hiperűrsebességre ugrott egy hibás cirkálóval és veszélybe sodorta egy társát. Miért, Qui Gon mester, miért? – ért oda Yodához és Kosshoz Kenobi. Meglehet, hogy egy kicsit túldramatizálta a dolgot.

Egy idegen bolygó

– Majdnem az összes hajtómű kilőve, ezzel lehetetlen repülni – állapította meg Anakin a kissé szétroncsolódott köztársasági cirkálóról.

– Na nem mondod lángész? – csattant fel Lara. – Mintha én nem látnám, hogy romokban az egész. Mégis hogy fogunk hazajutni?

– Ne aggodalmaskodj már – legyintett a fiú nemtörődöm stílusban. – Nézzük meg a hajót belülről.

– Gondolod, hogy meg tudod szerelni? Hatalmas ez a hajó, az is csoda, hogy ketten elvezettük, életre kelteni ezerszer nehezebb lesz.

– A galaxis legjobb szerelőjével beszélsz – húzta ki magát Anakin.

– Persze, hogyne – mosolygott Lara gúnyosan.

Már nem bírta idegekkel a kialakult helyzetet, egy idegen bolygón volt, nem éppen tűnt civilizáltnak, a hajójuk tönkrement a barátja pedig minden mondatával csak jobban felidegesítette őt. Haza akart menni a Coruscantra, vissza a mesteréhez, Kosshoz.

– De most komolyan. Menjünk vissza a fedélzetre, keressünk szerszámokat és együttes erővel javítsuk meg a cirkálót – indult meg Skywalker.

– Yoda mester ezredik születésnapjára talán végzünk is vele – gúnyolódott a lány. – Mivel ez a hajó hatalmas, kell, hogy legyenek benne kisebbek. Inkább olyanokat keress, azokat még talán sikerülne is megjavítanunk.

– Miért te hová mész? – húzta össze a szemét értetlenül a fiú, amint meglátta, hogy Lara nem követi őt a hajó fedélzetére, hanem a fénykardjával a kezében elindul az erdő mélye felé.

– Körülnézek a bolygón – adta meg a választ a lány. – Hátha találok civilizált lényeket, esetleg élelmet, vagy egy másik hajót.