★Leyla Evans★

Szombaton és vasárnap is elmentünk a rengetegbe a bájitalhoz. Gondoltunk már arra, hogy talán biztonságosabb lenne a kastélyban főzőcskéznünk, de James- szarvas biztos magányos lett volna nélkülünk ezért maradtunk az erdőben...

Hétfőn hajnali négykor kelünk, hogy még a tanítás előtt megitathassuk Jamesszel a főzetet. Amikor fájdalmasan korán megszólal az ébresztőm (egy bűbájjal beállítottam rajta, hogy csak én halljam) fáradtan kászálódom ki a baldahinos ágyamból. Felveszem a taláromat, a hajamat szoros lófarokba kötöm és már indulok is a klubbhelyiségbe. A fiúk már várnak rám és türelmetlenül nézegetik az órájukat amikor leérek. Mikor meglátnak megkönnyebbülten mosolyognak rám és kívánnak jó reggelt. Én aki még mindig félálomban vagyok kevésbé örülök nekik. Folyamatos beszélgetésük nem hagyja kitisztulni a fejemet.

Amikor már majdnem odaértünk az ajtóhoz, csak pár saroknyira vagyunk meghalljuk Frics hangját.

- Igen cicuskám... - mondja feltehetőleg Mrs. Norrisnak. - Most elkapjuk őket. Bizony, bizony - hajtogatja.

Rémülten nézek a fiúkra akiktől ugyan olyan rémült pillantásokat kapok válaszul. mind tudjuk, hogy hat óra előtt tilos a folyosókon tartózkodni. Egy pillanatig lefagyva állunk aztán elkezdünk, a lehető leghalkabban futni az ellenkező irányba.

- Erre... van egy titkos...folyosó ... - zihálja Sirius. - Gyertek - mondja és lekanyarodik jobbra egy kihalt, és mellesleg hideg lépcsőre.

Mi szó nélkül követjük be a rejtekhelyre. Szűk ugyan, minduntalan nekinyomódok valakinek, de a célnak megfelel: Frics nem látja meg!

Amikor a gondnok zihálva odaér a rejtekhelyünk elé még a lélegzetemet is visszafolytom. Frics körülnéz és dühösen mered maga elé.

- Eltüntek, a kis csirkefogók! Az lenne a jó büntetéss ha a lábujjuknál fogva akasztanánk fel őket! De eljön még az én időm, meglátod cicuskám! - itt Mrs.Norrisra néz és fejcsóválva folytatja. - Majd az új tanár, akit küldtek, ő biztos egyetért majd velem! - új tanár? Valyon kit cserélnek le, mi ez az egész? Kérdőn a fiúkra nézek, de azok csak bambán merednek rám. Ekkor Frics veszettül ordítani kezd: - Hóborc  ezért most száműznek az biztos! Csak kerülne a kezeim közé a kis bestia... - szuszogja majd amilyen gyorsan csak tud elindul, hogy megkeresse a "kis bestiát"!

                            𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

A Tiltott Rengetegben hidegek a reggelek. Nagyon hidegek. Reggel csak egy gyapjúpulcsit vettem fel, nem gondoltam rá, hogy később még megfagyok benne!

- James! - kiáltja Sirius amikor végre-valahára elérünk a szokott tisztáshoz. - Most visszaváltoztatunk haver! - lép oda szarvasbőrben ragadt barátjához. Én mosolyogva bólintok.

- Gusi nunciatora te retero! - kiáltom a nyelvtörőre hasonlító bűbájt, miután James- szarvas megitta a bájitalt.

Ekkor James testéből erős fény árad ezért be kell hunyjam a szemem. Aztán durranás és valami megfoghatatlan erő hátrataszít és így beleütközve Siriusba mindketten jó két métert repülünk. Amikor már felfogom, hogy mi történt kinyitom a szemem. Sirius, Remus és peter mellettem éppen most tápászkodnak fel a deres fűből. 

-James! - hallom meg a fiúk hangját szinte kórusban. Én is oda nézek és sikerült! A fiú ott áll és csak vigyorog ránk veszettül.

- Na végre, már azt hittem örökre szarvas maradok! - kiáltja boldogan, de ekkor a vállához kapja a kezét. Mi is csak most vesszük észre, hogy James vállán jókora vörös nyílt seb tátong.

- Ez meg mi? - húzom össze a szemem. Felállok és odasietek az ekkor már a földön ülő fiúhoz.

- Mi ez Leyla? - kérdezi Sirius.

- Honnan tudjam, nem vagyok én valami szakértőféle - válaszolok ingerülten, de magamban talán már tudom a választ. Rosszul sült el a bűbáj így mikor visszaváltozott Jameset is érte a varázslat. Ennek pedig ne szabadott volna megtörténnie. Nagyot sóhajtok és elmondom a Tekergőknek a következtetésemet. Azok csak néznek rám bambán.

- Nyugi meg tudom gyógyítani - visszakozok a fiúk döbbent arcát látva. - De idő kell! Holnap éjfélkor legyetek a klubbhelyiségben, addigra kitalálok valamit - ígérem.

- És addig vértől csepegő kézzel járkáljak? - röhög fel James. - Elég fura lesz! Mondjuk nagyon helyes lehetek ilyen véres kézzel - teszi hozzá elgondolkodva. - Lily tuti belémesik ha így meglát!

- Arra várhatsz! - mondom neki lesajnálóan. - És amíg vársz elállítom a vérzést a karodban. Legalább annyival nézz ki normálisabban... - motyogom.

James ekkor mártírarccal felkiált.

- Ne már!

                            𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

A dupla bűbűjtanon, ami a mardekárosokkal van Cissy mellé ülök, hogy megbeszéljük ma történteket. Elmondtam neki mindent egytől egyig ő pedig csak hallgatott. Mikor végre egy szusszanásnyi szünetet tartok a mondandómban ő közbe szól.

- Nem mintha nem érdekelne, de van egy fontosabb dolog is - mondja. - Holnap után van az első Roxmortsi hétvége. És eljönnél velünk? - kérdezi izgatottan.

- Persze, de ki az a "velünk"? - nézek kérdőn barátnőmre.

- Ja, csak Bella és pár barátunk. Hidd el megkedveled őket idővel - mosolyog rám kedvesen.

- Oké, persze - mondom és talán az órán először Flitwick felé fordulok.

                            𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Nagyon izgultam a szerda miatt ezért kedd este alig tudtam elaludni. de most, hogy a falu felé sétálunk Cissyvel és a mardekáros barátaival rájövök, hogy feleslegesen izgultam. Nagyon jót beszélgetünk és (majdnem mindenkivel) rögtön jóban leszek.

Mikor leérünk a faluhoz Bella hirtelen megtorpan.

- Hol hagytuk Reget? - kérdezi és körültekint a havas tájon. Igen, esett a hó és abba sem akarja hagyni. Már a térdünkig is ér néhány helyen.

- Kit? - nézek rájuk értetlenül.

- Hát Regulust Sirius testvérét - segít ki Cissy. Áh, nem is tudtam, hogy Siriusnak van testvére.

A faluig nem is esik több szó Regulus Blackről. Ám amikor odaérünk az egyik mardekáros ( valami Crack) felkiált.

- Ott van! - egy félreeső padra mutat az utca szélén. Egy fekete hajú fiú ül ott és olvas. Az első gondolatom az az, hogy ki az a hülye aki hóesésben egy helyben ülve olvas? A második gondolatom pedig az, hogy akármilyen hülye is ez a fiú azért helyes.

- Hello! - néz fel ránk a könyvből. - Hogyhogy csak most értetek ide? - néz barátaira kérdőn.

- Haha, te kábé fél órával előbb indultál nálunk - forgatja unottan  szemeit Bella.

- És benned kit tisztelhetek? - néz rám.

- Leyla Evans, a barátnőm - előz meg Cissy. Reg bólint majd hozzám fordul.

- Te griffendéles vagy, nem? - néz rám kicsit összehúzott szemmel.

- De, igen az vagyok - mondom neki én.

- Akkor, hogy kerülsz ide, miért vagy mardekárosokkal? - vet rám egy lenéző pillantást.

- Talán tilos? - húzom fel sértődötten az orrom. - Cissy meghívott én meg eljöttem. Talán van valami kifogásod ellene? - nézek rá gyanakodva.

- Dehogy - húzza kicsi mosolyra a száját a fiú és elrakja a könyvét. - Hova megyünk először? - néz ránk.

- A Mézesfalásba! - kiáltja Cissy és a többiek véleményét meg sem várva elidul az édességbolt felé.

                            𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

A Roxmortsi kirándulás eddigi életem egyik legszebb napja volt. Hullafáradtan rogyok az ágyba ez a fárasztó, de nagyon, nagyon jó nap után. A Mézesfalás után még bejártuk majdnem az egész falut.: voltunk a Szellemszállásnál, Zonko bazárjában, beültünk a Három Seprűbe,  Dervish és Durran varázslóboltba és végül vettem egy új ( színét ötpercenként változtató !) pennát a Calamus Pennaboltban.

Regulusszal nagyon jóban lettem sokat beszéltem vele ma. Mindenről. Leginkább könyvekről. Ez külön jó mivel Lilyn kívül senkivel nem tudok könyvekről beszélni (na jó talán Remussal egy kicsit). Reggel nagyon jól elvoltunk ajánlott is egy pár(száz) könyvet amiket holnap ki is veszek a könyvtárból. Eddig csak négy hónapja vagyok  Roxfortban, de máris úgy érzem mintha mindig is itt éltem volna. Fura érzés, de imádom!