☆ Lily Evans ☆

Épp a griffendél klubbhelyiségében ülök amikor ragacsosan (véresen?) beront Sirius Black és egyenesen odajön hozzám. Mit akarhat már megint tőlem? Szombat délelõtt van, hagyjanak már békén!

- Lily, jönnöd kell... Gyorsan...- lihegi a fiú. Látszik rajta, hogy nagyon ki van akadva.- Leyla... bajban van... Gyere már... - megkövülten ülök a fotelben. Ez most csak ugrat vagy tényleg gáz van?

- Oké, de mi történt? - most, hogy belegondolok tényleg nem láttam még ma Leylát.

- Majd elmondom, de most gyere Lily. - kirángat a klubhelyiségből ki a folyosóra. Most kotorászni kezd a talárja zsebében és egy szakadt pergamendarabot vesz elő. Az teljesen üres, de annyi eszem azért van, hogy tudjam nem egy sima papírdarab. Sirius rám néz majd elfordul és valamit suttog a papírnak. Aztán rá nézek és látom, hogy valamiféle térképet tart a kezében.

- A Tekergők Térképe- mondja büszkén Sirius megelőzve a kérdésemet.

- Aha. - felelem mert fogalmam sincs, hogy mi az, és erre mit kellene reagálnom. - Megyünk már? - kérdezem ingerülten mert nem bírom ezt a bizonytalanságot. Sirius elvigyorodik és elindul a folyosón.

- Mi történt Leylával? Ha nem mondod meg most azonnal elátkozlak, komolyan mondom!

- Csak nem olyan harciasan kisasszony- feleli Sirius vigyorogva. - Amúgy, a testvéredet megtámadta egy vérfarkas. - mondja és egy pillanat alatt lafagy az arcáról a mosoly.

- Ez... ez ugye nem komoly?

- Attól tartok az.- mondja komoran. Még sosem láttam ilyennek.

- Akkor... akkor most ő is... - de nehéz kimondani- vérfarkas lett?

- Valószínű, nem. Csak egy karmolás.

- Akkor, most a gyengélkedőre megyünk? - világosodok meg.

- Nem.

- Nem vittétek el a gyengélkedőre? Ez ... Miért, nem, azt mond meg! - Most már kezdek egy kicsit begurulni.

- Akkor pontlevonás és büntetőmunka járna, neki is, nekünk is. Kinek kell az?

- Annyira önző barmok vagytok! Hogy tudtok még ilyenkor is csak a pontokra gondolni?

- Lily ordíthatsz még velem, de inkább menjünk, még idecsődíted Hóborcot.

- Jó, menjünk. - eggyezek bele fáradtan. Már nagyon elegem van a Tekergőkből, és még csak nem is ok nélkül...

                           𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Tíz perc gyaloglás után elérünk egy faliszőnyeghez, ami kissé túl részletesen ábrázolja a koboldokkal való háborút. Sirius sietve körülnéz majd elhajtja a szőnyeget és így láthatóvá válik a tágas üreg a falban.

- Csak utánad- int mű-udvariasan a fiú én meg bemászom a lyukba. Ott már a többi Tekergõ nyomorog egy ájult test körül.

- Leyla! - sikkantok akaratlanul is.

- Már, nem is köszönsz? - kérdezi James.

- A testvérem ájultan fekszik egy vérfarkas támadásától és téged az érdekel, hogy köszönök e?

- Jól van, jól van... oké bocs - visszakozik a fiú. - Az van Lily, hogy eléggé nagy a baj. - fura eddig mindig Evansnek hívott. Most meg miért Lilyzik? És én miért gondolkozok ezen?

- Azt látom.

- Ő, hát ja. Mit csináljunk?

- Oké, tudom mi kell. Boszorkányfű. - mondom határozottan ,de a várt hatás elmarad: a fiúk értetlenül pislognak. - Ilyen sebekre nagyon jó. Szereznünk kell Lumpsluck szobájából. Láttam, hogy van neki - mondom egy szuszra.

- Lily Evans lopni akar egy tanár szobájából? Nem hittem, hogy megélem! - Kiált fel vidoran Sirius.

- Én... én inkább... itt... itt maradnék... ha nem baj - motyogja Peter a sarokból. Milyen gyáva szegény!

- Oké persze Peter, nem is akartunk hívni - mondja rögtön James. - Akkor indulunk? - kérdezi és felcsillan a szeme.

- Igen, persze- kapok észbe.

- Holdsáp itt maradnál Peterrel nehogy őrültséget csináljon? - kérdezi James. Látszólag kinevezte magát az akció vezetőjének.

- Persze - feleli halkan Remus. Csak most veszem észre, hogy eddig meg sem szólalt.

- Tapmancs őrködik én és Evans pedig elhozzuk a cuccot. - mindenki visszafojtja a röhögést kivéve James. Pontosan tudjuk, hogy miért nem én maradok majd őrködni.

-Én azt sem tudom mit kell hozni. Azért rendeztem így.- mondja fensőbbségesen James.

- Akkor maradj te őrködni -Sirius pimaszul Jamesre kacsint .

- Nem! - kiált rögtön James. - Ez... ez nem ilyen.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Lumpsluck szobája a hetediken van. Tágítóbűbájjal kezelte ezért óriási. Tényleg nagyon, nagyon nagy. A báitalait egy kis kamrában tartja az egyik sarokban. Pont a szoba túlsó felén van ezért nehéz lesz bejutni. Ezt Jamesnek is említettem, de erre ő csak röhögött. Azért nem hittem, hogy ennyire beképzelt. Úgy látszik én is tévedhetek...

Amikor odaértünk az ajtóhoz újra átvettük a haditervet. Míg Sirius elbújik az egyik szobor mögé a folyosón és James a láthatatlannátevő köpeny alatt van én bekopogok Lumpsluckhoz. Az ürügy az lesz, hogy mostanában névnapja volt. És a kis Lily Evans ajándékot hoz az öreg tanárnak! Amikor én bemegyek James is besurran majd melletem. Az ajándék sütiben altatópor van, és attól majd az öreg barátunk kicsit elálmosodik... Akkor kivisszük a boszorkányfűt és már itt sem vagyunk. Én meg írok Lumpslucknak egy cédulát, hogy amikor elaludt nem akartam felkelteni ezért elmentem.

A terv tökéletesen működött is amíg az az őrült (igen, James) neki nem ment az egyik antik vázának. Az öreg edény csörömpölve landolt a márványpadlón. A bájitaltan tanár oda nézett és vékony hangon sikkantott.

- Azt a vázát a Mágiaügyi Minisztertől kaptam anno. Jaj istenem Lilyikém mi lehetett ami leütötte? - szavalja szinpadiasan Lumpsluck. - Oh, mí borzalom. - sóhajt egy utolsót és egy pálcaintéssel eltünteti a maradványokat. Én meg rátaposok a levegőre, ott ahol James lábát sejtem. A hatás nem marad el: egy nyikkanás jelzi, hogy célba ért a büntetés. A tanár felkapja a fejét, és a levegőt fürkészi. Ekkor gyorsan közbe lépek:

- Ajándékot is hoztam a professzor úrnak. - mondom. - Sütit. Csokis áfonyás keksz. - mosolygok rá.

- Ó, Lily mindig is te voltál a kedvenc diákom. Persze, csak köztünk szólva - kacsint rám cinkosan - Senki másnak nem jutott eszébe a névnapom! Csak neked. - Lumpsluck a könnyeit törölgetve beleharap az egyik sütibe. A várva várt hatás elmarad, ugyanis Lumpsluck egy ici pici jelét sem mutatja annak, hogy álmos lenne, sőt, mintha csak túltengene benne az energia! Vajon mi lehet a baj? Ó, hát persze! Miért kellett hagynom, hogy Sirius hozza el a sütiket a szobámból? Az az idióta összekeverte az altató poros sütit a sima sütivel, és mi most a sima sütit adtuk oda a professzornak! Te jó ég! Nem veszíthetünk még több időt, hiszen ki tudja, hogy Leyla meddig bírja még! Gyorsan kell kitalálnom valamit! Az agyamban csak úgy forognak a fogaskerekek, ahogy próbálok kitalálni valami épkézláb ötletet, ami megmentheti az akciót. Talán ha én elterelem a figyelmét James elvihetné... De, nem nem jó James azt sem tudja, hogy melyik a boszorkányfű! Oké. Nekem kell elvinnem, csak hogyan?
Ekkor beugrik a mentőötlet. Már körvonalazódik is a fejemben egy terv...

- Professzor, van önnél esetleg egy kis főnixkönny? Kellene az egyik bájitalhoz amin dolgozom és gondoltam, hogy ha valakinek van, az ön.

- Ó, igen, persze, hogy van. Min dolgozol, ha szabad megtudnom? - kérdezi vidáman és elindul a kis kamra felé. Most nagyon gyorsan ki kell találnom valamit...

-Hát...lélekvándorló szérummal kísérletezek. Még fejlesztem... - nyögöm ki az első bájital nevét amin tényleg dolgozom.

- Áh nagyon érdekesen hangzik! Majd feltétlen hozz nekem kóstolót.

- Persze, persze. Ó, igen ott lesz! - mutatok egy kis dobozra.

- Jól gondolod. Valahol arra a sarokban. Én felteszek vizet egy kis teának - ezzel a tanár kidöcög a szobából.

- James! - suttogom a levegőnek. - Itt vagy?

- Persze, hogy itt vagyok, drágám.

- Ne drágázz!

- Tök jó volt a meséd, jómagam sem csinálhattam volna jobban. - suttogja, majd ledobja a köpenyt. - Na,mit is keresünk?

- Keresek - pontosítok. - Te menj valahogy ki aztán kopogj be és hívj el, hogy ne kelljen itt maradnom estig. Mert ha Lumpsluckon múlik akkor itt leszek nagyon, nagyon sokáig.

- Igenis, kapitány! - mondja a kelleténél egy kicsit hangosabban. Félek, hogy Lumpsluck meg hallotta, de semmi. Úgy látszik elmerült a teafőzésben...

- Na, menj már- sürgetem, de addigra már el is tűnt. Én nekiállok a boszorkányfű kereséséhez, és meg is találom a barna színű folyadékot egy kis fiolában. Gyorsan zsebre vágom és kisietek a kamrából. Lumpsluck szinte teljesen el is felejti, hogy miért voltam ott bent. Csak teával kínál és közben folyton beszél. Mindenről...

Már kezdem azt hinni, hogy a fiúk megfeletkeztek rólam amikor kopognak. Az öreg tanár kinyitja az ajtót: Sirius Black áll ott. Miért Sirius? Hiszen James is tudott volna kopogni és őt is kértem meg rá! Na mindegy, jó lesz ő is, csak had szabadulhassak már meg Lumpslucktól. Nem mintha nem szeretném, csak ha az ikertestvérem ájultan fekszik egy falikárpit mögött, akkor már más a helyzet.

- Öhm ezer bocsánat tanár úr, hogy megzavarom- kezdi negédesen a fiú - de el kell rabolnom Lilyt. Borzasztóan fontos.

- Oh! - sóhajt fel Lumpsluck. - Hát tessék csak, nem állok én az ifjúság útjába.

Elindulok kifelé, de Lumpsluck még megállít.

- Nagyon helyes fiatalember. Gratulálok! - súgja.

- Ó, nem, nem félreért professzor én, mi igazán nem...

- Lily gyere! - szól közbe Sirius.

- Viszont látásra. - köszönök el fáradtan. Hogy is gondolhatta Lumpsluck...

- Gyere siessünk. - mondja Sirius. - Leylának ez már nagyon kéne!

- Ok, oké igen tudom.

𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

És már itt is vagyunk a faliszőnyeg előtt. Végre! Sikerült! Kísérőm elhúzza a kárpitot és előreenged. Belépek a szűk kis félhomályos helyiségbe. Biztos Leyla miatt nem gyújtanak valami fényt. Nem lenne most jó neki, töprengek. A gondolataimból James hangja ránt ki.

- Lily! Hol a gyógyszer? - kérdezi.

- Itt van a zsebemben. Képzeld amikor...

- Lily. Nagy baj van. Nem fogsz sikítani ugye?

-Persze, hogy nem. Olyannak ismersz?

-Figyelj.Nagyon rossz az állapota. Leyla életveszélyben van. Nem tudom túléli e.

E szavak után az ígéretemre fittyet hányva óriásit sikítottam.

Hát itt lenne a második fejezet. Ez már kicsit hosszab és talán eseménydúsabb is.

Reméljük tetszett. És nagyon várjuk a kommenteket, arra is ki legyen a szerencsés fiú akibe Leyla beleszeret...