Jó fél órába telt kivernem a fejemből, azt hogy Tae-ék engem rajzoltak le, mint ideáljukat. Igyekeztem bebeszélni, hogy csak rosszul láttam vagy simán csak olyan feleséget szeretnének majd, mint amilyen én is vagyok. Mi van ha nem is engem rajzoltak?

Nagyon össze voltam zavarodva a nap további részében, így mikor végzett mindenki, akkor nem Jungkookkal és Tae-vel mentem egy kocsival, hanem beültem Jinhez (amit Suga kész sértésnek vett) és csak Rapmon-t meg Jimint engedtem be magam mellé. Úgy is kérdezni akartam valamit a legokosabbtól. Halkan berregett fel a motor, s gurultunk ki a parkolóból, hogy megkezdjük utunk haza.

Csend volt, lévén hogy Jin nem szerette annyira a zenét utazás közben és mivel ő vezetett, ezért ő is volt a főnök. Kerestem a megfelelő pillanatot a kérdésem bedobására és egy elfogadható kerítő szöveget, de akárhogy is próbálkoztam, sehogy sem akart valami más eszembe jutni a "szia"-n kívül.

-Na mondjad Jisoo. Mit szeretnél? -szólalt meg hirtelen az előttem ülő Namjoon, mire majdnem lefejeltem a tetejét az autónak.

-Megijesztettél! -kaptam kezemet a szívemhez, de elfelejtettem válaszolni, így pár másodperccel később már mindenki engem nézett a kocsiban. Még Jin is.

-Vigyázz autó! -kiáltottam ijedten és előre ugorva rántottam el a kormány a frontális ütközéstől.

-Jézusom Jin! -akadt ki Nam, miközben tátott szájjal nézte a legidősebbet.

-Megakartál minket ölni? -kérdezte nagyon magas hangon Jimin is.

-Jaj ez most egyáltalán nem lényeg. JiJi mit akarsz megosztani velünk? -fordult hátra, majd azonnal vissza, mert egyszerre három pár dühös tekintettel találta magát szembe.

-Igazából... csak Namjoon-nal. -motyogtam halkan, miközben az ujjaimat tördeltem. Már megint nem ment annyira a saját magamról beszélés.

-De miért csak vele? -háborodott fel Jin.
-Én tartalak el, jóképű és sármos vagyok, nah meg okos is. Én miért nem vagyok jó? -durcáskodott tovább.

-Jinnie nyugodj le. -simította meg gyengéden Namjoon Jinnek a vállát, mire az vette egy mély levegőt és igyekezett lehiggadni.
-Nos? -fordult felém ismét Nam, de ettől független tudtam, hogy a másik kettőnek mindegyik érzékszervük rám volt irányulva.

-Hát... volt egy feladat rajzon. Nem.. nem nagy dolog de.. de Tae és Kook is engem rajzolt le. -sütöttem le a szemeimet.

-Dehát ebben nincs semmi rossz. Ez egyenesen cuki. -áradozott Jin, elfelejtve, hogy ő most titokban figyel engem.

-Mint ideáljukat. -fejeztem be a mondatom, amit egy két perces néma csönd követett. Egyikük sem tudott mit mondani, hisz erre tudtommal nem is nagyon lehetne.

-Figyelj kicsi. -nézett rám RM ismét.
-Nem kell sokat belegondolni. -mosolygott rám.
-Inkább örülj, hogy olyan szép lányt akarnak majd maguknak, mint amilyen te is vagy. -próbált meg felvidítani, ami részben sikerült.

-De annyira nehéz nem többet beleképzelni. Tudom, hogy túlkomplikálom, de akkor is. -hajtottam le a fejem, mire egy puha ujjat éreztem meg az állam alatt. Lassan emeltem fel a tekintetemet, arra amerre a végtag akarta, majd egy bátorítóan mosolygó Jiminnel találtam szembe magam.

-Ez normális Jisoo baba. -mondta nyugodtan.

-Nem sok fiú mutatott feléd ilyesfajta jeleket eddig. Részben azért, mert mielőtt még megtehették volna, mi elkergettük őket, de... -tért el a tárgytól egy pillanatra.
-..de ilyennel még fogsz találkozni. Sokszor lesz, hogy túlgondolod, de pont Tae-nél és Kooknál nem kéne, hisz tudod te mennyire tökfejek. -forgatta meg a szemét, mire felnevettem.

-Úgy szeretnek, mint egy húgot. -emelte fel jobban az állam. -És totális káosz van a hormonháztartásukban, szóval az ilyen dolgok igazán nem kéne, hogy meglepjenek. -mondta hátra dőlve én meg kuncogva igyekeztem nem felvihogni.

-Köszönöm Jimin Oppa. -bújtam hozzá jó szorosan, amire ő egy szoros öleléssel válaszolt. Csendben ücsörögtünk így a backseaten, de egyszer csak megszólalt Namjoon.

-Nem tudtam, hogy ilyenek is tudsz Chim. Most az egyszer megengedtem, hogy át vedd Jisoo lelkitanácsadójának a szerepét, de ha még egyszer előfordul beledoblak egy árokba. -mondta komolyan, mire mindannyian felnevettünk.

Hirtelen hangos robajjal száguldott el mellettünk egy, már ismerős autó, amiből olyan hangosan bömbölt a zene és ordított pár ismerős hang, hogy még a kocsiban is szétszakadt a dobhártyám.

-Wow... ez nem normális. -tapasztottam fülemre a kezeimet, hátha úgy kevésbé intenzíven hallom az "I'm the biggest hit, I'm the biggest hit on the stage."-et.

-És nekünk ezt kellet hallgatni, csak hangosabb.. és csúnyább szavakkal. -nézett rám a visszapillantóból Jin olyan "na látod!" fejjel.

-Jó jó értem. De ez akkor is hangos. -tettem le magam mellé a végtagjaimat, majd néztem, ahogy lassan megállunk a háznál.

Jimin szinte azonnal kiszállt, Jin azonban bent maradt. Én is épp nyitottam volna ki az ajtót Namjoonnal együtt, mikor is kattant az én záram és nem tudtam kinyitni az ajtót. Jin nemes egyszerűséggel lökte ki az ajtón a fiatalabbat, s becsukva azt taposott a gázra, miközben a többiek mind minket néztek kikerekedett szemekkel.

-Nem is vagyok bekötve. -sikítottam, mert a nagy lendülettől átrepültem az autó másik oldalára.

-Oké. Most már biztos nem tudnak követni minket. -nézett hátra Jin, s mintha mi sem történ volna, vezetett tovább.

-Elárulnád még is mi a szöszt csinálsz? -kérdeztem kicsit idegesebben, de közben gyorsan bekötöttem magamat a balesetek elkerülése érdekében.

-Csak tartok egy anya-lánya napot. -vont vállat, de én még mindig összezavarodva csücsültem a hátsóülésen.

-De... ugye azt tudod, hogy te nem vagy nő. -mondtam ki kicsit félve, hisz kitudja mit kapok, ha egyszer tiszteletlenül viselkedek vele.

-Igen tudom. De szerintem az évek során nagyon is olyasmiddé alakultam, ami kimeríti az apa, az anya, a báty és a legjobb barát fogalmát. Szóval most igen is tartunk egy csajos napot. -mondta határozottan. Nem nagyon tudtam, mit mondani erre. Eddig nem tett ilyen gesztust.

-És hol akarod tartani? -kérdeztem az ülésére téve a fejemet.

-Hm... arra gondoltam, hogy elmehetnénk a plázába. Így betartanád az ígéreted, amit akkor tettél, mikor nem akartál felmenni Sugához felébreszteni őt és kaphatnál egy új cipőt is. Meg ezt azt... -tette hozzá halkan.

-Jin! Nem veszünk nekem tütü szoknyát. -mondtam határozottan, mire felháborodva tátotta el azt a hatalmas száját.

-Már miért vennénk neked olyat? -kérdezte, de csak egy gyanakvó szempárral találta szembe magát.

-És nem veszünk nekem körömlakkot sem. -mondtam hangosabban, mire lebiggyesztette az ajkait.

-Még kéket sem? -kérdezte szomorú tekintettel, de megráztam a fejem.

-Nem hatódok ám meg. -ráztam a mutatóujjam fenyegetőzve.

-De a kék az nem is csajos szín. Csak ennyit kérnék tőled. -meresztett rám hatalmas, bociszemeket.

-Nem és még egyszer mondom, hogy nem.

~~~

-Légysziiii! -rázta meg magát, mint egy ovis, aki kéri a nyalókáját.

-Mondtam már, hogy nem!! -kezdett felmenni bennem a pumpa.

-Akkor mit szólsz a feketéhez? -mutatta fel az említett üvegcsét.
-Olcsóbb is és fiúsabb. -mondta úgy, akár egy reklámban szokás.

-Hay... de ha ezt megveszed nekem, akkor nem kell szemhéj púdert is vennünk ugye? -vontam fel az egyik szemöldököm, mire heves bólogatásba kezdett.

-Oké. Akkor vegyük meg. -sóhajtottam és mentem a pénztárhoz.

-Miért ragaszkodsz ennyire ahhoz, hogy lányosabb legyek? -néztem fel rá, de ő csak vállat vont.

-Zavar, hogy nem volt melletted egy nő, míg felnőttél. Nem akarom, hogy azért mert hét fiúval laksz befolyásolja az igazi, lányos éned. -mondta közben pedig mosolyogva fizetett a pénztárosnak.

-Ugye tudod, hogy nem a te hibád. -néztem fel rá, mire megvonta a vállát ismét.

-Lehettem volna jobb is. Több mindent megadhattam volna nektek. -mondta, de szinte csak úgy csöpögött a hangja a fájdalomtól, amit azért érzett, mert szerinte nem volt tökéletes szülő.

-Jin. -szóltam utána. Felém fordulva nézett rám várakozóan, miközben én a tarkómat vakargattam.
-Mit szólnál ha néznénk összeillő pulcsikat? -kérdeztem óvatosan rá, de már nyoma sem volt annak a nyomott tekintetnek. Helyette visszatért bele a csillogás és az élet, amit mindig is imádtam az Oppámban.

-De jó! Akkor siessünk, mielőtt még elkapkodják a jó darabokat. -húzott maga után én meg csak hagytam had vonszoljon.

Rá kellett jöjjek, hogy nálam vannak akik sokkal több minden rosszban részesültek az életben. Sokkal több fájdalom és kötelesség nyomta a vállukat. Ilyen volt Jin is. Mindig a mosolygós túlaggódós oldalát mutatta nekünk. Soha sem, vagyis alig, volt szomorú vagy fáradt. Pedig lehetett volna. Elvettük konkrétan az egész életét. Rég mehetett volna keresni magának valakit. Csinálhatná a pénzéből azt amit szeret, de ehelyett ránk vigyáz folyton és ránk is költ. Örökbefogadott hatalmas küzdelmek árán, mi meg nem lehetünk annyira fontosak neki, hogy ezt mind élvezze is.
Nem lehet.. ilyen jószívű.

-Na melyik legyen? -rángatott ki hirtelen a gondolataimból Jin izgatott hangja.
-A rózsaszínre gondoltam, hisz az nagyon cuki, de tudom, hogy te utálod azt a színt, ezért találtam egy feketét is. Kicsit depis hangulatú, de szerinted? Ez jó lesz? -kérdezte olyan csillogó szemekkel, hogy olyanokat még soha sem láttam.

-A rózsaszín is jó lesz. -mondtam kicsit halkabban, így elsőre nem hallotta tisztán.

-Hogy mondtad? -kérdezte félig elkerekedett szemekkel, mire csak elmosolyodtam.

-Ha a rózsaszín tetszik és azt veszed, hordani fogom. -mondtam őszintén, s látszott rajta, hogy még meg is hatódott.

-Ez esetben. Ezeket vesszük. -emelte le a fogasról a két ruhát.

-Ugye tudod, hogy ez eredetileg pároknak lett kitalálva. -vontam fel az egyik szemöldököm.

-Ugyan már. Mi kettő ilyet veszünk meg. -legyintett egyet a levegőben.

Így esett hát, hogy két "queen" feliratos pulcsival mentünk a pénztárhoz. Csak az az egy gond akadt, hogy a pénztáros nem akarta lehúzni a vonalkódot, mert szerinte ezt nem lehet külön venni.

-Na de kérem! Sehova sincs kiírva, hogy ezt csak a "king" megfelelőjével lehet megvenni. -mutatott a ruhák felé.

-De ezt akkor sem lehet külön venni. Egyszerűen nem adhatom oda. -magyarázta a pénztáros.

-És ha két lányom van? Muszáj megvennem a fiúsakat is, ha csak nekik akarom megvenni? -igyekezett érvelni Jin tovább.

-Mért? Önnek két lánya van? -nézett kérdően a pasas, mire Jin csak fújtatott egyet.

-Az egyikkel épp most állunk itt Ön előtt. -mondta, de szerintem nem gondolta át. Fiatalnak néz ki én meg túl idősnek ahhoz, hogy elhiggyék, nem 4 évesen nemzett engem.

-Kisasszony. -hajolt hirtelen felém az eladó.
-Ez az ember zaklatja magát? -kérdezte komoly hangon, mire Jin felháborodva kezdte el kapkodni a levegőt.

-Kikérem magamnak. -suttogta élesen, de igyekeztem nem sokáig váratni a válasszal a pasast.

-Nem. Tényleg ő az apám. -mondtam teljesen komolyan. Papír szerint...
Látszódott az eladón, hogy teljesen meg van lepve, míg ellenben Jin majdnem elolvadt, amiért életemben először apának szólítottam.

-Most az egyszer kivételt tehetek. De meg ne lássam többé Önöket, mikor én vagyok műszakban. -fenyegetőzött a mutatóujjával, de mindketten túlságosan is elégedettek voltunk ahhoz, hogy ezzel megfélemlítsen minket.

-Köszönjük. -vigyorgott a pénztárosra Jin, majd ismét karon ragadott és kihurcolt az üzletből.

-Győzelem! -boxolt a levegőbe boldogan, mire felnevettem gyerekességén.

Hirtelen ötlettől vezérelve eléléptem, majd ügyelve, hogy ne verjek ki semmit a kezéből öleltem át a derekát és bújtam a mellkasába. Teljesen lefagyva tartotta még mindig úgy a kezét (a levegőben) és csak nagyon lassan sikerült felfognia, hogy én tényleg megöleltem. Zavartan helyezte rá a kezeit a hátamra (kicsit nehézkesen a szatyrok miatt).

-Köszönök mindent Jin. -suttogtam mellkasába, de szerencsétlen még mindig nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Nem sokszor mutattam ki eddigi életem során az érzéseimet, főleg nem Jin közelébe. De úgy éreztem vagyok annyira "bátor", hogy akkor egyszer megmutassam neki a hálámat.

-Ugyan... de az előbb még nem is szeretted volna azt a körömlakkot. -lazított végtagjain, mire én megráztam a fejem.

-Nem a körömlakkot. Vagyis azt is, de.. -emeltem fel a fejemet, de csak egy értetlen tekintettel találtam szembe magam.
-Köszönöm, hogy kihoztál onnan, hogy feláldoztad az életed fénykorát arra, hogy hét gyerekként viselkedő árva felnőttre vigyázz. -foglaltam össze neki, de ez bőven kevesebb volt, mint amit tett értünk.

-Jaj ugyan kicsim. -húzott magához, most már szorosabban. Ez amúgy nála apai vagy anyai ösztön?
-Ez természetes. És nem áldoztam fel. Vedd úgy, hogy a hét csóri barátommal élek együtt. Annyit tettem össz-vissz, hogy örökbefogadtalak titeket, de már kezdtek a saját lábatokra állni. -mondta a hajamba fúrva a fejét, hogy minél több lehetséges módon érintkezzük és ő tudassa velem, hogy szeret.

-Akkor is hálás vagyok. És sajnálom, ha sokszor kibírhatatlan vagyok, de tényleg mindent köszönök. -néztem fel rá megint, de szinte már könnyezni készült.
-Jin! Ne sírj, mert akkor én is sírok. -mondtam, bár ez nem volt így. Sírni is csak nagy nehezen tudtam.

-Én nem sírok! -mondta, miután elengedett és megtörölve a szemeit szipogott egyet.

-Azt látom. -néztem rá hitetlenkedve.

-Inkább menjünk keresni neked cipőt. -indult meg, hisz férfias akart lenni.

-Szeretlek Jin!!! -kiáltottam utána szándékosan feszegetve a határait.

-Tényleg sírni fogok! -kiáltott vissza én pedig kuncogva követtem őt a cipőboltba.

🇰🇷🇰🇷
Ayo Hitman bang introduces...😂😂
Tudom, rég volt rész (ezért is van kiírva, hogy lassan frissül)
De!!! Most itt vagyok egy dupla résszel!!!
2042 szavas lett❤
És woooow!!! 1K!!!! El sem hiszem!!!

Remélem tetszett ez a rész annak aki még olvassa😂😂
Igyekszem majd sietni❤❤❤❤❤❤

xXSunnyXx

Ez viszont mennyire durva már!!!!!