- Anya hol van? - érdeklődött Louis. Az étkezőasztalnál ült, mellette Harry, aki még ebédelt. Először megetette a hibridet, csak utána következett ő.

- Anya? - kérdezte a göndör összevont szemöldökkel. Nem értette, hogy mire gondolt. - Nem ismerem az anyukádat.

- Heh? Te anya, itt tegnap - motyogott édesen Louis.

- Ő az én anyukám, neked nem kell őt így hívnod.

Louis vállat vont, majd halkan dobolni kezdett az ujjaival az asztallapon. Egy idő után ez kezdte idegesíteni Harry-t, ezért meg is kérdezte:

- Valami baj van? - nézett rá aggódva.

- Szarni kell.

A göndör egy pillanatra lefagyott, aztán hangos nevetésben tört ki. Olyan abszurd volt ezt hallani Louis szájából, amikor ő maga az ártatlanság megtestesítője. Legalábbis ezt gondolta róla.

- Honnan tanultad ezt a csúnya szót? Ilyen aranyos kis cicafiúnak, mint amilyen te vagy, nem szabad így beszélnie! - dorgálta meg.

- Én nem akar rossz! - emelte maga elé ijedten a kezeit Louis, de a gazdája megnyugtatta őt, hogy nem történt semmi baj. - A rossz helyben ezt kell mondani, amikor kell... - sütötte le a szemét.

Újra az eszébe jutottak az intézetben töltött, kínszenvedéssel teli évek. El akarta már végre felejteni azt a sok szörnyűséget, amit ott tettek vele, de mindig beugrottak az emlékképek.

Már kezdett rajta eluralkodni a pánik, de még időben sikerült megfékeznie. Belenézett Harry gyönyörű zöld szemeibe, és egyből biztonságban érezte magát. Itt nem fogja bántani őt senki, Harry megígérte.

- Nem baj, Lou. Nem tudhattad, hogy ezt nem illik. Máskor inkább használd a „kakilnom kell" szót - vörösödött el a göndör. Nagyon kínosnak találta, hogy erről kell beszélniük, de tudta, hogy túl kell még esniük ehhez hasonlókon.

- Kakilni kell - nézett rá Louis ártatlan szemekkel, mire Harry csak mosolyogva megrázta a fejét.

Miután Louis elvégezte a dolgát, mindketten a nappaliban ücsörögtek. Harry elővette a holnapi tanulnivalóját, és azt kezdte el bújni, Louis pedig megint a gazdája ölében feküdt, és elégedetten dorombolni kezdett, amikor a göndör megvakargatta a füle tövét.

Harry egy idő után feladta a tanulást, mert nem tudott semmi másra koncentrálni, csak Louis-ra. Hihetetlenül imádnivalónak találta, arról meg ne is beszéljünk, hogy még dorombolt is. Ha nem látta volna őt, akkor azt hinné, hogy egy macska fekszik az ölében.

Tegnap még ódzkodott az érintésétől, ma meg már ő követelődzik érte. Olyan, mintha kicserélték volna, de Harry félt, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Ha csak egyetlen egy dolgot is elbaltáz, akkor lehet, hogy Louis ugyanolyan távolságtartó lesz, mint a legelején.

Nagyot sóhajtott, aztán hirtelen az eszébe jutott valami. Se az anyjának, se a legjobb barátjának nem adott semmilyen életjelet magáról, pedig már lassan fél három.

- Maradj itt, mindjárt visszajövök! - tolta le magáról a hibridet, aki elégedetlenül felmordult.

Harry gyorsan felszaladt a szobájába a telefonjáért. Ő valahogyan nem tartozott azokhoz a fiatalokhoz, akik nem tudnak elszakadni a telefonjuktól. Nem tartotta fontosnak a használatát.

Igaz, hogy Anne-nek írt még reggelről, de azóta nem tud róla semmit. Feloldotta a mobilját, és azt hitte, hogy kiesik a szeme. Öt nem fogadott hívás az anyjától, huszonkettő Niall-től. Az ír barátja SMS-eket is küldött neki, és mindegyikben halálra aggódta magát. A kedvence ez volt: „Ha meg mertél halni, akkor pluszban még én is kitekerem a nyakadat, te hülye fasz!"

Először gyorsan visszahívta Anne-t, aki jól leszidta őt, amiért nem vette fel, de végül megnyugodott, és munkára hivatkozva lerázta őt. Aztán jöhetett Niall. Na, ő már kemény dió. Elindult lefelé a lépcsőn, miközben tárcsázta a barátját.

- Szia.

- Harry! Az isten áldjon meg! A kurva életbe, most kinyírlak, az fix! - ordibált, Harry-nek pedig el kellett tartania a telefont a fülétől, ha nem akart megsüketülni az ír fiú vonyításától.

- Niall, nyugi! Nincs semmi bajom.

- Én viszont halálra aggódtam magamat, hogy mi van veled. Legalább írhattál volna, hogy mi van - mondta bosszúsam. A háttérből autók zaja hallatszódott.

- Itthon maradtam. Louis miatt. Hol vagy most?

- A házatok előtt, úgyhogy engedj be!

- Mi? - röhögött fel Harry. Már Louis előtt állt, és miközben telefonált, a hibrid haját piszkálta. - Most komolyan itt vagy?

- Mi? Nem ért. Harry! - motyogta Louis. Nem tudta, hogy mi az a valami a gazdája kezében, de nagyon érdekelte őt. Érte nyúlt, de Harry elkapta előle a telefonját, és intett neki, hogy maradjon csendben.

- Igen, itt vagyok. Ez a förmedvény volt? - kérdezte undorodva Niall. - Nem megyek be, ha az a vadállat is ott van!

- Ne hívd így, már mondtam! És megnyugodhatsz, mert szelíd. Nem fog megtámadni. Na, megyek, beengedlek - nyomta ki őt. Louis felé fordult, aki még mindig érdeklődbe figyelte őt. Leguggolt elé. - Figyelj, itt van Niall, tudod, akiről meséltem a múltkor. Ő jó, nem fog bántani téged. Ne félj tőle, oké?

Kételkedve bólintott, Harry pedig az ajtóhoz sietett. Kinyitotta, és szembe találta magát egy kalapácsot szorongató Niall-lel.

- Mi a...? - röhögött fel.

- Felkészültem, ha harcra kerülne a sor - vont vállat, majd Harryt arrébb lökve indult el a nappaliba. De amint meglátta a kanapén gubbasztó hibridet, egyből megtorpant, és a kalapácsot maga előtt tartva fenyegetően méregette őt. Louis félve nézett fel az újonnan érkezett vendégre.

- Ha me-meg mersz támadni, akkor ezt alkalmazni fogom! - lengette meg maga előtt a fegyverét.

- Niall, fejezd ezt be! Megrémiszted szegényt! Amúgy is, honnan van ez a kalapács? - kapta ki Harry a kezéből, és lerakta a földre.

- A sulis szekrényemben volt - vont vállat. - Tartsd távol tőlem ezt a szörnyeteget!

- Jaj, ne hisztizz már! Nem lesz semmi bajod! Nézd meg, milyen aranyos, és még én is élek, úgyhogy teljesen ártalmatlan. Gyere! - fogta meg a kezét, és szó szerint a kanapéhoz vonszolta őt.

Louis lesunyt fülekkel méregette a szőke fiút. Nem tetszett neki a kisugárzása, és az sem, hogy megzavarta őket azzal, hogy idejött.

- Öhm... - szólalt meg Niall, mire Harry biztatta őt, hogy mutatkozzon be. - Hello, Niall vagyok.

A hibrid továbbra is bizalmatlanul méregette őt. Az ír fiú gunyorosan elmosolyodott, majd felvonta a szemöldökét.

- Még beszélni se tud?

- Csak néhány szót ismer. Így nem nagyon értjük meg egymást - ült le szomorkodva Harry, mire Louis azonnal hozzábújt, hátha a göndör megvédi őt ettől a furcsa fiútól. Nem látott még szőke hajat, és ez még félelmetesebbé tette a szemében Niall-t. - Mi a baj, Louis?

- Fél, ő rossz! Segítség! - motyogta rémülten, mire Harry védelmezően átkarolta a derekát.

- Nincs semmi baj. Niall nem fog bántani téged. Ő fél tőled. Tudod, nem jó emlékei vannak a hibridekkel kapcsolatban, ezért egy kicsit bizalmatlan. De szerintem hamar összebarátkoztok majd - mondta neki kedvesen, mire Niall dühösen felmordult. Nem tetszett neki, hogy a barátja kiteregeti a magánéletét ezelőtt a korcs előtt.

Bár jobban belegondolva, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint az a szörny, aki megtámadta őt. Az sokkal nagyobb volt, és a hosszú fogai kilógtak a nyáladzó szájából. Louis ennek a szöges ellentéte volt. Annak ellenére, hogy elég bizarrul mutatott a macskafülekkel és a farkával, úgy nézett ki, mint egy átlagos kamasz. Elég formás kis pofikája volt, a bőre makulátlan, nem úgy, mint Niall-nek, akinek állandóan tiszta kiütés volt az arca.

- Nyugodj meg, jó? - Louis bólogatni kezdett, de továbbra is szorosan Harry oldalához préselte magát.

- Tényleg nem tűnik annyira veszedelmesnek. - látta be Niall, majd közelebb ment a hibridhez és a szemébe nézett. - Ha te nem bántasz engem, akkor én se foglak téged.

- Gyere, ülj ide! - invitálta őt a göndör, mire Niall vonakodva, de helyet foglalt Harry másik oldalán.

Amint leült és feléjük fordult, Louis mérgesen ráfújt, pontosan úgy, ahogyan a macskák szoktak, ha valami nem tetszik nekik. És neki nagyon nem tetszett, hogy ő itt van, és a gazdájával beszélget. Féltékeny volt.

A szőke ijedten hátraugrott, Harry pedig értetlenül nézett a hibridre.

- Louis! Most miért csináltad ezt? Ne rosszalkodj! - mondta mérgesen, rosszalló hangnemben. Nem tudta, hogy mi üthetett belé. Niall-t mindenki kedveli, akkor miért pont Louis lenne a kivétel?

- Bo-bocsánat, nem akar rossz! Nem akar! Ne, kérlek! - kérte kétségbeesetten. Elkezdett hüppögni, és olyan rémült fejet vágott, mint akit most visznek a kivégzésére. Azt hitte, hogy meg fogják őt büntetni, amiért csúnyán viselkedett Niall-lel.

El akarta magát tolni Harry-től, de ő nem engedte, hanem inkább az ölébe húzta Louis aprócska testét, és elkezdte őt ringatni, hogy megnyugodjon a lelke.

Niall értetlenül figyelte az eseményeket. Louis tényleg olyan védtelen és hihetetlenül félős volt, mint ahogyan Harry azt leírta neki. Utálta bevallani, ha valamiben nincs igaza, de most nagyon úgy tűnik, hogy tévedett vele kapcsolatban. Rosszul ítélte meg elsőre őt.

Louis továbbra is erősen kapaszkodott Harry nyakába, és halkan nyöszörgött. Utálta, hogy így kiakadt, pedig a gazdája nem is csinált semmit. Csak ő túl érzékeny a dolgokra, és nem tudja kontrollálni az érzelmeit. Végre fel kéne fognia, hogy a zöldszemű nem akar tőle semmi rosszat.

Harry bocsánatkérő pillantást küldött a barátja felé, aki csak megértően bólogatott.

Louis pár perc múlva végre összeszedte magát, majd Niall felé fordult, és félénken megszólalt:

- Bocsánat!

- Semmi baj - legyintett mosolyogva.

Talán Louis is megérdemel egy esélyt, attól függetlenül, hogy egy hibrid.