Pofonok
Sír, a kövek elárulnak,
S a múltat felhánytorgatja.
Érzed, érzed a csúf múltat,
S jön egy szakadék; fejre állsz.
Pofonok dobálnak, mint, hogy;
Ez az élet! Harcolnod kell!
Fogj egy fegyvert, üsd nyakon bajt,
Hord a cipőt, mosd szépre!
Időd nélküle csak lopod,
Felesleges utat jársz be,
S a derűs percek vesztenek,
Jót pokolban se találod.
2024. Jún. 27.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top