Erdő mélyén {Stranger things}

Sötétség az ellenségünk. Talán az egyik legnagyobb, főleg az ilyen helyzetekben mint most. Nesztelen lépésekkel haladtam egyre csak előre miközben folyamatosan füleltem de teljes csend honolt. Ujjaim szinte már rikítottak olyan fehérek lettek az ütő körül. Teljesen egyedül voltam, a többiek eltűntek ahogy megjelentek a virág arcú démonok. Nekem már nem volt időm elmenekülni de nem is akartam. Ha itt maradok akkor nagyobb eséllyel élik túl azok akiket szeretek. Remélem Billy meg tudd bocsájtani nekem, néha annyira forró fejű de amilyen hamar ellepi a düh, olyan hamar el is párolog. Vajon ha meghalok tényleg mérges lesz rám?

A hátam mögött összetört egy ág amely az egész erdőben vízhangot vert. A hang felé fordultam de nem láttam semmit. A hold elbújt szürke felhők menedékébe így még csak az árnyakat sem láthatom mint eddig. Vártam, csak arra vártam, hogy rám ugorjon valami de nem történt semmi. Teljesen kihalt volt minden. Végig futott a hátam a hideg de folytattam tovább az utamat hátha megtalálom az autópályát de teljesen reménytelenek gondoltam. Magas vinnyogó hang hasított a levegőbe mitől a szívem meglódult akárcsak egy versenyautó. A félelem elhatalmasodott rajtam de muszáj volt megfordulnom különben előbb találkozok a kaszással mint én azt szeretném.

- Steve! - szemeim kikerekedtek és a hang irányába fordultam. Billy egy baltával a kezében állt egy demodog teteme mellettem. A friss vér hangtalanul cseppeget le a puha talajra. A fiú kezéből kiesett a fegyver majd egy ideges sóhaj kíséretében odasietett hozzám. Figyelmesen végig mérte minden porcikámat majd erősen magához ölelt. Reszketeg sóhaj szakadt fel belőlem és viszonoztam az érintését. Arcomat a mellkasába fúrtam s csak élveztem a pár másodpercig tartó nyugalmat. Billy a hajamba túrt és egy kissé hátrébb lépett tőlem. Belenéztem sötéten csillogó szemébe melyek teljesen elvarázsoltak. Megmentette az életemet. Arcára simítottam a tenyerem s lágyan megcsókoltam. Most már biztonságban vagyunk. Ha ő itt van mellettem már nincs mitől félnem. Ketten legyőzhetjük az összes szörnyeteget ami csak a világon van.

KimHopeyung nem vagyok büszke erre az alkotásomra, ne is akard tudni mit gondolok róla de remélem egy kicsit azért tetszik és majd a későbbiek folyamán kiengesztellek egy jobbal.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top