Boldog névnapot te csöves 🤣🤣❤️
_koharu-senpai_

ELFELEJTETTEM KIRAKNI NE KÖVEZZ MEG! 🤧❤️

- - -

-Miért ne?

-Mert nincs olyan, ami ennyire megéri, hogy ezt csináld magaddal. Főleg nem egy sima pali.

-De ő nem egy sima pali!-pattantam fel a helyemről.Aztán elgondolkozva a mondandóján megráztam a fejem és visszaültem mellé-Igazad van...

-[Név]... Elmondom ahányszor csak szükségét érzem, de ne érdekeljen már ennyire mások és nekik a helyzetük! Szard már le őket!

-Én! Én azt csinálom!

-Dehogy csinálod azt-legyintett-Te minden egyes embernek segíteni akarsz, pedig egyáltalán nem kötelező. Még mindig nem értem, hogy miért csinálod, de hagyd abba. Nem tesz jót neked.

-Tudod... Biztos vagyok benne, hogy a többi ember, aki nem segít másoknak is ilyen tanácsot kapott valakitől, mint én most tőled. És ezért vannak az olyan emberek, mint én akik ilyeneket csinálnak magukkal több száz bunkó miatt. Nem! Nem fogok jönni a klisés dumákkal, hogy ezekkel sajnáltassam magam. Csak egyszerűen elegem van az olyan emberekből, akik csak magukra gondolnak, másokon áttiporva és egyáltalán nem érdekelve őket, hogy milyen áron, de nekik legyen a legjobb.

-Mondasz valamit...

-Igazából... Kérhetnék egy szivességet?

-P-persze...

-Ha mész Sakura-hoz... Legyél szíves és bazd ki azt a kurva parfümjét az ablakon...

-Mondanod sem kellett volna, ígyis arra készültem-csak bólintva nyugtáztam a mondandóját és az egyszerű fekete zoknimat kezdtem el pásztázni.Sho sóhajtott, majd újra megszólalt-Gyere ide-vont egy ölelésbe. Egyből viszonoztam-Mennyit fogytál?!-tolt el magától.

-Semennyit?-emeltem fel a szemöldököm.

-De. Biztos, hogy fogytál.Lényegtelen...Csak annyit akartam mondani, hogy meg ne lássam még egyszer, hogy ilyen hülyeséget csinálsz magaddal. Inkább beszéld meg velem. Vagy ha nem is velem, akkor valaki olyannal, aki szívesen meghallgat és megbízol benne-mikor a fiú látta, hogy csendben vagyok sóhajtva újra megszólalt-Rendben?

-Rendben...

-Szólsz. Nekem. Vagy valakinek-vont újra közelebb magához.

-Szólok. Neked-Sho halványan elmosolyodott, majd egy picit hátratolva homlokon puszilt-Mondd csak...

-Hm?

-Befrendzónoltalak igaz?

-Asszem.

-Akkor ne csinálj ilyeneket.

-Addig nem baj amíg barátilag csináltam. Megbízok a barátságunkban-rántotta meg a vállát mosolyogva.

-Talán túlságosan is...

6 óra körül Sho hazament, így ismét egyedül maradtam. Csak a Tv-t néztem. Értelmetlen műsorokat játszottak le, amik annyira lekötöttek, hogy inkább elmentem fürdeni. A kezem még mindig érzékeny, így mikor beleraktam a forró vízbe felszisszentem.

Nii-chan még azóta sem jött haza. Este 9 van. Legalább felhívhatna vagy valami. Ugye nincs semmi baja? Pff... Csak nincs.

Biztos összejött Haru-val!

Igen. Ez lesz az. Összejöttek és nála alszik! Tuti!

Megcsörrent a telefonom, így egyből rávetődtem. Ahogy gondoltam... Nii-chan.

-Hol alszol?-vigyorodtam el.

-M-mi? Honnan vetted te ezt?

-Szóval?

-Hát...ööö... Hát Haru-nál vagyok és már kicsit késő van.

-Ahhhamm.

-Miért van ilyen perverz hangod?

-Nekem? Hallottad már magad? Dadogsz-nevettem fel.

-N-nem is dadogok!

-Persze-persze.Megyek.Nem zavarok.

-[Név]... Mire gondolsz?

-Ugyan már. Semmire.Na pá-nyomtam ki a telefont, de még hallottam, hogy a fiú elkezdett valamit magyarázni.

Egy ideig még tök jól el voltam, aztán rájöttem valamire. Arra, hogy milyen egyedül is vagyok.Vajon Nii-chan is így érezte magát, amikor Kei-nél aludtam? Egyedül, a sötét lakásban.Valószínűleg nem lesz több ilyen.Soha többé nem lesz ilyen. Már nem. És ez is az én hibám... Szerepet cserélünk. Ő valakinél, jelen esetben Haru-nál lesz, én pedig itthon. A full sötétben. Magányosan.

A csapból csöpög a víz, egyenesen a mosogatóba, ami egyenletes koppanást hallat, a szinte kihalt lakásban.Csak pár eltévelyedett autó barangol már az utcákon. Kinnt már fel van kapcsolva a közvilágítás. Csupán ennyi és a feleslegesen használt Tv világította be a nappalit, ezzel együtt a kanapét is, amin én ültem felhúzott térdekkel és csak néztem a semmibe.

Lehet átmegyek Kei-hez... Mindjárt felhívom.

Megkerestem a telefonomban a névjegyét, de a hívás gomb felett megállt a kezem. Nem. Nem lehet. Már vége. Vége van...