Miután másnap reggel felkeltem és felöltöztem jutott eszembe,hogy fölösleges ilyen korán kellnem.Nem kell mennem senkihez,hogy találkozzak vele.És valljuk be,kinek van kedve fél hétkor suliba menni?

Mikor odaértem a kihalt épület elé,meglepő módon már nyitva volt.Végig mentem az üres folyosókon,majd beballagtam az osztály terembe és elugráltam a helyemig,ahova csak levágtam magam.A zene a fülhallgatómból még mindig szólt és eszem ágában sem volt lejjebb venni a bömbölő hangerejét.

A diákok lassan elkezdtek beszivárogni az iskola területére és a folyosókon is egyre nagyobb hangzavar keletkezett a tanulóknak köszönhetően.

Az órakezdetét vették,amin most nem nagyon voltam aktív.Cxak bámultam ki az ablakon és néztem szegény szerencsétleneket,akiknek első órájuk az udvaron való testnevelés.Ez az ember sem normális.Lassan tél és szegény diákoknak kinnt kell lenniük egy szál melegítőben,míg maga a tanár egy meleg kévával a kezében és téli kabátban pózól a pálya szélén.Szép,mondhatom.Ha minket is ki vsiz,inkább lemegyek az orvosiba igazolásért.Apropó orvosi.Nem igazán érzem túl fényesen magam.Forog velem a világ és a fejem is fáj.

-Jól vagy [Név]?-szólított meg a tanár,mire feleszmélve a gondolataim sokaságából rá emeltem a tekintetem.

-Igen,persze.

-Ha úgy érzed akkor csak állj fel és menj ki az óráról.Elég sápattnak tűnsz...-csak bólintottam,majd próbáltam kihúzni a nap többi részét éppen.

Épp a kemény tesi órát tapostuk kinnt a fagyban,akarom mondani taposták a többiek,én pedig egy az automatából vett gőzőlgő forró csokival a kezemben néztem,hogyan is szenvednek.

-[Név]-chaaan!Tudod mennyire is szeretlek!Nem akarsz adni?Akár egy korty is megteszi,csak légysziiii!Meg fogok fagyni.Egy szobor leszek.Érted?Egy kibaszott jég szobor!

-Haru?Hogy kerülsz te ide?Nem futnod kéne?-mosolyodtam el,majd belekortyoltam az italba,hogy kicsit húzzam.

-Na légyszi!Eskü csak egy kicsit iszok!

-Haru!Mars vissza futni,vagy te kapsz még pluszba 3 kört!-kiabált az átfagyott fiúnak a kegyetlen szadista,akit mi csak tesi tanárnak hívunk.

-Egyetlen egy korty...-nyújtottam oda neki a műanyag poharat,egy hálás pillantással elvette és beleivott,majd visszaadta.

-Majd szünetben jól megölelgetlek érte!-futott el.

-Az baszna be...

Igazából ezt az órát arra a célra használtam,hogy tisztázzam magamban az érzéseimet.Lehet,hogy már sokkal előbb kellett volna tartanom egy ilyet. Kizártam a külvilágot és megpróbáltam csak erre az egyetlen dologra koncentrálni.

✨✨✨

Órák után a szemeimmel a magas,szőke hajú,szemüveges fiút kerestem,hogy vajon hol is vandálkodhat.Épp a folyosón kutattam utána,amikor megpillantottam,hogy kijön az egyik legtávolabbi teremből.Ugyan megpróbáltam utat töri a sok tanulóközött,de nem nagyon jött  össze.Így csak találgatni tudtam,merre mehetett,mert bár nem nehéz észrevenni,főleg a magassága miatt,de én sikeresen szem elől tévesztettem.Gratulálok [Név].Most úgy vállon veregetném magam,lehet csak kicsit néznének hülyének.

Végül feladva a keresgélést mentem be a terembe,ahol megpillantottam a fiút,aki épp Ryo-val beszélgetett.

-...szóval jösz?

-Persze.Miért n-

-Bocs most nem ér rá.Beszélnünk kell-ragadtam karon,majd elráncigáltam egy üres teremig.

Bevágtam magunk után az ajtót,majd mikor visszafordultam Kei-hez,ő csak felhúzott szemöldökkel nézett rám.

-Szóval,sokat gondolkodtam...