-Lassan szerintem én hazamegyek-állt fel a kanapéról Kei. Én is felpattantam és a fiú nyomába eredtem.

-Elkísérlek, majd jövök-intettem és felkapva a kabátom valamint bakancsom,magunk mögött becsuktam a bejárati ajtót.

-Nem kell, maradj csak itthon.Meg fogsz fázni...-toldotta meg a mondatát egy tüsszentéssel.

-Úgy látom, neked már sikerült.

-Dehogy,teljesen jól vagyok.

-Mondjuk,lehet nem lehúzott kabáttal kéne járkálni télvíz idején...-cipzároztam össze neki, ami láthatóan a fiúnak nem tetszett.

-De,így nem látni az outfitem.

-És egy sapka sem ártana neked.

-De csak szétcseszi a hajamat.

-Megfoglak gyepálni, ha nem hagyod abba...

-Elhiheted, másnak jobban örülnék.

-Egy pofonnak?

-Nem pont erre gondoltam.

-Kettő pofonnak?

-Mindig olyan gonosz vagy velem.Büntetést fogok osztani-nyitotta ki a lépcsőház ajtót, majd beszálltunk a liftbe.

-Miféle büntetést?Lelapítva hordod ezentúl a hajad?

-Nagyon vicces vagy...-nyitotta ki a bejárati ajtaját és behúzott rajta-Sokkal inkább valami ilyesmit...-ajkaimra tapadt és minden előzmény nélkül, betuszkolta a nyelvét a számba,majd ráharapott az enyémre.

-Ez fájt...Sírni fogok-fordultam el tőle.

-Nem fogsz hatni a lelki ismeretemre.Most nem-dobta le a cipőjét és kabátját, majd leült a kanapéra.Követtem a mozdulatasorát és én is levágódtam mellé.

-Komolyan mondtam, hogy fájt...-néztem a fiú irányába.

-Bocs, nem tud érdekelni.Nekem meg a beszólásaid fájnak.

-Biztos,hogy csak azért, mert az enyémek,legalább jók is-fontam keresztbe a karom magam előtt.A fiú a derekamnál fogva, közelebb húzott magához, majd újra ajkaimra tapadt.

-Azt mondod,hogy az enyémek nem?

-Hé.Biztos jól vagy?-döntöttem neki a homlokom az övének-Rendesen lángolsz...

-Ha azt mondom, hogy jól vagyok, az akkor úgy is van.

-Ha nem bánnád, azért megmérném a lázad. Tudod, csak a biztonság kedvéért...Merre van?

-Minek? Nem kell az. Inkább gyere vissza és fejezzük be amit az előbb elkezdtünk.

-Kei.Nem.Most nem.Megfogod,bemész a szobádba és nyakig betakarózol az ágyadban, de előtte meg mondod, merre van az a hülye lázcsillapító és a lázmérő sem ártana.

-Sajnálom...

-Ne most kérj bocsánatot...

-Tudom, hogy bepánikolsz az ilyeneknél én meg csak visszapofázok neked.

-Most mivan?

-Sajnálom...Tudom, hogy az ilyenek, rosszul érintenek téged én meg le sem szartam-remek,már most, össze függéstelenül beszél.

-Ez most, hogy jön ide?

-Hát...

-Tudod mit? Pont, azért, hogy ne kelljen még jobban idegeskednem, csináld meg amit mondtam...És segíts, hogy hol van a gyógyszer.

-Tudod,abban a múltkori elsősegély dobozban.Azt hiszem-kinyitottam a piros dobozt, majd megkerestem a lázcsillapítót.Rágótabletta,szóval még víz sem kell hozzá...Kei nagy nehezen felkelt a kanapéről.

-Segítesz? -nézett rám kérlelően a fiú.

-Ezt úgy mondod,mintha olyan nagy segítség lennék...

Bevezettem a szobájába és szépen betakargattam, miután beadtam neki a gyógyszert.

-Itt maradsz?

-Így nem hagylak itt-ráztam meg a fejem-Mindjárt visszajövök...-szedtem elő a telefonom és kimentem a konyhába.

-Szia anya!

-Szia. Miújság?

-Kei belázasodott, szóval nem hagyom így itt.

-Tessék?

-Akarom mondani, nem szeretném itt hagyni a Drágámat lázasan.

-Egy fokkal jobb...Mikor jössz?

-Foggalmam sincs.