| Fájdalmas emlékek |

-Megkérdezhetem, miért viselkedsz így? – lép be Frigga, kérdését Odinnak szegezi. Ketten vannak csak a hálótermükben.

-Nem örülök a történteknek – válaszolja komoran a király.

-Meg fogják találni az itt lévő betolakodót – próbálkozik nyugtatni a férjét a nő. - És utána minden rendben fog menni.

-Nem csak a ma történtek azok, amik zavarnak kedvesem – fordul végre szembe feleségével. – Az zavar ennyire, hogy a nő ennyire jól kijön Lokival.

-A nő – nevet fel halkan Frigga, ugyanis férje nem a nevén szólította azt, aki mindent megmenthet itt. – Destiny – ejti ki ő a nevét. – Mégis miért zavar ez téged?

-Loki nem olyan, amilyennek mutatja magát.

-Odin! – emeli fel kicsit a hangját a királyné, próbálja védeni a fiát.

-Ne védd őt, Frigga! – emeli fel a király is a hangját. – Ismered a próféciát, elmondtam az új lapokat is. Egyáltalán nincs az ínyemre, hogy Loki és Destiny együttese kell ahhoz, hogy nyerjünk!

-Mire gondolsz? – ráncolja fel félve a homlokát Odin.

-Meg fogom akadályozni, hogy együtt legyenek – mondja ki végül pár másodperc hallgatás után a király. Felesége ledöbben a szavak hallatán. – Nem véletlenül engedtem őt ki – szomorkásan felesége könnyes szemeibe néz. Meglepődik, hogy nem az ő kérésére, majd pedig Destiny szavaira tette ezt meg. – Tudod, milyen! Tudod jól, hogy a hatalomra vágyik vagy pedig látni akarja Asgard bukását – tart pár másodperc szünetet. – Mind a kettőt elérheti, ha maga mellé állítja a nőt, vagy pedig segít az Árnyaknak, hogy elvigyék!

-Hogy gondolhatsz erre! – a királyné szavai elhalva hagyják el a száját, nem tudja feldolgozni a hallottakat.

-Biztos vagyok benne, hogy tett már valamit – vallja be Odin. – Nem véletlenül nem állítottam rá őröket – Frigga lép két lépést hátra. Látszik rajta, hogy nem fogja tudni sokáig hallgatni ezt. – És amint meglépi, megy vissza a cellába. És ezzel örökre elszakítom a lánytól.

-Mégis, hogy tehetsz ilyet a fiaddal? – kiált rá a férjére Frigga.

-Ő nem a fiam! – kiabál végül Odin is, melyet követően a királyné arcáról legördül egy könnycsepp. Nem szól többet, kisétál a hálóteremből, most nem vágyik másra, csak arra, hogy egyedül lehessen.

X

Reggel Thor ébreszt. Közli velem, hogy apja látni szeretne még az edzés előtt. Sejtettem, hogy ez lesz. A kulcsról akar beszélni, valószínű, hogy megtudta azt, ami tegnap este történt. Thor ad nekem pár percet, hogy elkészüljek és átöltözzek. Miután kész vagyok, azonnal elindulunk Odinhoz.

-Elmondanád nekem kedvesem, hogy mi történt? – érdeklődik finoman a király. Enyhe meglepettség ül ki az arcomra, hogy ilyen lágyan szólít meg. Ez nem megszokott! Azonban a szeme elárulja. Bántja valami.

-Tudom, hol van a kulcs – válaszolom ridegen.

-Azt hittem, nehezebben fogod ezt elárulni – vonja fel kérdőn a szemöldökét.

-Nincs most túl sok kedvem a csevegéshez – vonok vállat. – Így gondoltam rövidítek, úgyis tudom, mi lesz a kimenetele.

-Akkor hát, hallgatlak – tárja szét kezeit a király. Thor felém pillant, ő is eléggé kíváncsi lehet a történetre, illetve a valódi kulcs hollétére.

-Csak akkor mutatkozott meg a hely, amikor mind a ketten megfogtuk – kezdem el, azonban Odin azonnal félbe is szakít, amint ezt a mondatot befejezem.

-Kivel voltál lent? – kérdezi feszülten és kíváncsian.

-Lokival – válaszolom pár másodperc hallgatás után. Nem túl kellemesen váltunk el tegnap a csínytevések istenével, és emiatt sem érzem túl jól magam ma lelkileg.

-Folytasd! – szólal fel Thor, miután apja annyira ledöbben, hogy elfelejt válaszolni.

-Amint megérintettük a hamisítványt, azonnal megláttuk a helyet – idegesen megnyalom a számat, ugyanis nem örülök annak, ahol a kulcs van. – Loki nem tudja, hol van. Vagyis pontosan nem. Annyit tud, hogy a Földön van – tartok pár másodperc szünetet, hogy Odin és fia, Thor fel tudják dolgozni a hallottakat. – Ott van a kulcs, ahol felnőttem.

-Él most ott valaki? – kérdezi Thor.

-Az apám – válaszolom feszülten.

-Akkor ez eldőlt – szólal fel végre Odin. – A bál utáni napon elmész Midgárdba és ide hozod nekünk a kulcsot.

-Mi van akkor, ha elmondom hova menjenek, és pedig fentről szemlélem a dolgokat? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. Teljesen komolyan gondoltam ezt az egészet, ugyanis nem áll szándékomban haza menni! Legalábbis oda nem!

-Ez működne is – bólint Odin. A remény megcsillan bennem, ám azonnal el is alszik, amint a király folytatja. – De csak a Főnix érintése változtatja át a tárgyat a kulccsá.

-Szóval jönnöd kell – teszi hozzá Thor.

-Csodás – forgatom meg a szemem.

-Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem – bólint egyet a király. Most komolyan, mi lett vele az este? Tök normálisan viselkedik velem. – Most menj az edzésre, amint kiérek kezdheted is!

Azzal bólintok, majd sarkon fordulok és elindulok ki az udvarra. Thor vált még pár szót az apjával, majd csatlakozik hozzám. Gyorsan beért. Kiérve az udvarra meglepődöm azon, hogy Frigga és Loki is jelen vannak. Ráadásul egymás mellett állnak. Lesétálunk a lépcsőn és becsatlakozunk Sifékhez. Fandral próbál velem beszélgetni, de hamar rájön, hogy most nem vagyok olyan hangulatomban, így abba is hagyja.

Odin egy tíz perc elteltével csatlakozik hozzánk. Megáll fent, azonban az feltűnik, hogy tartja a távolságot Friggával. Összevesztek volna?

-Destiny – szólít meg a király, mire mindnyájan felé fordulunk. – Azt szeretném, ha most Loki lenne az ellenfeled – felráncolom a homlokom szavaira. Loki rám pillant, azonban én nem nézek rá. Leköt az, ahogy a királyné a férje felé fordul. Nem túl derűs a tekintete. Thorék arrébb állnak, Loki pedig lesétál hozzám az udvarra. Megállunk egymással szemben.

-Tudtál erről? – kérdezem az előttem álló férfit.

-Ugyanúgy meglepődtem, mint te – kapom a választ, mire bólintok egy aprót. Odin ideszól nekünk, hogy kezdhetjük, mi pedig elkezdünk körözni. – Elmondtad neki? – kérdezi halkan.

-Igen – válaszolom.

-És?

-A bál utáni napon megyek.

-Még mindig nem árulod el nekem, hogy hova? – vonja fel kérdőn a szemöldökét. Nem válaszolok neki, és ő se szól többet ugyanis hirtelen támadásba lendülök. Loki ügyesebb harcos, mint azt gondoltam. Első három ütésemet kivédi, azonban a negyedik betalál. Megtántorodik, miután hasba rúgtam. Zavartan a szemembe néz. Ideges vagyok. Nem rá, hanem magamra. Azért, mert nem mondtam el neki tegnap, mi az a hely, amiért úgy ott hagytam. Segített nekem, én meg leráztam és bunkóztam. Loki is támadásba lendül. Első két ütését kivédem, azonban a harmadik és negyedik betalál. Egy a combomat éri, míg a másik a hasam. Lépek egyet hátra, hogy meg tudjam támasztani magam, majd a hátsó lábamat a magasba emelem és megpördülök a tengelyem körül. Ezzel konkrétan arcon rúgom a csínytevések istenét. Értetlenül néz vissza rám, látja a szememben, hogy nem vagyok jól. Hogy nem örülök annak, hogy most ellene kell harcolnom. Azonban az utóbbit én is látom rajta. Nem akarom az erőmet használni!

Loki a rúgásom után megnyújtóztatja a nyakát, majd csuklóit megtekerve ott teremnek nála a tőrei. Megfeszül az állkapcsom, majd minden izmom sorban. Támadásba lendül. Próbálok védekezni, hogy még véletlenül se vágjon meg, vagy állítsa belém a fegyvereit.

-Hogy került hozzá a tőr? – kérdezi meglepetten, de egyben idegesen Thor. Atyjára emeli a tekintetét, aki semmit sem mond. Csak figyel minket.

Loki ejt egy apró vágást a vállamnál, mivel nem figyelek eléggé. Nagyobb is lehetett volna, de időben észrevette, hogy nem fogom tudni kivédeni a következő csapását. Meglep, hogy nem ejtett rajtam nagyobb sebet. Én viszont azonnal kontrázok és először mellkason ütöm, majd az arcát találom el. Ezt követően az egyik fegyverét sikerül kicsavarnom a kezéből, mely azonnal a földre esik. Mivel még fogom a kezét, ő ezt kihasználja. Megpördít a levegőben és a földre dob. Ütése elől félre gurulok, majd kirúgom alóla a lábait, így most ő is a földre kerül. Az esés következtében, amire nem számított, a másik tőrt is elejti. Felé térdelek és mikor bevinném az első ütést, a homlokomra csapja a kezét. Szemeim azonnal elkerekednek a látottaktól.

*Emlékek*

Kislány vagyok és egy kocsiban ülök. Balra tőlem a bátyám foglal helyet, aki a következő pillanatban magához húz és átölel. Sírni kezdek a veszekedést hallva. Ezt követően a kocsi ütközik, megpördül a levegőben. Gurulunk a füvön, majd fejjel lefelé megállunk.

X

A füvön kúszva véresen, anya után kiabálok. Mellé érve rázni kezdem, de nem mozdul. Jobban rázom, azt üvöltve, hogy keljen fel! A bátyám ránt el tőle.

X

Pár évvel később vagyunk. Egy olyan emléknél, amikor apám hót részegen megver. Már vérzik az orrom és sírok a fájdalomtól. Bátyám nem tudja leállítani. Neki is neki esik.

X

A börtönben ülök véres kézzel. Mick és Roxy tűnik fel az ajtóban. Jöttek, hogy hazavigyenek. Ez volt az eddigi legnagyobb balhém. Egy képviselőt ütöttem meg, mert nem bírt leállni. Pedig csak interjút kellett vele készítenem. Eltörtem az orrát és a testőreit se kíméltem. A sokkolójuk nyoma azóta is ott van az oldalamon.

*Emlékek vége*

Hátra hőkölök Lokitól és a földre esem. Legördül egy könnycsepp az arcomon, gyorsan kapkodom a levegőt. A mellkasomban nyomást érzek a látottak miatt. Loki szeme elkerekedik, miután rájön, hogy mit tett és mit látott.

-Mit csináltál? – kérdezem rekedten. Tekintetem a földön van, nem bírok még rá nézni.

-Nagyon sajnálom – hadarja. Hallom a hangján, hogy őszintén így gondolja. Közelebb csúszik hozzám. – Nem akartam. Nem tudtam, hogy...

-Mit láttál? – lép mellénk szinte azonnal Thor. Odin és Frigga is lesietnek a lépcsőn, majd megállnak felettünk. Loki szomorúan rám néz Thor kérdése után, mire én megrázom a fejem. Ezzel jelzem neki, hogy ne mondjon semmit. Tekintetünk találkozik. Miután látja, hogy könnyes a szemem, vesz egy mély levegőt és átölel. Először el akarok tőle húzódni, akkor meg is áll. Majd mikor újra próbálkozik, már hagyom neki.

-Jól vagy kedvesem? – kérdezi Frigga aggódva.

-Igen – válaszolom, miután kibújok Loki karjai közül. Letörlöm a könnycseppet az arcomról.

-Vigyék vissza a cellába! – utasítja az őröket Odin. Három aranyozott páncélos azonnal el is indul felénk. Loki lehajtja a fejét, majd készül felállni, hogy eleget tegyen Odin parancsának. Azonban én megfogom a karját, még mielőtt felállhatna és ott tartom.

-Ne! – kapom Odinra a tekintetem. – Nem kell! Rendben van – Odin int a katonáknak, hogy ne jöjjenek tovább. Látszik rajta, hogy nem boldogítja a tény, hogy én mondtam meg, mit tegyen. Idegesen fújtat egyet, majd elmegy.

-Ha jobban leszel, majd várlak – guggol le Frigga csak azért, hogy ezt elmondhassa. Bólintok, majd feláll. – Mehettek – néz Thorékra. – Mára ennyi volt – azzal mindenki elmegy. Mi még ott ülünk a földön. Csak bámulok lefelé és idegesen tördelem az ujjaim. Loki nagy meglepetésemre ismét megölel.

-Tényleg nem akartam – súgja. – Sajnálom! – nem válaszolok, csak szorosabban ölelem. Pár percig így vagyunk, nem enged el. Nekem pedig most erre van szükségem. Valamiért hiszek neki, hogy nem akarta ezt tenni. Lehet reflexből tette. Illetve nem tudhatta, mit fog látni. – Minden rendben van, drágám? – felnevetek kérdésére, majd elhúzódom tőle.

-Nem tudok rád haragudni, mikor így hívsz – mosolygok rá halványan, amit viszonoz.

-Szeretnél róla beszélni? – kérdezi felráncolt homlokkal. Gondolkodóba esem, majd válaszolok.

-Nem – rázom meg finoman a fejem. – Most nem – pillantok rá. – Majd később – Loki bólint, majd feláll. Kinyújtja felém a kezét, hogy segítsen talpra állni. Elfogadom.

*Loki szemszöge*

-Gondolom érdekel, miért hívattalak – fordul felém azonnal Odin, amint belépek a könyvtárba. Odasétálok hozzá, de nem túl közel. Az asztal másik oldalán állok meg, szemben vele.

-Annyira nem – vonok vállat. – De gondoltam eljövök, mielőtt emiatt záratnál vissza – vigyorodom el.

-A próféciáról van szó – azzal elém tolja a könyvet, melyet már jól ismerek. – Vagyis a frissen megjelent oldalakról.

-Nektek friss – pillantok a lapokra. – Nekem annyira nem. Én olvastam eddig is – hallom, ahogy Odin fújtat egyet. Jó úton haladok afelé, hogy felhúzzam. Mikor ide értem, feltűnt, hogy a kelleténél több őr van itt. Odinnal is van kettő, illetve a könyvtárba még plusz három. Igazán kedves gesztus ez tőle. Tetszik, hogy így fél tőlem!

-Az neked is az lesz – mutat a jobb oldali oldalra. Odapillantok és enyhe meglepettség ül ki az arcomra. Majd, ahogy elolvasom az apróbetűs részt, elkerekedik a szemem. A kép sem igazán nyugtató, ami fölötte van. Egy halott nőt ábrázol, körülötte a gyászoló nép. – Kerülnöd kell a lányt!

-Ezt nem értem – vonom össze a szemöldököm zavartan. – Eddig ez nem volt itt – pillantok fel dühösen Odinra. – Pedig nem egyszer olvastam ezt a könyvet!

-De látod, hogy most ott van – pillant le a lapra, majd vissza rám. Láthatja a haragot a szememben. – Ha közel kerülsz a lányhoz, Frigga meghal.

-Ez – elakad a szavam. Pár másodpercre lehunyom a szemem és nyelek egy nagyot. – Mi köze van ennek ahhoz, hogy beszélek vele? – kérdezem enyhe feszültséggel a hangomban. – Meg honnan veszed, hogy Friggára vonatkozik a leírás? Annyi van itt, hogy halált követ – mutatok az adott sorra. – Egy szó sincs arról, hogy ki!

-Nem félted Friggát? – emeli fel egy kicsit a hangját, mire felvonom az egyik szemöldököm. Nagyon nem tud megrendíteni vagy megfélemlíteni azzal, ha kiabál vagy fenyegetőzik. – Nem egyértelmű a számodra az, hogy kerülnöd kell a lányt?

-Te találtad ki ezt az egészet, igaz? – ráncolom fel a homlokom. Odin szólásra nyitja a száját, látni rajta, hogy eléggé ideges már. Főleg amiatt, mert hazugsággal vádolom. Azonban én nem hagyom, hogy szóhoz jusson. – Nem tudom bizonyítani – vonok vállat. – De betéve ismerem az itteni könyveket, még ha ti azt is állítjátok, hogy jelentek meg új lapok. Arról nem én tehetek, hogy nem olvastatok – nevetek fel. – De ha ezt szeretnéd, legyen – azzal hátat fordítok. – Ó! – megtorpanok és a vállam felett visszaszólok neki. – Ha pedig azt szeretnéd, hogy tegyek valamit annak érdekében, hogy vissza tudj zárni – hatásszünet. – Elég, ha mondod. Elég átlátszó az, amivel próbálkozol! – azzal faképnél hagyom. Feldühített azzal, hogy ilyenekkel próbálkozik, hogy befolyásolni próbál! Ráadásul Friggával. Azt még át kell gondolnom, hogy eleget teszek- e neki azzal, hogy kerülöm Destinyt vagy épp azzal megyek majd az agyára, hogy nem kerülöm. Be kell vallanom, hogy azért picit bennem maradt az, hogy Friggának bármi baja eshet. De az tény és való, hogy arra az oldalra nem emlékszem. Bár az is elég nevetséges, hogy a csínytevések istenét próbálja meg átverni. Sértő. Tudhatná már, hogy ez nem jöhet neki össze.

*Destiny szemszöge*

-Hogy érzed magad? – kérdezi szinte azonnal Frigga, amint belépek a szobájába. Nagy meglepetésemre itt találom Jane Fostert is, Thor barátnőjét.

-Már jobban – válaszolom, majd közelebb sétálok hozzájuk. Frigga a nyitott szekrény előtt áll és a benne lévő ruhákat nézegeti. Gondolom Jane is azért van itt, amiért én. Mind a kettőnknek Frigga ad ruhát a nemsokára kezdődő bálra.

-Mi történt? – kérdezi meg a széken ülő barna hajú nő. Meglep, hogy Thor nem számolt be a történtekről neki.

-Lokival kellett harcolnia a reggeli edzésen – válaszol pár másodperc elteltével Frigga, mivel én nem szólalok meg. Nem azért, mert nem akarok, hanem mert nem tudtam. Egyszerűen csak nem számítottam erre a kérdésre, még elég friss az egész. Frigga hangja se valami boldog, hallom rajta, hogy zavarta a reggeli harc.

-Véletlenül az emlékeimbe nézett – szólalok fel végül. – Nem a szépeket látta – nevetek fel keserűen. – Sokkolódtam, ahogy ő is!

-Nem értem, miért vagy vele – meglepetten felráncolom a homlokom és Janere nézek. – Azok után, amit New Yorkban tett! Én nem bíznék benne.

-Talán azért beszélgetek vele, mert sokkal szimpatikusabb, mint Odin – válaszolok nyersen. – Már meg ne haragudjon, Frigga – pillantok azonnal rá, mire ő halvány mosollyal az arcán megrázza a fejét. Jól tudja, hogy nem nagyon kedvelem a férjét. Ő pedig ezt elfogadja, hiszen nem mindenki szerethet vagy jöhet ki jól mindenkivel. – Thorral nincs semmi bajom, csak sokat van el – vonok vállat. – Siffel is nagyon jól kijövök, csak hát, ha Thor nincs, akkor általában ő sincs – nevetek fel, mire Frigga is elmosolyodik. Ugyanis, ha csatába mennek, vagy valamerre el, akkor mindannyian mennek. – Fandrallal pedig vigyázz.

-Észben tartom – bólint Jane, majd halványan rám mosolyog.

-Találtál nekünk valamit? – fordulok Friggához.

-Még választási lehetőségetek is van – fordul felénk mosolyogva, majd a kezében lévő ruhadarabokat felakasztja úgy, hogy jól lássuk őket. – Még fiatalabb koromban hordtam őket, elég kivágottak. Gondoltam nektek tetszene.

-Ezek gyönyörűek – áll fel a székből Jane és a ruhák elé sétál.

-Desy? – pillant rám kérdőn Frigga.

-Hát – sétálok mellé. – Sose voltam nagy bálozó. Egyetlen egy ruhám van otthon, azt is a bátyám esküvőjére vettem – nevetek fel.

-Az sem tetszik ott? – mutat egy fekete ruhadarabra. Közelebb sétálok hozzá, hogy jobban meg tudjam nézni. A színe azonnal megfogott, ugyanis fekete. Nagyon jól fog passzolni a félig szőke, félig fehér hajamhoz. Meglepődöm, mikor jobban megnézve meglátom, hogy két részből áll.

-Ezt te hordtad? – fordulok meg csodálkozva, mire Frigga felnevet. Jane kérdőn felráncolja a homlokát szavaimra. Egy beszélgetés alkalmával ugyan mondta nekem Frigga, hogy ne magázzam, de valahogy sose jött a számra. Most viszont kicsúszott, úgy meglepődtem!

-Azt pont nem – nevet fel ismét. – De sejtettem, hogy neked tetszeni fog, ezért idehozattam – visszafordulok a ruhához. A felső része egy haspóló, melynek hosszú fekete csipkés ujjai vannak, illetve a mellkas részét is csipke borítja. A hasra pedig ízlésesen le van vezetve pár, nem túl meglepő módon csipkés díszítés. A szoknya része a köldök felett kezdődik, azon nincsen semmi extra. Sima fekete. Azonban mikor Frigga mellém lép és széthúzza a szoknyát, látom csak meg, hogy van rajta egy vágás, melyből kilátszódik majd a lábam. A vágás szélein pedig vékony fekete csipke díszítés van végig.

Én tényleg nem vagyok oda a ruhákért, de ez valami eszméletlenül megfogott! Még az esküvőre szerzett ruhám se tetszik ennyire, mint ez. Pedig az is egy nagyon szép darab.

-Mit szólsz hozzá? – kérdezi halvány mosollyal az arcán a királyné.

-Ez gonosz húzás – nézek rá összehúzott szemekkel. – De tetszik.

-Jane? – fordul Thor barátnője felé, aki válaszul felmutat egy vörös színű ruhát. Miért van az, hogy az asgardi ruhák jobban tetszenek, mint a földiek? Jane választottja is szép. De nyugi, maradok a feketénél, annál nincs szebb! – Akkor kedveseim, menjetek készülődni – mosolyog ránk. – Pár óra és kezdődik a bál.

A szobámba tartva összefutok Lokival. Nem tűnik valami boldognak, sőt, mintha nyomná valami a lelkét. Összevonom a szemöldököm, mivel csak egy pillanatra találkozik a tekintetünk. Máskor mindig elvigyorodik, ha meglát.

-Loki – szólítom meg, mikor már csak pár lépés van közöttünk. Azonban ő nem reagál, csak sétál tovább. Mikor elhalad mellettem, megfordulok és már hangosabban ejtem ki a nevét. – Loki! – ezzel elérem a kívánt hatást és megáll. Lassan felém fordul és mélyen a szemembe néz. – Mi a baj? – lépek hozzá közelebb. Gondolkodva összevonja a szemöldökét. Valami nagyon nincs rendben, ennyit nem kellett várnom egy válaszra! Látszik rajta, hogy nem tudja mit és hogyan mondjon. Mintha egy kiadott szövegen gondolkodna, hogy mégis, hogy is volt az, amit most itt mondania kell.

-Csak – elakad a szava. Zavartan felráncolom a homlokom. Még mielőtt folytatná, körbe nézek, hogy figyel-e minket valaki, és hogy nem-e ezért viselkedik így. De nem látok senkit. – Csak hagyj! – döbbenten nézek vele újra szembe.

-Mi? – vágom rá a kérdést szinte azonnal. – Mi történt? Mi az, hogy hagyjalak?

-Mit nem értesz ezen? – szavai késként hasítanak belém. Sose volt egy kedves ember, de azért velem tudott viselkedni.

-Loki, mi történt? – fogom halkabbra. Látom rajta, hogy mondana valamit. Arca egy pillanatra ellágyul, majd azonnal vissza is veszi a rideg tekintetet.

-Nem kockáztathatok – kapom meg a számomra semmit mondó választ. Azzal sarkon fordul és faképnél hagy. Én még állok ott egy darabig és csak bámulok ki a fejemből. Mi az, hogy nem kockáztathat? Mégis mi ütött belé? Bevallom, el is ment a kedvem az egész bálos dologtól. De megígértem Friggának, hogy ott leszek. Veszek egy mély levegőt és megfordulok, hogy tovább tudjak haladni a szobám felé. Próbálom elterelni a gondolataimat. De idegességemben csak szorosabban markolom a kezemben lévő fekete ruhát.

X

-Beszélnünk kell – lép be váratlanul a királyné. Meglepettségemben és a váratlan érkezés okozta ijedtségemben megpördülök és a mellkasomhoz kapok. A ruha már rajtam van, épp a hajammal próbálnék kezdeni valamit.

-Baj van? – kérdezem ijedten, amint meglátom Frigga kétségbeesett arcát. Kezdem azt érezni, hogy jól láttam a reggeli edzésen, hogy baj van. És ez nem valami megnyugtató, szívesebben tévedtem volna ebben a helyzetben.

-Minden rendben van veled és Lokival? – kérdezi hirtelen, mellyel meglep.

-Tessék? – nevetek fel. De amint meglátom, hogy arca ugyanolyan komor és kétségbeesett maradt, azonnal komoly választ adok neki. – Miután eljöttem tőled, összefutottunk a folyosón. Azt mondta, hagyjam békén és hogy nem kockáztathat – vonom össze zavartan a szemöldököm, miután visszaemlékszem erre a párbeszédre. Még mindig nem értem, mi baja lehet, és mit miért mondott!

-Ettől féltem – aggodalmaskodik Frigga.

-Mi? – ráncolom fel a homlokom.

-Még a múlt éjjel, a tűz után beszéltem Odinnal – kezd bele a királyné. – Mondta, hogy nem örül annak, hogy ilyen jól kijöttök. Mivel Loki csak a hatalomra vágyik, vagy pedig asgard bukására. Szerinte csak azért akar hozzád közel férkőzni, hogy vagy maga mellé állítson, vagy átadjon az Árnyaknak! Bármelyiket is teszi, Odin szerint Loki járna jól – ledöbbenek ezeket hallva. De ez semmi volt, ahhoz képest, ami most következik. – Azt is mondta, hogy mindent megtesz majd annak érdekében, hogy elválasszon titeket – a szám is tátva marad.

-Akkor ezért viselkedett velem így – elkapom a tekintetem Friggáról. - Odin már beszélt vele!

-Nem gondoltam volna, hogy ma meg is teszi – vallja be félve Frigga. – Azt hittem, majd a bál után próbálkozik ilyennel. Szólni szerettem volna neked időben. De mikor őt küldte ki ellened reggel, már sejthettem volna, hogy ma meg fogja próbálni! – hajtja le a fejét.

-Nem tudhattad – pillantok rá. – Csak egyszerűen nem értem, miért akarja ezt tenni! Hiszen amiket gondol, az egyáltalán nem igaz.

-Abban igaza van, hogy Loki más – mosolyodik el szomorúan Frigga. – Csalódtam benne amiatt, amit Midgárdon művelt. De ettől eltekintve megtettem mindent, hogy kényelmes legyen neki a cella. ha már nem tudtam kihozni. Lehet, hogy nem a vérszerinti fiam, de én annak tekintem még a mai napig is!

-Odin akkor beszélt már vele? – kérdezem pár másodperc hallgatás után. Megérintettek Frigga szavai. Tudtam, hogy ő még mindig fiaként tekint a csínytevések istenére.

-Biztos vagyok benne – bólint egy aprót. – Csak azt nem tudom, mit mondhatott neki, amiért úgy is cselekszik, ahogy Odin akarja! Mivel fenyegethette meg – gondolkodóba esem.

-Veled – vonom össze a szemöldököm, majd mélyen a nő szemébe nézek. Frigga meglepődik szavaim hallatán. Szólásra nyitja a száját, de megelőzöm. – Mégis ki mással? Gondolj bele! – Friggán itt látom, hogy elfogadta, amit mondok. Ő is így gondolja.

-Megpróbálok beszélni vele a bál előtt – jelenti ki határozottan. Majd megfogja a felé eső kezem és gyengéden megszorítja.