| A Főnix |

Bevallom, nem érzem magam biztonságban hat páncélos őrrel körülöttem. Mikor felébredtem, szinte azonnal kiparancsoltak az ágyból, mondván, hogy Odin beszélni akar velem. Arra rájöttem abból, ahogyan róla beszélnek, hogy ő lehet itt a király, de mást nem tudok, ami szintén nem nyugtat meg. Itt szinte minden arany színben pompázik. Időközben rátérünk egy vörös szőnyeggel borított folyosóra, melynek a végén egy hatalmas ajtó áll. Ahogy a közelébe érünk, kinyílik és elém tárul a hatalmas és egyben lenyűgöző trónterem. Szembe velem egy emelvényen maga a trónus látható, és rajta Odin. Asgard félszemű királya. Mellette közvetlen egy nő áll, nem messze tőlük Thor és Loki. Mikor elég közel érünk hozzájuk, megállunk.

-Térdre – utasít az egyik katona.

-Mi van? – kérdezem nevetve. Nem válaszol, viszont látja rajtam, hogy vonakodom megtenni kérését, így megragadja a vállam és lenyom a földre. Féltérdre ereszkedem, közben megfeszül az állkapcsom.

-Üdvözöllek Asgardban, ifjú – szólal fel a Odin, majd feláll trónusából. Ezt követően én is felállok, mire az egyik katona megpróbál visszanyomni. Vetek rá egy nem túl kedves pillantást, majd Odin int neki, hogy hagyja.

-Elmagyarázná valaki, hogy mégis miért hoztak ide? – kérdezem nem túl kedves hangon. Thor, ahogy Loki is a királyra tekint. Kíváncsiság? Na ne már, hogy ők se tudják, miért vagyok itt.

-Szükségünk van rád! – válaszolja a király.

-Aha – bólintok. – Mégis meddig? Csak mert tudja engem otthon várnak. És mivel azok ketten ott – mutatok Lokira és a mellette álló Thorra. – Kedvesen és hirtelen ideinvitáltak, időm se volt elköszönni. Bár a Szöszi nem járt sikerrel – nevetek fel halkan.

-Meglepett minket, hogy tudsz bánni a benned rejlő erővel – válaszol Thor.

-És a szeretteid miatt ne aggódj – veszi magához a szót Odin. – Elintéztük.

-Mondja, hogy nem ölték meg őket – vonom fel idegesen az egyik szemöldököm, miközben állkapcsom megfeszül.

-Nem – válaszolja röviden Odin. – Erre majd később válaszolnék, ha nem probléma.

-Akkor most választ kapok arra, miért vagyok itt? – ráncolom fel a homlokom.

-Ahogy említettem, szükségünk van rád. Vagyis a benned rejlő erőre – kezd bele a király, közben pár lépcsőfokkal lejjebb ereszkedik. – A Tükörvilág támadást akar indítani ellenünk – itt vágok egy, mi a francról beszélsz fejet. – A prófécia szerint, csak az képes megfékezni, akiben benne rejlik a Főnix ereje – Loki és Thor ekkor egymásra pillantanak. Szöszi végül értetlenül az apjára néz, míg a feketehajú férfi rám.

-Főnix ereje? – kérdezem ráncolt homlokkal. – És prófécia? – itt már el is mosolyodom. – Mégis – itt már elnevetem magam. – Azt hiszik, én valami próféciából pattantam ki? Ez kész vicc – ismét felnevetek.

-Komoly dologról van szó – szól rám Thor, majd ő is lép egyet előre.

-Bocsánat – szabadkozom még mindig mosolyogva. – Csak elég nehéz elhinnem, hogy én kellek ehhez. Mégis mi az a Tükörvilág? – fordulok vissza Odin felé.

-Asgardnak van egy nem túl kellemes oldala – kezd bele. – Vagyis inkább egy árnyéka, egy másik Asgard. Az ottaniak azon vannak, hogy átjussanak és elfoglalják az otthonunk. Utána pedig hódításokba kezdenének.

-És ki uralja azt a helyet? – vonom fel kérdőn a szemöldököm.

-Az árnyékom – kapom a választ az idős királytól, mire meglepettség ül ki az arcomra.

-Az ottaniak ugyanazok, mint az itteniek – száll be a beszélgetésbe Thor. – A Tükörvilágba van még egy Odin, még egy Thor és így tovább. Csak azok nem olyanok, mint amilyenek mi vagyunk. Árnyékoknak hívjuk őket. Ők a gonosz énünk.

-Gonosz énetek – nevetek fel halkan, mire Odin vet rám egy rosszalló pillantást. – Akkor ő ott jó? – bökök a fejemmel a feketehajú férfira, mire ő meglepetten néz vissza rám.

-Nem – rázza meg a fejét Odin.

-És ehhez én, hogy is kapcsolódom? – rázom meg a fejem.

-A prófécia szerint az, aki a te erődet birtokolja, képes csak legyőzni őket – kapom meg a választ a királytól.

-Én ezt erősen kétlem – nevetek fel feszülten. – Nem ismerem teljesen, mire vagyok képes. Lehet, sőt, tuti összekevernek valakivel.

-Heimdall ebben nem tévedne – szólal fel Thor. – Te vagy az, akit kerestünk.

-Mi van akkor, ha visszautasítom?

-Halálra ítélsz minket, és valószínűleg a Földedet is – válaszolja Thor.

-Szóval nincs olyan lehetőséged, hogy visszautasíts minket – teszi hozzá Odin, mire nekem döbbenten felszaladnak a szemöldökeim.

-Mi? – nevetek fel feszülten. – Itt akarnak tartani?

-Megtanítjuk neked, hogyan kezeld az erőt, mely benned lakozik – néz mélyen a szemembe Odin. – És ha eljön majd az idő, tudod használni.

X

A szobámban vagyok és agyalok. Igen, kaptam szobát, mivel Odin szerint egy darabig itt kell maradnom. Az arany színből kezd elegem lenni, de legalább az ágy nagy és kényelmes. Van egy erkélyem is, melyen most kellemesen beáramlik a meleg szellő. Az oda kivezető boltívre felszerelt függönyöket lágyan meg-meglibbenti a szél. Több fajta növény és virág is van bent, amelyek kellemes illatot árasztanak.

Odin két őrt rendelt az ajtóm elé, mondván biztos, ami biztos. Nem akartam nevetni mondatán, mivelhogy rajtam két páncélos őr nem igazán fog ki. Azon is pörög a fogaskerék most az agyamban, hogy vajon hol lehet az a félgömb alakú építmény, ahova érkeztem. Ugyanis, ha jól tudom, csak ott juthatok valahogy vissza a Földre. Vajon a sötétbőrű férfi, Heimdall, elhinné, ha azt mondanám elengedtek és hogy juttasson vissza? Vagy hogy csak pár holmimért ugrok haza? Egy próbát megér, nem?

Mikor a király azt mondta, hogy az otthoniakat elintézte, picit megijesztett. Biztos vagyok benne, hogy nem ölte meg őket, főleg, hogy akkor csak még jobban ellenkeznék az egész prófécia ellen. De azért kíváncsi vagyok, mit tett, vagy mit mondatott Roxynak és Damiannek. Ezt majd még ki kell derítenem.

Még mindig nem tudom elhinni nekik, hogy szól rólam egy prófécia. Amíg nem látom, úgyse hiszem el nekik, ezzel szerintem ők is tisztában vannak. Ijesztő, hogy lehet rajtam múlik Asgard és a Föld sorsa. Ha igaz, amit beszélnek a Tükörvilágról, és tényleg egy idegen kell nekik, akkor nagy lehet a baj. Nevetnék, ha nem is én kellenék nekik. A kiképzésre is kíváncsi leszek. Odin mondta, hogy megtanítják majd nekem, hogyan uraljam az erőmet. Nem tudom, hogy akarja ezt megoldani.

Már ha még akkor itt leszek, ha sikerül az este elszöknöm, akkor megszívta.

-Tetszett, ahogy Odinnal beszéltél – szólal meg mögülem egy mély hang. Nem számítottam arra, hogy bárki is bejönne hozzám, így megijedek. Az ajtó felé fordulok, de nincs ott senki. Majd tovább fordulva meglátom a szoba egyik sarkában a feketehajú istent.

-Mégis, hogy kerülsz ide? – vonom össze a szemöldököm, majd felállok az ágyról, ahol ezidáig ültem.

-Loki vagyok – mutatkozik be, majd beljebb sétál a sarokból, mire én lépek pár lépést hátra.

-Tudom – bólintok. - Nem szeretnél válaszolni a kérdésemre?

-Amint megtudom a neved, szíves örömest – mosolyodik el.

-Desy.

-Vagyis? – ráncolja fel egy pillanatra a homlokát.

-Destiny – szememet le sem veszem róla. Hallottam egy-két dolgot arról, aki megtámadta New Yorkot. Nem bízom benne! – Szóval? – vonom fel kérdőn a szemöldököm.

-A csínytevések istene vagyok – tárja szét a kezét, közben arcára vigyor ül ki. – Van pár trükk a tarsolyomban.

-Odin mintha azt mondta volna a kis beszélgetésünk után, hogy vigyenek téged vissza a celládba – vágok gondolkodó arcot. – Most akkor szóljak az őröknek?

-Ahogy gondolod, édesem – von vállat, de szemében még mindig látom azt a csintalan mosolyt. – Mire ide érnek, már nem leszek itt.

-Miért jöttél? – szegezem neki újabb kérdésem. Ám még mielőtt válaszolna, tekintetét az ajtóra tapasztja. Értetlenül összevonom a szemöldököm, majd én is oda fordulok, de nem látok semmi változást. Az ajtó továbbra is zárva van. Mikor visszafordulok Loki felé, ő már nincs ott. Ekkor hirtelen kitárul az ajtó.

-Kedves Destiny, elhoztam pár ruhádat az otthonodból – lép beljebb Thor, majd a táskát, mely tele van a ruháimmal leteszi az ágyra.

-Először is, hívj Desynek vagy Desnek – mosolygok rá halványan. – Másodszor pedig, nem kellett volna miattam szaladgálnod.

-Ugyan – von vállat Thor. – Itt leszel egy darabig és lehet kényelmesebbnek találod majd a saját ruháidat, mint az ittenieket – ó, dehogy leszek én itt sokáig. De most ennek hála egy táskát is cipelnem kell majd, mikor megpróbálok majd megszökni.

-Igen, az lehetséges – nevetek fel. – Bár van pár szép ruha a szekrényben. De ha senkit se zavar, maradok a sajátjaimnál.

-Ami neked kényelmes – bólint Thor. Attól eltekintve, hogy elsőnek ő próbált meg elrabolni, egyre szimpatikusabb. – De még mielőtt hagynálak kipakolni, körbe vezetnélek.

-Ez jó ötlet – bólintok rá, majd már el is indulunk. Így legalább jobban megismerem a palotát, Asgardot és talán még azt is megtudom, hogy van a kapu, amivel visszajuthatok a Földre.

X

Ez a kastély olyan nagy basszus, hogy ha nem lenne itt velem Thor már rég elvesztem volna. Lehet hoznom kellett volna magammal papírt meg ceruzát, hogy térképet rajzoljak. Thor megmutatja, hogy a szobámtól merre van a trónterem és a bálterem, az étkező, a konyha. Megmutatja, hol találom, ha valami baj lenne. Az udvartól eláll a szavam is, olyan gyönyörű. Fák, növények és szebbnél szebb virágok. Szökőkút, madáritató, padok.

A gyönyörű udvar után megmutatja, hol szoktak edzeni, majd hozzáteszi, hogy én is ott fogok majd pár napon belül. A várost csak a palotából kinézve mutatja meg, nem megyünk ki a kapun. Pedig amúgy most már esküszöm érdekel, milyen lehet odakint. Biztos a város is nagyon szép. Szóvá is teszem neki, de azt mondja, egyelőre a palotán belül kell maradnom.

Látok legelésző lovakat, hallom, ahogy csiripelnek a madarak. Elhaladunk pár hölgy mellett, akik éppen a virágokat gondozzák, de még így is fejet hajtanak Thornak. A küzdőtéren látom, ahogy pár katona épp gyakorol. Gyorsan és ügyesen forgatják a kardjukat, hátrább pedig íjjal gyakorolnak páran. Elhalad mellettünk egy férfi, aki két lovat vezet vissza az istállóba.

Ezt követően visszasétálunk a kastélyon belülre, felmegyünk jó pár lépcsőn, majd az üres bálterembe kötünk ki. Zavartan összevonom a szemöldököm, mivel nem tudom, miért jöttünk ide. Mikor rákérdezek, Thor csak elmosolyodik, majd elindul ki a teraszra. Félrelökve a selyem függönyöket, én is kiérek, és a szám is tátva marad.

-Erre a reakcióra számítottam – nevet fel Thor. – Innen a legszebb a kilátás – fordul a kőkorlát felé, majd elnéz a távolba. Mellé sétálok és még mindig csak bámulok.

-Gyönyörű – ejtem ki a számon. Látni a várost, azt ahogy a víz az éghez ér. És egy gyönyörű szivárvány hidat, melynek végén ott az a bizonyos építmény, ami nekem kell. – Az ott mi?

-Az a Bifröszt – kapom meg a választ. – Vagyis ahol elhelyezkedik. Azzal tudunk utazni a világok között.

-Azzal hozott ide Loki – teszem hozzá.

-Igen – bólint Thor, hangjában egy kis komorságot vélek felfedezni. Még mielőtt rákérdezhetnék, hogy mi van vele és Lokival, vagy hogy az ő neve hallatán lett-e kedvtelen, megszólal. – A vacsorát majd felviszem a szobádba, addig hagylak – pillant rám, majd kedvesem rám mosolyog, amit viszonzok. – Visszakísérjelek, vagy elsétálgatsz még?

-Az elsőt választom, tekintve, hogy akkora a palota, hogy eltévednék benne – nevetek fel, majd elindulunk vissza.