Az esti sárgás fényben az egész környék gyönyörűen festett. A dizájner emeletesházak, telis-tele ültetve fákkal, az utak, a lézengő emberek, az elektromos közlekedési járművek és a parkok mind olyan festői árnyalatot kaptak, hogy az embernek kedve támadt örökké azt nézni. De, mint ahogy a világban minden, ez a szépség is mulandó volt, és a halvány fényt lassan leváltotta a sötétség és az azzal együtt járó nyomott hangulat.

Pont akkor állt be az alacsonypadlós villamos a megállójába, amikor a sárga napkorong az épületek horizontja alá bukott, ezzel sejtelmes belépőt adva a járműről leszállóknak. Nem hagyták el sokan a zöld villamost, csak páran léptek le róla, de az a pár ember között ott volt valaki, akinek a lába most egy csillogó, ciklámen magassarkúba volt bújtatva.

Ahogyan lábait egymás elé rakosgatva kecsesen lépett, a csípője kéjesen ringott, amit a rövidke ceruzaszoknya ki is hangsúlyozott.

Azonban ezt csak az igazán figyelmesek vették észre, vagy azok, akik a lábuk elé néztek, mert az illető felül csak egy hétköznapi fekete felsőt viselt, ami hátul egy kicsit mélyebben volt kivágva. A télikabátba öltözött, sállal körbetekert nénik amint meglátták azon kezdtek el sutyorogni, hogy hogy nem fagy meg, de az illető számára ez volt a legkevesebb.

Különleges szemeivel épp azt kutatta, hogy hol találja aznap esti partnerét, aki még csak annyira sem csípte ki magát, mint a lány, akiről egész eddig szó volt.

– Olivia! – Kiáltotta valaki a csinos illető nevét, mire abba az irányba kapta a fejét, ahonnan a hangot hallotta. Egy fekete hajú, egyszerűen és elegánsan öltözött, magas fiú integetett felé, mire egyből arrafelé vette az irányt.

– Szia! – Mosolygott kedvesen, amikor odaért, ciklámenre festett szemhéjait lehunyva.

– Te aztán kicsípted magad. – Nézett végig a fiú Olivián, aki erre csak szerényen kifésült egy kósza hajtincset az arcából, és hátra dobta, a maradék, szabadon lengedező közé.

– Ha nem tettem volna, kiraknak a helyről. Így legalább kinézek valahogy. – Nevetett, mire Michael is hasonlóan tett.

– Menjünk. – Indult meg a fiú, amikor kicsodálta magát.

Pár perc alatt a szórakozó negyedhez értek, ahol egyik klub után jött a másik. A tábornagytól kapott adatok szerint a gyanúsított csak a híresebbekben fordult meg, így ők is arrafelé vették az irányt. Az első pincehelyiséghez érve, egy őr megállította őket, és elkérte Michael kártyáját, amivel azt igazolta, hogy már elmúlt 18. Az őr alaposan végignézte Oliviát is.

– Velem van. – Karolta át a fiú Olivia vállát, mire az őr bólintott és beengedte őket. Amint beléptek, a hangos zene és piaszag szinte arcon ütötte őket és a sok fura alak között Michael nem is merte elengedni Oliviát.

– A bárnál lehet még hallunk is valamit. – Kiáltotta a lány Michael fülébe, aki így is alig értette.

A bárnál leültek két szabad székre és kértek valami alkoholmenteset inni. Elég volt, hogy Michael csak pár percre elforduljon a lánytól és Olivia körül már ott hemzsegtek az éjszakai partnert keresők.

– Szia szépség! Lenne kedved egy körhöz? – A lány egy pillanatra megilletődött, de aztán nagy levegőt vett és megpróbált lazán viselkedni.

– Tudtok valamit egy bizonyos személyről, aki errefelé jár, és mindenféle csúnya dolgot művel? – Hogy hatásosságát garantálja, kihúzta magát és előre hajolt, hogy az érkezőknek egy kellemes látványt biztosítson.

– Sok itt az ilyen. – Vonta meg a vállát az egyik és alaposan végigszemlélte a lányt.

– De én egy fehér hajú olyan húszas éveiben járó férfit keresek. – Olivia eltűrte szabadon lengedező tincseit a háta mögé, így a vékony, sápadt nyaki bőr is kivillant.

– Talán egy hete volt itt utoljára. Akkor valami szőke csirkét szedett össze, de az óta nem láttuk. – Válaszolt egy egész józannak kinéző illető, de ő is pont ugyan úgy megbámulta a lányt, ahogy a már nyálukat csorgató társai. – De nem ez volt a kérdés. – Karolta át Olivia derekát és a lány arcához hajolt. – Ha eltöltesz velem egy szép estét, akkor...

– Bocs, de már foglalt. – Tolta el Michael az idegen csávót a lánytól. Bizonyítékképp, még magához is húzta, mire a társaság eltávozott. Amint eltűntek a tömegben, a fiú azonnal elengedte a lány keskeny derekát és inkább a pultra támaszkodott. Igyekezett elfelejteni azt a látványt, amit ő kapott a jelenetből. – Ezek szerint itt nem találjuk meg. – Olivia némán bólintott, majd a pultoshoz fordult.

– Elnézést! Az a beszéd járja, hogy előző hetekben volt itt egy fehér hajú úriember, aki sok galibát okozott.

– Ó, igen! – Bólogatott a pultos, miközben egy koktélt kevert. – Zaklatja a hölgyeket, akár egyedül vannak, akár nem! Amikor berúg, akkor meg nagyszabású verekedéseket kezdeményez, aztán eliszkol és mindenki tőlünk követel jóvátételt. Pedig már sokszor elmondtuk, hogy nem fizetünk senkinek semmit. A környező helyek vezetői is sokszor panaszkodtak rá, hogy az őrök nem tudják elkapni, mert túszt ejt. A verekedéssel még nem lenne annyi gond, mert azt az őrök elintézik, de ezt az embert egyszerűen nem tudják elkapni.

– Köszönjük. – Kacsintott Olivia, pénzt csúsztatva a pultra, majd Michael kíséretében távozott.

– Nem tudtam, hogy ilyen jól bánsz a férfiakkal. – Jegyezte meg a fiú, amikor kiértek a helyről.

– Azt hittem leránt a pult mögé és megerőszakol. – Motyogta a lány, mire Michael megtorpant.

– Azt nem hagytam volna. – Mondta nyugtató hangnemben, de nem segített sokat. Végül megragadta a lány remegő kezét és úgy vezette be a következő klubba. Ott is hasonló helyzet fogadta őket és ott is hasonlóan cselekedtek. Már épp indulni készültek, amikor Olivia a fiú füléhez hajolt.

– Elmegyek mosdóba. – El is indult volna, de a fiú követte.

– Nem hagylak egyedül. – Magyarázta meg tettét Michael, mire egy bólintás volt a válasz. Szorosan a női mosdó ajtajában várta meg, amíg Olivia végez, de arra nem számított, hogy egy kis csapat lány rátalál.

– Ó! Szépfiú! Csak nem egy kalandra vársz itt? Három az egyben? Mit szólsz hozzá? – Mutatott a már eléggé ittas lány barátnőire, akik hasonló állapotban voltak.

– Inkább kihagyom. Úgyis már foglalt vagyok. – Villantott Michael egy mosolyt, mire a lányok néhány csalódott pillantás után nevetgélve bevonultak a mosdóba.

– Mehetünk. – Lépett ki nem sokkal utánuk Olivia és azzal a lendülettel elhagyták a klubbot.

– Úgy tűnik mostanában a lányok már önként felajánlják magukat. – Szólalt meg Michael, amikor már egy ideje némán sétáltak egymás mellett a hűvös utcán. Olivia kérdő tekintetére folytatta. – Három lány jött oda hozzám egyszerre. – A különleges szemű ajkaira elismerő mosoly húzódott.

– Ha egy vén szatír lennék, most azt mondanám, kár volt őket veszni hagyni. De nem mondom, mert az ő helyükben én élve elásnám magam, ha ilyet tennék. – Erre a fiú is megeresztett egy mosolyt.

A szórakozó utca végén volt a harmadik hely, ahová el kellett látogatniuk, és ami előtt több csoport is álldogált. Ahogy a fekete hajú páros a bejárathoz ment, mindegyik csoport ítélkezően végignézett rajtuk és halvány bólogatással hagyták jóvá a belépésüket. A jelek szerint az a klub egy elismert és nívós hely volt a fiatalok körében.

Michael szorosan húzta magához a lányt, ahogy beléptek a zsúfolt helyiségbe. Folyamatosan pásztázta a tömeget, a gyanúsított után kutatva és közben azt is szemlélte, hogy milyen fazonok kacsingatnak a mellette haladó csinos lányra.

Olivia hasonlóan viselkedett, miközben Michael zakóját szorította. A rengeteg ember, a félhomály, a villódzó fények mind gyanús hangulatot keltettek, és lehet, hogy csak halványan, de mind a ketten féltek, hogy mit rejthetnek az árnyak.

Minden fal mentén több párocska is egymásba feledkezett és nem foglalkozott a szúrós vagy éppen irigykedő pillantásokkal. Michael tekintetét többször is elkapták, de minden alkalommal erőt vett magán, és nem hagyta beszennyeződni a képzeletét.

Ilyen szorosan egymásba kapaszkodva jutottak el a nyomorgó bulizók között a bárig, ahol nem meglepő módon már nem volt üres hely. A pultnak támaszkodva kémlelték tovább a tömeget egy jó ideig, míg Michael ki nem szúrt valakit.

– Hé, látod azt a férfit? – Hajolt a lány füléhez, aki abba az irányba fordult, amerre a fiú nézett.

Egy elvékonyodott bőrű, fiatal férfi, szemébe lógó fehér tincsekkel épp két lánnyal beszélgetett, és úgy tűnt, hogy rá akarja venni őket valamire. A lányok azonban nem voltak rá vevők és láthatóan próbálták elküldeni, vagy továbbállni, de a férfi követte őket.

A duó végül eltűnt a mosdókhoz vezető folyosón. Ezzel alapjáraton nem lenne olyan nagy gond, de a tény, hogy a férfi pár perc múlva újra feltűnt, a két lány pedig órák elteltével sem, gyanús volt. A két fekete hajú egy összenézés és bólintás után megindult arra, amerre utoljára látták a lányokat. A férfivel most nem foglalkoztak, mert eltűnt a tömegben és időpocsékolás lett volna a keresésére indulni.

A két fiatal átkutatta a folyosót, a mosdókat és minden helyiséget, ami arról a folyosóról nyílt, de nem volt semmi nyom. Végül a folyosó végén egy vészkijáratra bukkantak, ami egy sötét udvarra vezetett. Az udvar elég kicsi volt, úgy tűnt parkolásra használják, pedig maximum csak három autó fért volna el. A macskakővel borított parkolót tűzfalak vették körbe és csak egy kijárat volt: egy nagy vaskapu, ami egy főútra vezetett. Tökéletes hely volt egy gyors elrabláshoz.

Olivia képeket készített a helyről a telefonjával majd a táskája mélyére süllyesztette a készüléket. Michael már visszaindult, de a lány meglátott valamit a földön.

– Hé, Michael! Nézd! – Lehajolt a csillogó tárgyért, de gyorsan fel is állt, mert a szoknyája rövidebbnek bizonyult, mint addig. A fiú persze ennek mind szemtanúja volt. Olivia valami bocsánat félét motyogott, majd a fiú elé tárta, hogy mit talált. Egy segélyhívó készülék volt, amit direkt arra találtak ki, hogy hogyha el akarnak rabolni, elkezd szirénázni.

– Hmm... – Michael a kezébe vette és alaposan megvizsgálta a készüléket. Próbálta kitalálni, hogy vajon, hogy működik, aztán rájött. – Ha ezt a pöcköt kihúzod, akkor elkezd szirénázni, de eltörött, ezért nem szól. – Olivia is alaposan megnézte a kütyüt, majd fogta és elrakta a táskájába.

– Hé! Ti, ott ketten! Mit csináltok?! – Kiáltott rá a két fiatalra egy hang a folyosóról. Pár lépés után, már az illető is az udvaron állt és számonkérő tekintettel pásztázta a fekete hajú párost.

– Levegőzünk. – Válaszolt Olivia. Minden színészi tehetségét felhasználva próbált természetesnek látszani. – Talán nem szabad?

– Ha levegőzni akartok, menjetek a másik ajtón! Ide csak a személyzet jöhet!

– Már megbocsáts, de te sem nem tűnsz személyzetnek. – Fordult Michael teljes testtel a férfi felé. Tetőtől talpig végigmérte a feltehetően drága, szürke öltönybe öltözött férfit, majd tekintete ismét megállapodott a fehér tincsek takarta arcán.

– Én a szórakozóhely kereskedelmében nagy szerepet játszom, úgyhogy szerintem jogom van alkalmazottnak hívnom magam.

– Oh? És mit kereskedsz? – Olivia tettetett érdeklődéssel közelebb lépett a férfihoz, miközben kezébe vette a telefonját. A lány lelkesedése láttán a férfi arcára elégedett mosoly húzódott.

– Tudni akarod? – Kérdezte sejtelmesen és felemelte az egész végig kezében szorongatott aktatáskáját. Mint egy kincses ládát, felnyitotta és Oliva felé fordította a drogokkal teli táskát. – Válogass kedvedre. – A lány kicsit megrebbent, de hatásosan folytatta színjátékát.

Elgondolkodva tanulmányozta a fehér port tartalmazó tasakokat, majd rábökött egyre.

– Ez mi?

– Ez? Ez egy exkluzív hatású drog, amit a kezdők nagyon szeretnek. A baj csak az, hogy kicsit drágább, mint a többi, de a hatása miatt megéri.

– És mi a neve?

– Azt nem tudom. Nekem is csak a kezembe nyomták. De ez ne tartson vissza! Na kipróbálod? Csak egy szippantás, és sokkal színesebb lesz a világ! Viszlát bánat, viszlát problémák! De ha már itt tartunk, van nálam cigaretta és alkohol is, ha érdekel. Biztos vagyok benne, hogy a három együtt elképesztő hatású lesz. – Vigyorgott a férfi. – Na és te, nagyfiú? Mutasd meg a kislánynak, hogy kell ezt csinálni! Mindjárt megérkezik az autóm, abban van minden! Ha gondoljátok, még el is viszlek titeket egy helyre, ahol sokkal nagyobb a választék!

– Oh, nem köszönöm. Én inkább kihagynám. – Itt volt az ideje védekezni.

– Ugyan, kislány! Csak nem betojtál! Egy szippantás és a félelem is elillan. Nem lesz több rossz! Csak a színtiszta boldogság, a szárnyalás! Na, gyere, vegyél egyet! Csak próbáld ki! Utána, majd megbeszéljük az árát! – Hiába lépett Olivia egyre hátrébb, a férfi folyamatosan egyre közelebb ment hozzá és az arcába nyomta a drogokat.

– Elég lesz. – Dörrent fel Michael, amikor a lánynak már nem volt hová hátrálnia.