- A mai órára a párokat én jelölöm ki. Miss Granger és Mister Zabini. Miss Parkinson és Mister Weasley.
- De én Dracoval akarok lenni! - nyafogott az említett lány. Nem ajánlom. Apámmal nem szabad ujjat húzni. Se Dracoval.
- Kopj le, Pansy. - felelte félvállról Malfoy, mire én egy mosolyt küldtem felé.
- Miss Brown és Mister Malfoy. - folytatta.
Az én és Draco száját is egy sóhaj hagyta el. Apám nem szívleli párosunkat. Ha közös munka van, soha nem rak minket egybe.
- Miss Snape és Mister Potter. - Malfoy erre felkapta a fejét.
- Ezt már nem hagyhatom szó nélkül! Nem lehetne valaki más? Például az a béna Finnigan? - akadékoskodott Draco.
- Nem tűrőm az ellentmondást, Malfoy úr! Pont ezért nem állítom össze Miss Snapet Finnigannal, mert, - köszörülte meg a torkát-béna.
Harry elégedetten sétált mellém és már kezdte is a kiadott bájital elkészítését. Draco és Lavender a mellettünk lévő asztalnál tevékenykedett, jobban mondva csak lánytársam, mivel Draco egyfolytában Harryt kémlelte.
-Jól van, Layla... Most beteszem. - tudósította Harry a cselekedeteit. - Igen! Pont így... még mélyebbre.
- Mégis hogy lehet, hogy a bájital hozzávalóinak adagolása közben ilyen erotikusan hangzol, Potter? Talán ezek célzások? Akarsz valamit Laylatól? - jött közelebb Draco. - Szállj le a barátnőmről!
Jó, tudom, hogy Dracoval már egy ideje "együtt vagyunk" de ezt így még sosem mondta ki. Legtöbbször csak bántó és kitulajdonító jelzőkkel díszített. Amiket persze nem bánok, de ez sokkal jobban hangzik a szájából.
- Draco, édesem, nyugodj meg! Ez csak egy bájital. Menj, segíts Lavendernek. Úgy látom ráfér. - mutattam az említett lány felé, akinek üstjéből zöld láng lövellt ki. - Siess, mielőtt az egész terem felrobban. - nyomtam egy puszit arcára és visszafordultam Harry felé.
- Kidolgozandó feladatként adom, a bájital elkészítésének levezetését, minimum 500 szóban. Természetesen párokban. - hasított végig a termen apám hangja.
- Ne örülj, Potter! Egy hülye feladat nem változtat semmin! - köpködte a szavakat. - Gyere, menjünk! - fogta meg a csuklóm Draco és a kijárat felé kezdett húzni.
- Majd meglátjuk! - nevetett Harry.
Malfoy rászorított kezemre és végighúzott a folyosón. Nem beszélt hozzám, és én sem hozzá. Látom, hogy mérges. Vagy inkább féltékeny.
Egy üres teremhez érkeztünk. Szó nélkül berántott, majd gyorsan rárakott az egyik padra.
Elsuttogott egy némító és egy záró bűbájt, majd kicsatolta nadrágját. Szoknyámat felhúzta, alsóneműmet félrehúzta. Semmilyen előjel nélkül, hirtelen belém tolta férfiasságát. Nyakamat erősen megszorította és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Érzed ezt? - bólintottam. - Ez lesz az utolsó alkalom, hogy tőlem megkapod ezt, ha közted és Potter között bármi történik. - a hasító fájdalom miatt, ami érzékenységemet éri, szemeimet összeszorítottam. - Megértetted? - kiáltott rám Draco. Erre is csak bólintani tudtam. - Helyes. - kezdte el durván mozgatni csípőjét.
Nem érdekelte én mit akarok. Nem érdekelte mi jó nekem. Nem érdekelte, hogy ez nekem őrülten fáj, fizikailag, de mentálisan is. Csupán csak annyi volt a fontos neki, hogy az ő öröme meg legyen. Ami be is következett, de nekem nem. Kínzott. Úgy kezelt, mint egy tárgyat. Elég a méhem, hogy neki meglegyen a kielégülés. Tökretesz. Ezt teszi Dracoval a féltékenység.