Utasítások:
(név)-ide helyettesítsd be a neved
(tn)-teljes név
(hsz)-hajszín
(szsz)-szemszín

Azért gondoltam leírom 😀

És itt van még egy igazán 'kreatív' jelzés csak mert mért nehh
(tesóka)-húg/öccs/bátty/nővér/iker
Ha nincs tesód hagyd figyelmen kívül.
Ennek igen sok értelme van😂😂

Reggel kómásan ültem fel az ágyamban. Rápillantottam az órára~7 óra van. Kicsit még ültem az ágyban,dörzsölgettem a szemem,aztán rájöttem,hogy a buszom 9:15-kor indul és mint ha áramütés ért volna,úgy pattantam ki az ágyból. Tegnap alig pakoltam össze valamit. Csupán egy darab hátizsák volt készenlétben..úgy ahogy. Pizsamában,kócos hajjal rohangáltam fel-alá a lakásban. A ruháimat és cipőimet beletuszkoltam egy bőröndbe,a rajzcuccaim és a könyveim egy vállra akasztós szatyorba kerültek,a meg már készenlétben álló táskában volt minden egyéb. Nyolcra már sikerült nagyjából összerámolnom. Gyorsan felöltöztem és ki'fésültem' a madárfészkeket megszégyenítő hajam.A szüleim (és a tesókám) lekísértek a buszmegállóhoz. A busz is megérkezett pár perc múlva. Végigöleltem a kis családot. Anyukám nem igazán akart elengedni ezért muszály voltam egy kicsit eltolni magamtól,mondva hogy nem kapok levegőt (ami részben igaz volt). Még utoljára megsimogattam a (tesókám) fejét,majd felrángattam magam és a cuccaimat a buszra. Helyet foglaltam és az arcomat az üvegek nyomva integettem a családomnak.

Mikor látótávolságon kívülre kerültek elkezdtem pakolászni a cuccaimat. A bőröndöt lefektettem az ülések alá,a táskámat a lábamhoz tettem,a szatyrot meg a mellettem lévő székre helyeztem. Mikor ezzel meglettem,hátradőltem az ülésemen majd a gondolataimba merültem. Kicsit lehet, hogy el is aludtam,mivel gyanúsan rövidnek tűnt az út. Már messziről látni lehetett a Gravity Falls táblát,ezért gyorsan összecuccoltam és odaléptem a busz egyik kijáratához. Azt kell mondjam,egész jó buszutam volt,habár maga a jármű nem volt valami fényes állapotban,én most nem figyeltem fel rá. Hirtelen megállt aminek köszönhetően majdnem hátra estem a sok cuccomal együtt,de végül sikerült megtartanom az egyensúlyomat. Komótosan leballagtam a buszról,majd az elhajtott. Elégedetten szippantottam bele a Gravity Falls-i levegőbe. Valamiért felhőtlenül jó kedvem volt. Most még azt az unottságot sem érzem magamon. Felkaptam a tatyómat a hátamra,a szatyrot a vállamra akasztottam,a bőröndömet meg elkezdtem magam után vonszolni. A Gravity Falls felirat alatt fel véltem fedezni egy "Nincs itt semmi látnivaló" feliratot,amitől önkéntelenül is elnevettem magam. Mindenhol fenyőfák magaslottak körülöttem. Elindultam egy köves úton,szegény bőröndöm csak úgy döcögött utánnam. Lassan egy kereszteződéshez értem. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy merre is menjek tovább. Szerencsémre a kereszteződésben feltűnt egy barna hajú sapkás fiú. Nagyjából velem korú lehetett.

-Szia!-köszönt oda nekem. -Tudok segíteni valamiben?

-Nos,igen. Merre van a falu?-kérdeztem határozottan.

-Itt fordulj jobbra-mutatott a kereszteződés felé-és akkor elvileg eljutsz a faluhoz.-mosolygott.

-Köszi!-mosolyogtam rá vissza.-

Éés a másik irányba mi van?-mutattam az ellenkező irányba. Nem tudtam megállni,hogy ne kérdezzem meg. Egyszerűen kíváncsi voltam.

-Arra van a Rejtély Kalyiba.-válaszolta.

Valószínű észrevette az értetlen arcomat majd ennyit hozzátett:

-Egy ócska túrista csalogató. Egyszer majd nézz be.-mondta.

-Oké mindenképp. Köszi az útbaigazítást!

-Amúgy hogy hívnak?- tettem fel utolsó kérdésemet.

- Dipper Pines vagyok-válaszolta.- És téged?

-(Tn) vagyok.-válaszoltam majd elindultam a falu irányába,közben integetve Dippernek.

Nahh,akkor már tudom hová fogok menni a beköltözésem után. Örültem, hogy sikerült valakivel beszélnem. Legalább lesz egy ember,akinek majd tudok köszönni.Időközben beértem a faluba. Elővettem a telefonomat és megnéztem a navigációba,hogy kb. hol lehet a házam.

Kis bolyongás​ után meg is találtam. A város szélén két oldalról fenyvessel körbevett faház volt. Egy szintes,plussz egy beépített tetőtér. Nem valami modern,meg nagy se,de így beleillik a faluba és nekem is így tetszik. Egy ideig ott ácsorogtam a ház előtt,majd úgy gondoltam be kéne mennem. Előhalásztam a kaput nyitó kulcsot,ami természetesen a táskám legalján találtam meg. Elfordítottam a zárban,majd beléptem. Egy kicsi kerten át vezetett egy ösvény a ház bejárata felé. A kertben csupán egy nagy fa állt,és pár százszorszép virított a rövidre nyírt fűben. Lassan lépkedve elértem a ház bejáratához,majd beléptem rajta. Egy kis előtérben találtam magam. Az egyik fogasra felakasztottam a derekamra kötött pulcsimat. Beljebb mentem a házba és egy kis folyosón a tetőtérbe vezető lépcsővel találtam magam szemben. A folyosóról három ajtó nyílt. Letettem a cuccaimat és bementem az első szobába. A konyhába érkeztem. A helyiség ablakai az utcára és a fenyvesre néztek. Egy egyszerű fából készült konyhaszekrény borította a négyzet alakú szoba egyik oldalát,ahol nem volt ablak. A helyiség közepén egy faasztal állt,melyet három hozzáillő szék vett körül. A konyhaszekrénnyel szemben egyszerű​ polcok sorakoztak. Az ablakokon fehér csipkés függöny lógott. Mikor már megszoktam a helyet,átmentem egy másik szobába,ami a nappali volt. Egy tévés szekrény tévével,vele szemben egy krémszínű kanapé és egy fotel,előtte pedig egy hasonló színű szőnyeg. Fafűtésű volt a ház,ezért néhány radiátor is volt a helyiségekben. A nappali ablakai a hátsókertre és szintén a fenyvesre néztek. A harmadik helyiség kizárásos alapon a fürdőszoba volt. Egy kád zuhannyal,egy mosógép,egy csap és egy fiókos szekrény volt benne. Egyetlen pici ablaka volt,ami szerintem a fenyvesre nézhetett. És amit a legjobban vártam:a padlástér. Kettő szobája volt ezért az egyiket üresen hagytam a másikba meg elkezdtem beköltözködni. Egy kör alakú ablak nézett a város felé, függöny nem volt. Az ablak mellett jobb oldalon egy ágynemű tartós ágy volt. Elég nagy,de nem kétszemélyes. Az ággyal szemben egy szekrény állt,az ajtó túloldalán meg egy íróasztal székkel. Elkezdtem felhúzni a (kedvenc színű) ágyneműmet az új ágyamra. A rajzuccaimat kipakoltam a kis íróasztalra és a ruháimat behajtogattam a szekrénybe. Pakolás közben rá kellett hogy jöjjek, nagyon kevés dolgot hoztam magammal. Kellett vennem tányérokat,poharakat, evőeszközöket, függönyt sampont,plusz törölközőket,fürdő,elő és a szobámba szőnyeget...és még sorolhatnám.

A másnapom vásárlással telt. Megvettem mindent,ami kellhet,még egy kerti hintát is,amit a kertben álló fára fel is függesztettem. Szégyen-nem szégyen,imádok hintázni! Egy hosszas hintázás után beballagtam a már valamivel otthonosabb házamba,hogy megebédeljek. Evés után elindultam a kőút felé,ami kivezetett a faluból. Elértem a kereszteződéshez,majd lefordultam a Rejtély Kalyiba irányába. Mikor odaértem,egy ócska faházzal találtam magam szembe,és bár lehet,hogy ócska volt,engem valamiért megfogott.

-Szia (név)!-hallottam meg Dipper hangját.

-Szia-integettem neki.

Oda futott hozzám,ám azonban nem egyedül volt. Ott állt mellette a lány mása.

-Szia,én Mabel vagyok,Dipper ikertestvére!-köszönt harsányan majd odanyújtotta nekem a kezét.

-Én (név) vagyok.-majd én is kinyújtottam felé a kezem.

-Örülök a találkozásnak (név)!

-Szintúgy.-biccentettem felé.

-Körbevezessünk a faluban?-kérdezte egy kis szünet után Dipper.

-Hát igazából a faluban már körbenéztem,de az erdő érdekelne.-csillant meg a szemem.

Mindig is imádtam az erdőket,főleg a fenyveseket. Ráadásul ez az egész hely tömérdeknyi rejtélyt és kalandot sugallt magából.

-Rendben-mosolyodott el Dipper is.

Látszott rajta,hogy szívesen mászkál az erdőben. Lassan el is indult a kis hármasunk az erdő felé.

-De figyelmeztetlek-szólt Dipper-ez az erdő tele van csodalényekkel és veszélyes szörnyekkel,felkészültél?-kérdezte ragyogó arccal mire én elnevettem magam és egy 'annál jobb lesz'-et dobtam neki.

Mabel-el az élen elindultunk az erdő mélyébe.

Sziasztok!😊 Köszönöm,ha elolvastátok ennek a béna fanfictnek-(vagy minek) az 1.részét. Igazából nem nagyon írogattam ez előtt, úgyhogy bocsi ha nagyon béna lett!😔😫
Az esetleges helyesírási hibák miatt bocsánatot kérek! Ha elolvastad,légyszi írj véleményt,hogy szerinted milyen lett,min kéne javítanom és érdemes-e egyáltalán folytatnom. Előre is köszönöm!