Ryan adott nekem törülközőt és kikészített nekem a fürdőbe egy nagy pólót, amit felvehetek. Meglepett, amikor egy bugyival a kezében jött vissza hozzám, mondván, hogy bevásárolt az érkezésem előtt. Egy zöld fogkefét is átnyújtott nekem, majd a karjáról leszedte a fekete hajgumiját, hogy összefoghassam a hajam, ameddig fürdök.

- Vettem női tusfürdőt és sampont is. Nem igazán tudom, mi kell még egy lánynak, de gondoltam első napra ez is elég lesz. - nevetett fel kínosan. Annyira édes volt, hogy legszívesebben arcon csókoltam volna. Nem mondtam semmit csak rámosolyogtam, majd becsuktam a fürdőszoba ajtaját. Megfordultam és letettem minden cuccot amit a kezembe aggatott a szennyeskosár tetejére. Ezek után kicsit jobban megnéztem magamnak a fürdőszobát és majdnem elájultam. Tökéletes volt. Mint mondtam nem nagy a ház és nem készült semmi aranyból és gyémántból. De csodálatos volt és tiszta az összkép, ami teljesen megnyugtatott. Elég volt tíz percet látnom a házat, és máris otthon éreztem magam.

Beálltam a zuhany alá és magamra folyattam a langyos vizet. Megszagolgattam a tusfürdő illatát, amit Ryan választott nekem és meg kell mondjam, hogy nem választott rosszul. Finom édeskés illata volt és jól felhabzott a bőrömön. Észrevettem egy rózsaszín borotvát is és gondolván, hogy az nem a barátomat illeti, ezért hát elvettem és neki láttam leszedni a gondos területeket. Igen tudom.. A filmekben minden jobban megy. Ők sosem szőrösek, sosem kell pisilniük és ők akkor is jól néznek ki, ha átment rajtuk egy úthenger. Aztán nézz rám.. Úgy nézek ki mint egy krumpli, aki most hámozza le magáról a bundáját. Lényegtelen is, mire magamhoz értem már a sampon tartalma a kezemen volt. Majdnem az egész. A végén megpróbáltam nem sokat pazarolni és a tubusban is hagyni, de az nem sikerült annyira. Rákentem a maradékot a hajamra és eloszlattam. Úgy éreztem egy egész bogár tanyát fosztok meg az otthonuktól. Olyan jó érzés volt megszabadulni a kosztól, ami a kórházban rám tapadt, hogy egyből boldogabb voltam. Na meg szobatiszta.

Egy nagy zúdulással kiestem a zuhanykabinból és imádkoztam, hogy ezt ne hallja Ryan.

- Minden rendben? - üvöltött egy nagyot Ryan.

- Igen! - üvöltöttem vissza kínosan.

Gyorsan becsavartam magam a törülközőbe és odaléptem a csapoz, hogy arcot, majd fogat moshassak. Láttam egy hajszárítót is lógni az egyik fogas szerűségen, de úgy gondoltam hagyom, hogy magától száradjon meg. Jó érzés volt, hogy hűti az arcomat és a hátamat. Úgy éreztem itt az idő, hogy felvegyem a hatalmas fehér pólót és a fehér francia bugyit, aminek a mérete tökéletes volt. Örültem, hogy nem tangát és csipkét hozott, mert alvásra ezek hihetetlenül kényelmetlenek tudnak lenni. Újabb jó pont Ryan. A koszos ruháimat bedobtam a szennyesbe, bár lehet inkább el kellene égetnem őket a sok vér és az emlékek miatt. A vér talán kijön de az emlékek és a gondolatok nem. Óvatosan kiléptem a fürdőszobából. Nem tudom miért lépdeltem annyira óvatosan, mintha zavarban lennék vagy nem otthon lennék. Ami igaz is volt, hiszen nem érezhetem egyből otthon magam egy vadidegen helyen.

- Hé, minden rendben? - jött oda hozzám Ryan és megfogta a karomat.

- Persze én csak.. Még mindig nem hiszem el. - el voltam ájulva mindentől és nem akartam elhinni. Persze tudtam, hogy itt semmi sem az enyém, hiszen semmiért nem fizettem. Ryan csak befogadott arra az időre..

- Pedig jó lenne, ha elengednéd magad. - kacsintott.

- Nem tudom, hogyan köszönhetném meg.. - néztem rá szomorúan.

- Amy. Nem kell. Örülök, hogy itt vagy mert.. Őszintén szólva nem szeretnék egyedül lakni. -  nevetett fel miközben a tarkóját vakargatta - És te vagy az egyetlen, akivel lakni szeretnék. - nézett rám szomorúan - Látom a karperecet a csuklódon, amit Vic hordott. - hangja elhalkult.

- Ne! - léptem oda gyorsan hozzá és a tenyerembe fogtam az arcát - Ne.. - mondtam lágyabb hangon és elkezdtem simogatni az arcát. Puha volt és így, hogy közelebb kerültem hozzá, újra érezhettem finom illatát - Ne beszéljünk róla. - néztem gyönyörű csokibarna szemeibe. Ryan bólintott egyet, majd megfogta mindkét kezem és óvatosan kibújt belőlük.

- Hamarosan kész a vacsi. - mondta és érződött rajta, hogy próbálkozik jobb hangulatba kerülni.

- Mm és mi lesz a vacsi? - kérdeztem és odasettenkedtem mögé.

- Ne várj semmi nagyot, már fáradt vagyok szóval egy kis villás reggeli lesz a vacsi. - nevetett fel.

- Tökéletes! - nyaltam körbe a számat, amit nagy szemekkel nézett.

- Ennyire éhes vagy? - kérdezte visszafordulva a tojásaihoz. Úgy értem a rántottához. Fogd be Amy..

- Egy napig ennél te a kórházban és éhen halnál. - néztem rá durcásan.

- De nemrég miattad lett gazdag egy meki. - nevetett fel.

- Ez nem igaz, mert én csődbe vittem volna, ha te nem fizeted ki. - mutattam rá, majd leültem az asztalhoz.

- Mondasz valamit. - nézett rám, majd kiszedett egy adag baconos rántottát a tányéromra, utána átsöpörte a maradékot a sajátjára - Kérsz valamilyen innivalót? - kérdezte és visszament a konyhába, hogy letegye a serpenyőt és kivegyen két poharat.

- Mi illene ehhez az istenien finom illatú rántottához? - kérdeztem miközben belefejeltem a tányéromba, hogy minden illatot kiszívjak belőle. Biztos velem akar együtt lakni? Jól átgondolta?

- Narancslé? - néztem fel rá mire elröhögte magát.

- Undin hangzik de ha ez a kívánságod, hát legyen. - teli töltötte minkét poharat narancslével és letette a tányérunk elé. Viszonylag csendben felzabáltuk a tál tartalmát és azért mondom, hogy viszonylag, mert én egész végig hümmögtem annyira finom volt. Két pohár narancslevet lehúztam és teljesen ki voltam.

- Na, végeztél? Kipukkadtál? - mosolygott az asztal másik végéből.

- Igen! Ez valami isteni volt! - ujjongtam. Ryan felállt, hogy összeszedje a tányérokat és amikor hozzám ért megállt.

- Örülök. Figyelj ami a szobát illeti. Csak egy szoba van. - húzta el a száját én pedig nem értettem mi ezzel a gond - Aludj csak bent én majd alszom a nappaliban. - mosolygott rám és egy csókot nyomott a hajamra, majd elment elmosogatni a koszos tányérokat. Szóhoz sem jutottam. Most mit kellene mondanom? Oké? Vagy kérlek aludj velem? Inkább csendben maradtam..

Megvártam ameddig elmosogat, aztán együtt bementünk a hálószobába. Csodálatos volt az egész szoba hangulata annyira megnyugtató és romantikus volt. Sosem néztem volna ki belőle ezt a stílust, de végül is örülök, hogy ilyen.

- Azta. - ámultam.

- Tetszik? - mosolygott.

- Gyönyörű ez a szoba, sőt az egész ház varázslatos. - néztem rá. Teljesen magamon kívül voltam. Annyira gyönyörű volt az egész - Hogy volt időd ezt összehozni? - fontam keresztbe magam előtt a karom és közelebb lépdeltem hozzá.

- Nem volt nehéz. Mikor megtudtam, hogy anyámék el akarnak költözni, azonnal házakat kezdtünk keresni Maxel.

- Miért nem költöztetek egy helyre? - kérdeztem.

- Nagy fiúk vagyunk már Amy, nem kell neki a bátyja, hogy vigyázzon rá. - húzta mosolyra a száját.

- Jól van értem. - bólintottam - Ő hová költözött? - rágtam a számat.

- Nem messzire. Viszont ő is hallott arról, hogy mi történt. És küldött neked egy bazi nagy csokrot. - biccentett nevetéssel küszködve a hátam mögé. Mikor megfordultam észre vettem egy hatalmas csokrot egy kicsit csicsásabb kék vázában.

- Ou. - hökköltem hátra a virágcsokor láttán.

- Igen. Most, hogy láttad, inkább kivinném, hogy a kukában rohadjon tovább. Már kezdett büdi lenni. - grimaszolt, majd megfogta a vázát és kiment vele. Csak mosolyogva néztem végig. Meglepődtem, hogy Max is tudott róla és aranyos volt tőle a virág. Alig vártam, hogy vissza jöjjön és kérdezhessek tőle valamit.

- James tudja, hogy kórházban voltam? - kérdeztem halkan.

- Az első dolgom volt miután levezettem három órát, hogy átnézzek hozzátok. Gondoltam már otthon vagy, sőt az a Derek alak mondta, hogy menjek át hozzátok. - rázta meg a fejét, mintha nem értené az egészet - Találkoztam Jamessel és megakartam tőle kérdezni, hogy mi van veled, de Derek nem engedte. Azonnal kihessegetett a házból. Nem értettem miért. Aztán elmagyarázta, hogy Dereket megfenyegette, ha bárkinek is szól mi történt veled, akkor bajok lesznek. Ebből állítom, hogy James semmit nem tud. Különben már rég tudnál róla. - nézett rám elkeseredve.

- Szóval ezért hívott téged. - suttogtam és mélyen a szemeibe néztem.

- Azért hívott, hogy elvigyelek onnan. - bólintott. - John élve megnyúzott volna. - nyelt nagyot.

- De mi van Derekkel? Nem öli meg John, amiért nem megyek haza? - néztem rá ijedten.

- Nem. Johnnak az volt a terve, hogy haza se menj. Ezért megkérte Dereket, hogy keressen egy helyet neked. Akár egy elhagyatott romos épületet és hagyjon ott. Mondván így majd megtanulod, hogyan kell viselkedni. De Derek ezt sosem tette volna meg, ezért hívott engem, amikor meghallotta, hogy az én nevemet motyogod álmodban. - mosolygott rám.

- Jézusom. - döbbentem le teljesen - Hogy képes az anyám hinni neki? - néztem Ryanre könnyes szemekkel.

- Nem tudom. - ingatta meg a fejét - Gyere ide. - ölelt magához és visszaöleltem puha, de izmos testét. Tudom ez a két szó együtt elég furán hangzik, de a lényeg, hogy tökéletesen kényelmes volt Ryan mellkasán megpihenni - Menjünk aludni. - csókolta meg a homlokomat és elengedett. Megágyazott nekem, de a saját cuccait felkapta és mielőtt kiment volna az ajtón megállt velem szemben. Leültem az ágy szélére és vártam, hogy elmondja amit szeretne.

- Aludj nyugodtan. - mosolygott - Kint vagyok, ha kellene valami. - húzta szomorú mosolyra a száját én pedig egy ugyan ilyen mosollyal bólintottam egyet. Őszintén szólva nem akartam, hogy kimenjen. Nem akartam egyedül aludni. Vele akartam volna lenni és beszélgetni egymás mellett az ágyban. Semmi többre nem lett volna szükségem. Csak egy barátra aki itt van mellettem és elaltat. Ez barátság? Ezt csinálnák a barátok? Istenem Amy ki a francot érdekel, hogy mit csinálnak a barátok, amikor egy ilyen pasi van melletted? Eredj utána te idióta! Ellenkezni sem tudtam a testemmel, mert mire észbe kaptam volna, már kint voltam a nappaliban. Ryan épp lefekvéshez készült. Még egy utolsót igazított az ágyon és a párnáin, amikor megpillantott és lassan felnézett rám.

- Nem lenne kedved.. Velem aludni? - mondtam kínosan. Ryan kiegyenesedett és egy széles mosolyra húzta ajkait.