Hihetetlen, hogy egy aprócska tárgyhoz milyen sok emlék kötődik.
Tulajdonképpen tárgyakba sűrített történelem.
És hogy miért is írok erről?
Mert itt van a kezemben a kiskori medálom,
amit még anyumtól kaptam,
és azt mondta idézem: amíg rajtad van, semmi baj nem érhet.

Tegnap munka után takarítottunk a bátyámmal, 
és egy gyerekkori emlékes dobozban találtuk meg a medált,
amit még most a reggeli kávém közben is a markomban szorongatok.
Végig futtatva a kezemet a bőröm melegétől átmelegedett fém felületen,
megannyi emlék villan fel előttem,
de olyan élethűen, mintha visszakerültem volna a múltba.

Első ránézésre semmi különleges nincsen benne,
de nekem a múltam egy pótolhatatlan része,
melyről azt hittem, örökre elveszett,
de most hogy itt van ismét nálam,
mintha a részem egy elvesztett szeletét visszakaptam volna.

Azóta is a markomban tartom a medált.Mintha félnék, hogy pillangóvá változik,és messzire elrepül.Vigyázok rá, mint egy kincsre,mert tulajdonképpen az is, meg egyben bizonyíték.Bizonyíték, hogy nem vesztem el,és, hogy milyen voltam régen.