Hideg, esős napra ébredtem,
így ismételten a takaróm melege alól írok.
Szeretem az őszt, meg minden,
de az esőtől már herótom van.

Annyi szép helyre lehetne kiülni írni, ha nem esne,
de mivel konkrétan a folyosó túloldalát se lehet látni, 
így marad a meleg pulcsi, puha takaró, és egy nem túl
legális méretű bögre kávé, ami  apám szerint megmarta a kanalat.
Mondjuk ebben lehet valami, mert feketén iszom a kávét,
egy rész víz, 2 rész kávé arányban.
Bocsi apu, majd veszek másik kanalat...

A napindító kávém után az sem zavar,
hogy kutyasétáltatás közben eláztam,
de attől még írni a másik adag kávémmal ülök le,
csakhogy meglegyen a nyugalom a nap további részében is.

Egyszer az egyik szomszédom kérdezte, hogy:
Meghalnál, ha nem innál kávét?
Én csak lassan és kimérten ittam tovább, közben
csak annyit mondtam: Én nem, de valaki biztos,
azzal már mentem is tovább az utazóbögrémmel.

Ma egy ilyen bekuckózós, kávét szürcsölgető napot tartok,
és lazítok, amennyire csak tőlem telik.

Kellemes, stresszmentes napot kívánok mindnekinek!