Levél a belső kritizálós énedhez a húsz évvel későbbi híres, sikerkönyvekkel rendelkező, díjakat nyerő énedtől.

Kedves én, vagyis kedves Emma!

Furcsa érzés levelet írni neked – ugye nem bánod, ha "te-"ként szólítalak meg? Elég hülyén hangzana, ha "én-"ként beszélnék rólad.

Szóval nem igazán tudom hová tenni ezt a helyzetet. De igazából ez teljesen mindegy.

Igazából azért írok, mert segíteni szeretnék neked. Tudom, hogy mennyire maximalista vagy és mennyire küzdesz azért, hogy mások elfogadjanak téged és azt, amit írsz. Figyelj, nem éri meg. Ne azért csináld, mert kell, hanem azért, mert szereted. Tudom, hogy szereted, csak sokszor egyedül arra gondolsz, hogy "Mit fognak szólni..." Ez nem fontos. Illetve de, nyilván, hiszen az olvasó nélkül egy nagy senki vagy, és fontos, hogy valaki elismerje, hogy jó az, mit csinálsz. Annyira azonban mégsem számít, hogy az írás folyamata sanyarú kötelességgé váljon, és úgy érezd, "Ezt muszáj gyorsan befejeznem. Várják." Az jó, ha várják. Az viszont nem, ha te emiatt nem adod meg az írásodnak a kellő tiszteletet, nem küzdesz érte rendesen, összecsapod, nem figyelsz rá. Meggyalázod a művedet, az ötletedet, saját magadat. Nem szánsz rá elég időt, elrontod. Ne azért írj, mert ott a hallgatóság. Elsősorban magad miatt tedd. Azért mert megnyugtat, felemel, boldoggá tesz.

Minél előbb szállj ki ebből a bugyuta, "ekkor és ekkor már kész lesz, tök mindegy, hogy milyen állapotban van-" hullámvasúttól. Nem éri meg. Elveszted azt az izgalmas érzést, amit amúgy még érzel, amikor leülsz írni. Azonban, ha így folytatódik, ennyi, vége lesz, elenyészik.

Nézd, csak bíznod kell magadban. Elengedni a tökéletesre való törekvést. Magadat keresd inkább. Az egyéniséged. Azt, ami vagy. Így lesz jó.

És fogadd el, hogy vannak termékenyebb időszakaid, meg olyanok is, amikor napokig, hetekig, hónapokig nem tudsz rendesen írni. Tudod, hogy ilyenkor mi segít? Írj hatszavas történeteket, amiknek vagy a címe vagy a témája meg van adva. Neten rengeteget lehet találni.

És sose add föl. NEM az az elsődleges célod, hogy író legyél, jó? Csak úgy emlékeztetésképpen. Ennek köszönhetően azt írsz, amit akarsz, és akkor, amikor akarod. Ez azért jó, nem?

Ha nem adod föl, menni fog. Nézz rám. Megcsináltam. Neked is összejön majd. Csak változtass egy kicsit. Megéri, hidd el.

Szeretettel:
Emma