Sungwoo: Csá. Mit csinálsz ma?

Én: Semmit 😂

Sungwoo: Átjössz? Csocsózhatnánk vagy valami.

Én: Kik lesznek ott?

Sungwoo: Mark és Jungkook

Én: Jungkook?

Sungwoo: Baj? 😕

Én: Nem. Minden oké. Mikor menjek?

Sungwoo: 6?

Én: Tökéletes. Igyekszem pontos lenni 😂

Sungwoo: Nyugi, a többiek csak fél 7re jönnek.

Én: Akkor jó 😂

Én: Jungkookkal minden oké?

Sungwoo: Nem tudok sok ideig haragudni, arra a görényre.

Sungwoo: Meg ti is megbeszéltétek a dolgot, szóval nem haragszom már rá. 😄

Én: Ennek örülök!

Bevallom őszintén, örültem neki, hogy Jungkook is velünk lesz este, hiszen péntek óta nem találkoztunk, most pedig kedd van már. Igazából semmit nem csináltam ez idáig, otthon feküdtem az ágyamban és filmeket néztem, néha Jaevel játszottam vagy anyának segítettem, de ezeken kívül semmi érdekes sem történt. Egy mosoly kíséretében indultam a fürdő felé, hogy elkészüljek, hiszen már fél négy is elmúlt.

- Átmegyek Sungwoohoz. Csocsózni fogunk, meg ilyenek. - sétáltam be anya szobájába, miután elkészültem.

- Ne vigyen el apád?

- Nem kell. Eltalálok oda busszal - mosolyogtam, hiszen muszáj volt egy kicsit önállósuljak.

Eddig szinte mindenhova apa vitt és mindenhonnan ő hozott, ami a rossz idők esetén tényleg nem jött rosszul, de amikor egy buliba is csak értem jöttek, akkor kicsit ciki volt. Nem szeretném, ha anyuci vagy apuci pici fiának neveznének a suliban.

- És mikor jössz? - mosolyodott el.

- Fogalmam sincs, amíg jól érzem magam, de azért szeretnék éjfél előtt már haza érni.

- Rendben. Vigyél magaddal kulcsot és vigyázz magadra. - kapcsolgatta unottan a tévét.

- Okés. Szia anya. - intettem neki, majd a szobámba rohantam a kulcsomért és sietős léptekkel indultam meg a bejárat felé, mert megint késésbe voltam. Ahogy kiléptem az ajtón, szólalt meg a telefonom, mire idegesen rángattam ki a zsebemből.

- Mi van? - vettem fel anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki is hívott fel.

- Neked is szia Jimin - szólt bele a telefonba Jungkook, mire hirtelen megtorpantam.

- Ohh, bocsánat - köszörültem meg a torkom. - Nem tudtam, hogy.... - folytattam volna, de félbeszakított.

- Nem baj. Merre vagy? Arra gondoltam, hogy mehetnék együtt Sungwoohoz, mert nem igazán tudom, hogy merre is lakik.

- Rendben. Menjek akkor hozzád?

- Nem kell, itt vagyok már a házadnál - tette le a telefont, majd megjelent a kapu előtt.

- Wow, te aztán gyors vagy - pislogtam nagyokat.

Eltettem a telefonom és odasétáltam hozzá, de egy kínos mosolyon, vagyis egy vicsoron kívűl, mást nem igen tudtam csinálni. Felnevetett cselekedetemre, mire mégjobban zavarban éreztem magam, de látszólag élvezte a közöttünk kialakult helyzetet.

- Na, menjünk, mert sosem fogunk odaérni - túrt bele a hajába, mire egy apró bólintással jeleztem, hogy egyetértek vele.

Gyors léptekkel indultunk meg a buszmegálló felé, ami csak pár utcányira volt tőlünk. Egyikünk sem szólt egy szót sem, de nem éreztem a csendet kínosnak. Nem tudtam, hogy hogyan kellene hozzá viszonyuljak. Csak öleljem át vagy csókoljam meg, ha kedvem tartja?

Időközben megérkezett a busz, Jungkook pedig azonnal a busz hátulja felé vette az irányt. Szó nélkül követtem őt, de mielőtt biztonságban leülhettem volna az egyik székre, a busz egy hatalmasat fékezett, ezért az egész testemmel Jungkookra borultam.

- Bo..bocsi - akartam felkelni róla, de ő megragadta a csuklómat és egy határozott mozdulattal az ölébe rántott. - Ju..Jungkook egy buszon vagyunk. - motyogtam vörös fejjel és a busz elejére pillantottam, hátha néz valaki, de szerencsére rajtunk kívül csak két ember volt, akik bele voltak merülve a telefonozásba.

- Mi az? - húzta fel egyik szemöldökét, de továbbra is fogta a csuklómat.

- Egy buszon vagyunk - hajtottam le a fejem, mire sóhajtott egyet és elengedett, ezért azonnal a mellette lévő ülésre ültem.

Na ez után állt be közöttünk a kínos csend, ezért a kabátom ujjával kezdtem játszadozni és a lábammal dobogtam. Amikor meguntam a semmit tevést, óvatosan rásandítottam, de ő csak az ablakon bámult ki.

- Mindjárt szállunk - pattantam fel, majd az ajtó felé siettem, hogy megnyomhassam a jelzőt, hogy le szeretnék szállni.

Zsebre dugott kezekkel sétált mellém, majd amikor megállt a busz, szó nélkül szállt le róla és indult meg egyenesen.

- Nem arra kell menni Jungkook - szóltam utána, mire megfordult és az ellenkező irányba indult el. - Most mi a baj? Mi rosszat csináltam? - siettem utána, hiszen, ha ő egyet lép, én legalább hármat.

- Semmit - válaszolta szűkszavúan.

- Mondd már el - nyaggattam tovább, de ő nem szólalt meg. - Hahó Jungkook, ne durcizz már. - karoltam belé, mire ő sértődötten elrántotta a karját. - Jó, akkor ne. - forgattam szemet, majd én is felvettem a sértődött fejemet.

**

- Történt valami? - ráncolta össze szemöldökeit Mark, miután Jungkook és én összefont karokkal, szótlanul ültünk Sungwoo kanapéján.

- Kérdezzétek Jungkookot - sandítottam a mellettem ülőre, de ő meg sem moccant.

- Öcsém, hány évesek vagytok? - röhögött fel Sungwoo, miután visszatért a szobába. - Ti ketten lesztek ellenünk. - állt be a sárga csapat kapusához, Mark pedig azonnal mellé állt.

Egy megadó sóhajtás kíséretében keltem fel, majd a fehér csapat kapusához álltam. Pár másodperccel később Jungkook is megjelent mellettem, de még mindig nem szólt egy szót sem. Fogalmam sincs, hogy mi lett hirtelen a baja. Talán az, hogy a buszon visszautasítottam a közeledését? De hát ő amúgy sem érez irántam semmit, meg azért még is csak egy nyilvános helyen voltunk.

- Jimin baszki - ütött vállba Jungkook, mire feleszméltem a gondolkozásomból.

- Mi az? Mi történt?

- Az, hogy lőttek egy gólt - morgolódott a mellettem álló, mire bocsánatot kértem tőle. - Most már figyelj! - emelte elém a mutató ujját, mire bólintottam egy aprót.

Az első gólunk után Jungkook nyakába ugrottam, aki először meglepődött, de viszonozta az ölelést. Végül tíz nyolcra nyertünk, ezért Mark és Sungwoo rendelt nekünk pizzát, amiből ők elvileg nem kaphatnak. Magamat ismerve úgy is adok nekik, nem vagyok azért annyira önző, hogy előttük egyek.

- Elmondod mi volt a baj? - pillantottam Jungkookra, amikor kettesben maradtunk.

- Nem volt semmi Jimin - erőltetett egy mosolyt magára, de látszott, hogy műmosoly volt.

Körbepillantottam, majd amikor nem láttam egyik fiút sem, egy határozott mozdulattal birtokba vettem Jungkook ajkait. Fogalmam sincs, hogy honnan gyűjtöttem ennyi bátorságot, de azt hiszem, hogy az adrenalin miatt simán megtettem. Kezeimet tarkójánál kulcsoltam össze és úgy ízlelgettem ajkait. Azonnal átvette a vezető szerepet, ezért ő mélyítette el a csókot, amit egyáltalán nem bántam. Kezeit levezette a fenekemhez, majd óvatosan belemarkolt mindkét kezével, mire nyögtem egy aprót. Elhajolt tőlem, majd végigsimított az alsó ajkamon és visszahajolt egy apró csókra.

- Nem volt semmi bajom - mosolyodott el őszintén, akárcsak egy nyuszi.

- Komolyan csak egy csókot akartál? - vigyorogtam, mire felnevetett és leült a kanapéra.

- Lehet - vonta meg vállait, mire szemet forgatva ültem le mellé, hogy onnan tudjuk majd enni a pizzát.

Sziasztok!
Először is: az It's just a drawing bekerült a top 10-be itt wattpadon, a fanfiction kategóriába! Woooow ez nagyon durva és elképesztően örülök neki, szóval köszönöm a szavazatokat és a bíztató kommenteket, mert tényleg nagyon jól esnek! ♥ Másodszorra pedig: tudom, hogy kiírtam már a My favorite teacher-be is, de úgy gondoltam, hogy ide is kiírom. Nem tudom, hogy mikor tudom majd kitenni az új részt, hiszen kórházba kell mennem holnap. Sajnos nem tudom, hogy mikor jöhetek ki onnan, de ha minden igaz, akkor szerdán már otthon leszek! Szóval, amint tudok érkezek majd az új résszel! ♡