A lány, aki röhögőgörcsöt kapott, még jobban felvidult, mikor meglátott engem a kapun csövezni.
- Ooké... Fel fogok innen tudni kelni valaha is? - kacagta a földön.
- Haha, really funny, haha. Just tell me what to do? (Haha, tényleg nagyon vicces, haha. Csak azt mondd meg nekem, mit csináljak?) - direkt angolul szólaltam meg neki, hátha nem érti, és az arcán nevethetek én is egy jót. De sajna, értette, mint ahogyan a másik lány, April is. Egyszerre szóltak vissza, két különböző dolgot:
- Let's say you climb down the gate? (Mondjuk mássz le a kapuról?)- ezt April.
  A másik elvigyorodott, majd... :
- Ne zabálj annyit, azt csináld!- ezt pedig a másik lány. Nem értem, ez hogy jött ide, mert egyáltalán nem vagyok túlsúlyos, de... Oké, ugye most rosszul hallottam, vagy tényleg a Magyar Vándorból idézett (egy nagyon jó, poénos filmben összefoglalják Magyarország történelmének főbb elemeit a honfoglalástól napjainkig - a szerk.)?
  Valószínűleg érdekes képet vághattam, mert a lány már majd' megfulladt a röhögéstől, míg az April nevű értetlenül pislogott.
 - Hogy mi van? - kérdeztem én. Na, erre meglepett fejet vágott a másik is (VÉGRE!) - Igen, tudok magyarul. Sőt a világ összes nyelvén.
- Akkor elég... Izgalmas életed lehet - jegyezte meg a lány, akit mostantól Másiknak hívunk.
- Tuti - szólalt meg végre az April nevű is - Majd segítesz az angolban? Már ha maradsz, csak akkor...
- HÉ, FEJEZZÉTEK MÁR BE A TRACCSPARTIT, ÉS SZEDJETEK LE ERRŐL A ROHADT FÁRÓL!!! - ordított ránk Árész, aki továbbra is a gesztenyefán csücsült.
- MÉG EGY PÁR PILLANATOT NEM TUDSZ VÁRNI?! - kiabált vissza Másik, majd a dühöngő háborúistent magasról leszarva visszafordult hozzánk. Eskü, most néztem észre, ez a lány kísértetiesen sokban hasonlít rám. Mármint ha a viselkedését nézzük. A humora eléggé fárasztó volt, ráadásul néha hadart is, ami általában a gyorsaság miatt szintén az én képességeimre hasonlít. Váó... A végén még kiderül, hogy a lányom?! - Amúgy meg... A nevem Athena. Athena Hungarian Chase - végre van neve Másiknak is... De miért ilyen ismerős a vezetékneve? Valószínűleg csak Annabeth Chase miatt...
- Én pedig April Goldmann vagyok - mondta meg a nevét ő is, majd az azóta újra a kezébe került kosárlabdát rádobta a palánkra.
  Az a szerencsétlenség természetesen visszapattant róla, és eltalálta Athena hátát.
- Napazdmeg! - kiáltotta el magát, de egyből utánna az ajkába is harapott, mintha valami olyat mondott volna, amit nem szabad. Nekem egyből Apollón jutott erről eszembe, és így egyidejűleg Angel is...
- It's like hearing Apollo... (Mintha Apollónt hallanám...) - motyogtam angolul, természetesen elfelejtve, hogy érti amit mondok.
  Na, ezzel úgy tűnik, megsértettem, mert ezt motyogta:
- Takarodjá' má' a gecibe...
  Erre csak a szememet forgattam. Jó, az igaz, talán nem kellett volna a Nap istenéhez hasonlítanom. De akkor sem értem, mi baja van Apollónnal.
  Erre April a mögöttünk elkezdett vigyorogni, és nem sokkal később ki is robbant belőle a nevetés. Mi rá néztünk, és egyszerre kérdeztünk meg:
- Most meg mi olyan vicces?! - majd úgy tűnt, mintha az előttem álló Athenának éppen most esett le volna valami, mert először hitetlenkedve pislogott párat, aztán belőle is kirobbant a nevetés (újra).
  Én tök értetlenül álltam ezek előtt (vagyis inkább feküdtem egy kapun de ez részletkérdés). Ezek tudnak valamit amit mi esetleg nem?
  Nem volt időm rajta gondolkodni, mert a szemem láttára tört le egy ág a gesztenye fáról. Pont az amelyiken Árész ült. És hát igen, lezuhant... És nagyot huppant...
  Mikor Árész földet ért, April a szája elé kapta a kezét, és már rohant is oda neki segíteni. Felállította majd beszélgetni kezdtek... Jobb, ha inkább nem zavarjuk.
  Athena (továbbra is vigyorogva) lesegített engem is a kapuról, majd megszólalt:
- Ha tényleg az van, amire gondolok, akkor valószínűleg be sem kell mutatkoznod. Sem neked, sem a haverodnak. Te Hermész vagy, ugye? Ő pedig Árész.
- Honnan tudtad...
- Innen - sóhajtott föl, majd megmutatta a telefonját. Amit ott láttam, egyszerűen hihetetlen volt... Mármint nem, nem a Wattpad. Azt én is rendszeresen használom, mivel én készítettem. Hanem amit Athena megmutatott.

  Csak egy példát: A leírás egyezett az elmúlt másfél év eseményeivel.
- Szabad? - kérdeztem, mire Athena bólintott, és kivettem a kezéből a mobilt. Villámgyorsan végigfutottam a publikált fejezeteket, majd visszaadtam neki. Az ott leírtak teljesen egyeztek azzal amik velem, illetve a többiekkel történtek.
- Ezt... Hogy csináltad? - kérdeztem ámulva.
- Nem tudom - vont vállat - Egyszerűen csak úgy jött. És hogyha minden igaz amit eddig írtam, akkor meg tudom mondani, hol találod Angel-t.
  Kicsit elpirultam, ugyanis Athena úgy nézett rám, mint aki mindent tud, mindent sejt, meg olyanokat is, amiket én nem. Angel-lel kapcsolatban is...
- Na akkor - motyogtam zavartan - Elárulod?
- Természetesen. Valahol elveszve, Apollón ,,privát" aranyerdejében van - vett egy nagy levegőt, majd elregélte mindazt, amit a regényeibe írt. Én tátott szájjal hallgattam.
  Ez tényleg hihetetlen...
  Villámgyorsan belenéztem a lelkébe, vizsgálgattam a származását, az élettörténetét, olyan dolgokat az életéből, amire ő már nem emlékszik, vagy még a születése előtt történt. Ez fura... Az anyja Victoria Chase. De ő nem Amerikában lakik? És az apja... Te jó Zeusz...
- Én vagyok... - motyogtam.
- Mi vagy te? - kérdezett vissza Athena.
- Légyszi, ne akadj ki, de... Az van, hogy az apád vagyok...
  Athena csak felvonta a szemöldökét, szemmel láthatóan nem lepte meg a dolog. De mintha... Vidámabbnak tűnt volna.
- Ooké. Ezt elfogadom. És... Van valami April-lel is?
  Őt is így ,,megtekintettem", amit találtam még megdöbbentőbb volt. Megszólaltam:
-  Ő még hihetetlenebb is... - néztem a lányomra, majd elvigyorodtam - Azt hiszem, találtunk egy kisistennőt! Hádész és Niké lánya, ráadásul... Athéné áldását viseli, nagyjából 6-7 éves lehetett, mikor megkapta...
- Ez se nagyon lep meg... És már legalább világos, miért volt hét éven keresztül teljesen kitűnő a suliban... - morogta.
  Kicsit a sétálgatni kezdtünk, egyikünk sem bírta egyhelyben. Athena ADHD-s, ráadásul az én lányom... Csoda, hogy nem ment el még futni egy kört, mióta itt vagyok...
- És - törtem meg a pillanatnyi csendet - Végül is, tapasztaltam magadon valamilyen félisteni képességet?
- Nem tudom - merengett el a távolba - Talán. Lehet, sőt, tuti hülyeséget fogok mondani, de... Manapság egész jól megy a futás, ha jól emlékszem, az írás is a te asztalod, mivel az is jól megy, és... Hát igen, a béna viccek.
  Sétálgattunk még egy kicsit, közben teljes csöndben voltunk. Athena, úgy tűnt, még a világért sem nézne rám. Talán azért, mert csak egy szál furdőgatya van rajtam...
  Egy hirtelen ötlettől vezérelve megtorpantam, mire Athena is megállt, és kérdően nézett rám.
- Figyelj, lehet, hogy ez idióta ötlet, de... Mi lenne, ha te és April elmennétek, és kiszabadítanátok Athénét? Akkor valószínűleg mindenki jól jár: Nekem egy problémával kevesebb, Angel anya szabad lesz, valószínűleg Athéné is unatkozik már a börtönben, ráadásul így Kronosznak eggyel kevesebb ,,fegyvere" lesz!
  Erre Athena is felderült, majd végre méltóztatott a szemembe nézni, és vidáman kijelentette:
- Oké, következő úti cél: Az Olimposz! Ne aggódj, ,,Apu", fegyverem van, kettő is - nyitotta ki az oldalára csatolt bőrtáskát, amiben egy Mennyei bronz tőr (nem tudom, honnan szerezte), illetve egy fadarab feküdt.
- Ööö - mutattam a fára - Az mire kell?
  Athena úgy nézett rám, mintha japánra váltottam volna, mire előszedte a fadarabot, a vékonyabb véget felém irányította, és elkiáltotta magát:
- Aguamenti! - mire a végéből egy erős vízsugár robbant ki, ami telibe kapta a mellkasom.
- Na jó, meggyőztél! - emeltem fel védekezően a karomat miután felálltam. Hívd ide April-t is, magyarázz el neki mindent! Utána küldelek titeket az Olimposzra.
  Athena vigyorogva bólintott, majd elszaladt, és szólt April-nek. Ott, a távolban, gyorsan megtárgyalták a dolgokat, majd jött a két lány és Árész, hogy úgymond ,,végső búcsút" vegyünk egymástól.
  Mikor már nekikezdtem volna, hogy elküldjem őket az Olimposzra, Athena egy kis türelmet kért, majd előszedte a telefonját, és nagyjából öt percig pötyögött valamit. Mikor végzett, felém fordult mosolyogva, és azt mondta:
- Oké, végeztem. Na, szóval, apa, mint mondtam, Angel-t az aranyerdőben találod. Dionüszosz és Démétér is ott vannak már, az istennő pedig teljesen józanul. Nos, April... Készen állsz? - kérdezte végül, mire az bólintott - Rendben, a következő, amit látni fogunk, az valószínűleg az Olimposz lesz!
  Magamban mosolyogtam, milyen elszánt lányom van, és legyintettem egyet, mire ők eltűntek.
  Árész kicsit szomorkásan (már ha létezik olyan, hogy Árész szomorú), nézte a lányok hűlt helyét, de azért megkérdezte:
- Akkor... A következő cél az aranyerdő?