- Nem fázol? -  nézett rám Jungkook, miközben még mindig sétáltunk.

- Nem - ráztam meg a fejemet.

- Akkor jó - biccentett egyet.

- Nem az, hogy türelmetlen vagyok, vagy valami, de most már igazán oda érhetnénk - vetettem fel neki a dolgot visszatartott vigyorral.

- Mindjárt - mondta el az este folyamán legalább tizenhetedjére. 

- Ezt már hallottam - nézelődtem mosolyogva.

- Komolyan megöllek - ciccegett.

- Úgy sem - vágtam rá nevetve. 

- És ha még is? - ellenkezett.

- Gyorsabb vagyok - vontam vállat.

- Én pedig ravaszabb.

- Akkor sem ölnél meg - szegtem fel államat diadalittasan.

- Miért vagy te ebben olyan biztos?

- Miért ne lennék? Bejövök neked és meg is ígérted, hogy soha nem fogsz bántani - emlékeztettem rá.

- Ez mondjuk igaz - gondolkodott el - Mázlid van, kislány - közölte velem lazán, én pedig csak elnevettem magam, miközben megcsóváltam a fejemet.

- Oké - fordított hirtelen szembe magával - Most bekötöm a szemedet - vett ki a kabátja zsebéből egy vékonyka sálat.

- Te tényleg bele akarsz dobni a folyóba? - ráncoltam szemöldököm.

- Akkor nem kötném be a szemed - forgatta íriszeit unottan, majd folytatta - Itt leszek mögötted és majd mondom, hogy merre - takarta el szemeimet az anyaggal, majd egy gyors mozdulattal meg is kötötte azt. 

Szívem hevesebben kezdett el dobogni, mivel fogalmam sem volt, hogy mit akar és hogy merre fog irányítani. Beharaptam a számat és próbáltam a többi érzékszerveimre hagyatkozni.

- Indulhatunk? - szólalt meg Kook, mire bólintottam egy aprót.

A férfi mögém sietett, megfogta a bal kezem, a jobbját pedig derekamra tette. 

Úgy lépkedtem mint egy reumás teve, akinek hiányzik az egyik patája, és a sivatagban épp homokviharba keveredett. Nem tudtam, hogy van e előttem valami ezért olyan nagyokat léptem, hogy konkrétan én nevettem saját magamon.

- Oké, most itt jobbra - fordított el az említett irányba Kook - Lépcső, lefele - adta tovább az instrukciókat.

- El fogok esni - nyafogtam, mint egy ötéves kislány. Kook fáradtam sóhajtott egyet, majd hirtelen elengedett. Úgy megijedtem, hogy ott hagyott, hogy majdnem elkiáltottam magam, de amikor ismét megéreztem magamon kezeit megnyugodtam. Felkapott az ölébe, ami váratlanul ért, és meg is lepődtem, de egyben örültem is, mert így legalább nem fostam attól, hogy seggre ülök, ráadásul úgy, hogy azt sem tudom merre vagyok. 

Kook letett és halkan köszönt valakinak, aki pedig vissza köszönt neki. Én össze-vissza forgolódtam, mert még mindig halvány lila gőzöm sem volt, hogy hol a faszba vagyok. 

Azonban pár másodperc múlva figyelmes lettem arra, hogy olyan érzésem van, mintha ringatózna alattam a talaj. Mivel agyam sejtjeinek száma meghaladta a négyet, ki tudtam következtetni, hogy valószínűleg a vízen vagyunk, feltehetőleg egy hajóban. 

Hirtelen valaki hozzá ért hátulról a derekamhoz, én pedig egy minimálisan össze rezzentem. Jungkook halkan elnevette magát, majd fejem hátsó részénel valamit szöszmötölt, nem sokkal később pedig megszabadultam attól az idegesítő sáltól, ami mindaddig blokkolta látásomat. 

Pislogtam néhányat, mert kellemetlen volt íriszeimnek a hirtelen ért fény. Mikor már újra normálisan láttam, lassan és figyelmesen körbe néztem. Egyszerre több dolog miatt is majdnam megállt a szívem. 
Az első az a helyszín volt. Egy eszméletlen gyönyörű és rohadt puccos hajón álldogálltam, aminek a közepén volt egy asztal, amit körül ölelt egy hosszú ülőalkalmatosság. Ízlésesen ki volt alakítva az egséz fedélzet. Led fények világították meg, amik időnként váltogatták színűket. A második dolog pedig az volt, hogy Jungkook ezt értem tette. Értem bérelte ki ezt a hajót és szervezte meg ezt az egész estét, ami teljesen megmelengedte a szívemet és melegséggel töltött el, hisz még soha senkitől nem kaptam ennyi törődést. 

- Mondj már valamit - sürgetett aggódva Jungkook, aki végig mellettem ácsorgott és reakciómat figyelte. Szembe fordultam vele és hatalmas mosollyal az arcomon, csillogó szemekkel csak ennyit mondtam:

- Imádom - közöltem vele nemes egyszerűséggel, majd már vissza is fordultam, hogy beljebb mehessek. Hallottam, ahogy Kook elereszt egy megkönnyebbült sóhajt, majd követni kezd.

-Indulhatunk - szólt oda a kapitánynak, majd a kazemnél fogva húzni kezdett az asztalhoz, amin egy jéggel teli vödörben egy üveg bor foglalt helyet. 

- Ez elindul? - döbbentem le még jobban, de hozzá teszem, a nap folyamán nem utoljára. Kook elnevette magát, majd bólintott egyet.

- El, bizony - ült le az asztalhoz, én pedig közvetlen mellette foglaltam helyet. A kilátás valami csodálatos volt, az pedig, hogy a Han folyón hajókázva láthatom Szöül utcáit csak még jobban feldobta az egésznek a hangulatát.

- Tetszik? - vetette át karját mögöttem Jungkook, miközben félig felém fordult.

- Az nem kifejezés! - bólogattam hevesen - Nem is értem, hogy mivel érdemeltem ki és úristen láttad, ott volt egy hal? - fejeztem be a mondatot hülyén egy hirtelen jött meglepődöttségtől, mire Kook hangosan elnevette magát.

- Akkor jó - biccentett egyet az első szavaimra utalva.

- De tényleg rohadtul tetszik, még soha nem csinált senki ilyet értem és annyira jól esik, hogy el sem tudom mondani - ecseteltem izgatottan, Jungkook pedig végig mosolygott. Mindeközben a hajó mozgásnak indult és elindultunk, én pedig csak méginkább kapkodtam a fejemet, hogy minden apró részletet megfigyelhessek a gyönyörű tájból.

- Ennek nagyon örülök - nézett szemeimbe.

- Mennyit fizettél ezért, de halál komolyan? Ez rohadt drága lehetett. Meg foglak verni, amiért ennyit költöttél rám - csaptam egyet a combjára, ami őszintén szólva jól esett, de olyan izmos a lába, hogy valószínűleg meg sem érezte.

- Ez legyen az én titkom - hajolt közelebb, nekem pedig kiült az arcomra egy nagy mosoly.

-Már megint a te titkod - csóváltam fejemet rosszalóan.

- Ez a nagyok dolga - vigyordott el, én pedig elnevettem magam.

- A nagyok dolga, mi? - incselkedtem vele.

- Egyébként meg nem, nem volt drága. Volt egy elintézetlen ügyem a sráccal - biccentett a pasas felé, aki a hajókereket kormányozta.

- Szívesség? - találgattam.

- Mondjuk - biccentette félre fejét.

- Miért? - ráztam meg fejemet.

- Mit miért? - értetlenkedett.

- Miért én? - kérdeztem meg azt, amit már elég régen meg akartam, de még sosem éreztem azt, hogy eljött volna az ideje. 
Kook sóhajtott egyet, kidugva nyelvét, megnedvesítette rózsaszínű ajkait, majd ismét mélyen íriszeimbe nézett.

- Fogalmam sincs. Én is gondolkodtam már rajta, de tényleg nem tudok rájönni. Minden csaj annyira unalmas és egyhangú. De te - csóválta meg fejét lassan - Érdekes és szokszínű vagy. Nem hevertél rögtön a lábaim előtt, sőt, a lehető legjobban taszítottál. Van önálló akaratod, gondolatod. Okos vagy, inteligens és másodpercek alatt teremtesz le bárkit, aki csúnyán néz rád, vagy beszól. De tulajdonképpen rettentő kedves és aranyos nőszemély vagy, aki törődik azzal akit szeret. Emellett pedig szerintem nem kell mondanom, hogy farokállítóan dögös és szexi vonásaid vannak - szívta be élesen a levegőt - Röviden végül is annyi, hogy van benned valami plusz, amivel még soha nem találkoztam, de szinte azonnal megfogott - fejezte be monológját - Kérsz? - fordult hirtelen az asztal felé, ahol kivette a jegekkel teli vödörből a bort, majd két poharat is lehelyezett egymás mellé, hogy tölteni tudjon. Csak bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy igen, elfogadok egy pohárral, mivel az előbbiek miatt egyáltalán nem jutottam szóhoz. 

Különlegesnek éreztem magam és megtiszteltnek. Senkitől nem kaptam még ilyen kedves szavakat ráadásul Kook még soha nem beszélt ilyen nyíltan az érzéseiről és fogalmam sem volt, hogy ezt hogyan kéne viszonoznom, vagy, hogy egyáltalán ilyenkor mit kell mondanom...

Jungkook keze zökkentett ki gondolatmenetemből, aki felém tartotta a poharat, amiben a vörös bor félig töltötte meg az üveget. Elvettem tőle és egy kicsit megszeppenve emeltem rá a tekintetemet.

- Igyunk... - nézett mélyen szemeimbe, miközben elgondolkodott azon, hogy hogy folytassa.

- Ránk - vágtam rá azonnal, miközben közelebb kúszva letettem az asztalra a tőle kapott alkoholt és átkarolva nyakát megcsókoltam.
Végre megcsókoltam Jeon Jungkook-ot, aki után oly régóta sóvárogtam. Szívem őrületes tempóban zakatolt, az arcom kipirosodott, a gyomrom pedig görcsbe rándult. A kellemesen bizsergető érzés villámcsapásként futott végig testemen, felszabadítva horminjaimat és a mini gyilkosokat a hasamban.
Ha akartam volna sem tudtam volna elengedni.
Félig az ölében ültem, ő pedig egyik kezével derekamnál fogva folyamatosan húzott magához közelebb. Másik keze arcomon pihent és apró mozdulatokkal cirógatta bőrömet.

Mézédes ajkait lassan, de annál inkább szenvedélyesebben mozgatta enyéimen, miközben nyelvét vigyázva áttuszkolta számba, keresve az én érzekszervemet, amit meg is talált. Hajába túrtam a csodás érzésre és próbáltam mégjobban magamra húzni, de már olyan közel voltam hozzá, hogy szinte éreztem a szívdobogását.

A hűvös szellő a hajamba kapott, ahogy a vízen haladtunk, de egyáltalán nem zavart és nem is fáztam. Melegem volt, egész lényem lángolt és úgy éreztem egy időzített bomba vagyok, ami bármelyik pillanatban képes felrobbanni. Én magam is meglepődtem érzelmeimen, melyeket Jungkook váltott ki belőlem.

- Huh - bólintott egyet a férfi, miután elváltunk - Ez kurva jól esett - sóhajtott egyet, mire halkan elnevettem magam.

- Nekem is - simítottam rá arcára.

- Na hát akkor igyunk ránk - emelte meg az addig asztalon pihent poharat, én pedig követve példáját szintén megemeltem.

- Ránk - néztem mélyen szemébe, majd összekoccintva az üveget az ő poharával, bele kortyoltam az alkoholba, ami jólesően oszlott szét a számban, majd vette körbe nyelőcsövemet is.

Sóhajtottam egyet, majd Jungkook mellkasának dőlve élveztem a kialakult helyzetét és a csodálatos estét, amit csak nekem szervezett.

___________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Elérkezett a várva várt rész, amikor is elcsattan az első csók és megtörténik a randi. Az még nem minden, hamarosan megtudunk többet is a különleges napból.
Hogy tetszett? ^^

Na a másik kérdésen pedig, hogy hogy tetszett a Dynamite? ^^

Legyen robbanóan csodálatos napotok (haha értitek) 🧨💜

~Zsuni~