<<3 héttel később>>

[Reader]

A nap kellemes sugarainak simogatására ébredtem fel. Lassan nyitottam ki szemeimet, s a hirtelen túlságosan is sok fény miatt gyorsan vissza is csuktam azokat, majd halkan morogva bele akartam fúrni fejemet a párnámba, de annak pihe-puha tapintása helyett valami egészen mást éreztem meg fejemnél.

Egy kéz a fejem alatt, s alatta helyezkedett el hófehér párnám. Mikor feljebb néztem, Eren nyugodt arcával találtam szembe magamat. Szemei előtt kusza, barna hajtincsek helyezkedtek el rendezetlenül, ajkai halványan, alig láthatóan szét voltak nyitva, amely igazán aranyossá tette őt ebben a pillanatban, s most, hogy nem az idegesség vagy a feszültség uralkodott az arcán, a látvány megmelengette a szívemet.

Arcához akartam illeszteni kezemet, hogy lassan végigsimíthassak sima bőrén, de ezt az idilli pillanatot egy hatalmas robbantás zavarta meg, majd az, hogy a szobánk közepére hatalmas robajjal dőlt be egy fa, centikre tőlünk. 

Eren szemei azonnal kipattantak és amint felült védekezően elém tartotta azt a kezét, mely eddig fejem alatt pihent, és az eddigi nyugodt arca teljesen eltűnt, helyét az aggodalmas tekintete vette át, mellyel rám nézett.

Felpattant az ágyból, és a szekrényhez sietett, majd turkálni kezdett benne, mintha valamit keresett volna. Én is közben kisiettem és ajkamat beharapva néztem a kidőlt fára, mely alig volt tőlünk pár méternyire, kintről pedig ordításokat véltünk felfedezni, melytől teljesen kirázott a hideg, a legrosszabb értelemben. 

-Tessék.-Vett elő hirtelen egy aranyszínű, hatalmas kulcsot, majd a tenyerembe nyomta erősen. Tekintetét összekapcsolta az enyémmel, nem tűrt ellentmondást.-Menj, zárkózz be az itteni pincébe, oda nem törhet be senki, mert az teljesen védett terület mindenféle lény számára. 

Elkerekedtek a szemeim.-Mi? Eren, veled mi lesz?

Megrázta a fejét.-Azzal ne törődj, most pedig tedd azt amit mondtam!-Majd meglökött. 

Ebben  a pillanatban egy hatalmas árny jelent meg előttünk, eltakarva ezzel az egyetlen ajtót, ami számunkra kijárat, menekülő útvonal lehetett volna. Rögtön ezután vagy ezernyi vámpír telepedett le körénk alig néhány másodperc alatt, amely még több kételyt vetett fel bennem, és érezni kezdtem valami megmagyarázhatatlant.

Kétségbe estem, nem tudtam ki ez a férfi, hatalmas izmai voltak és teljesen félelmet keltő szemei, melyek mint a jég, olyan fagyosan s ridegen néztek le ránk. Egész testemben megremegtem, amint elkezdett egyre közelebb jönni hozzánk, s mintha az idő is megállt volna körülöttünk, olyan lassúnak éreztem ezeket a másodperceket. 

Eren maga mögé húzott engem, szinte éreztem a körülötte levő feszültséget és dühöt, amivel árasztani kezdte a szőke, nála magasabb férfit, aki kifejezéstelen tekintettel reagált mindenféle megmozdulására. 

-Eren Jaeger.-Mondta látszólag nyugodt hangon, de mégis, éreztem valami másféle érzelmet is, mely elrejtve volt ebben a hangnemben. Remegtem, de egyszerre biztonságban is éreztem magamat Eren közelében. 

Biztonságban, igen, de mégis éreztem ott belül, hogy ebből nem fogunk kijutni egyszerűen.

"Vagy nem is jutunk ki élve..."-Hasított belém a felismerés, ahogy körbe tekintettem. Mindenhonnan élesen vöröslő szempárok fogadtak, s voltak akik még a fogaikat is megmutatták számomra, ezzel jelezve; nem éppen barátságos szándékkal kerestek fel minket. 

 Mire feleszmélhettem, már egy jeges kék tekintet fúródott az én szemeimbe, melynek következtében hátráltam egy lépést, és egész testem olyan lett, mint a kocsonya, de próbáltam állni pillantását, akármennyire is éreztem egyre nehezebbnek magamat halálosan villogó íriszeitől.

A férfi hirtelen, mielőtt még Eren feleszmélhetett volna megragadta a nyakamat, majd rögtön helyet is változtatott ahhoz, hogy a fiú ne tudjon utánam kapni. 
Erősen szorította a nyakamat, éppen csak hogy tudtam levegőt venni, de éreztem, hogy ahogyan a percek múlnak egyre nehezebben tudok lélegezni, mígnem már kapkodnom kellett az értékes oxigénért.

Egy kézzel tartott engem a levegőben, mégis olyan érzésem volt mintha egy csapat ember vetődött volna rám, és szorított volna le a földre. Tekintetemmel Erent pásztáztam, aki immár elkerekedett tekintettel meredt rám.

-Volt egy szabályunk.-Kezdett neki az engem szorító-A legfontosabb, és ezt te megszegted.-Felém bólintott.-Igazság szerint, alapvetően nem ezért jöttünk volna utánad, de miután értesültünk afelől hogy kapcsolatban állsz egy gyenge emberrel, két okunk lett arra hogy megöljünk téged.

A szobában megfagyott a levegő, szinte dideregni kezdtem a hirtelen ért hőség változástól, melyet érzékeltem. Eren összekoccantotta a fogait, majd egy hatalmasat lépett a férfihoz, ezzel együtt ő engem jobban kezdett szorítani, két másik vámpír pedig már ment volna Erenhez, hogy visszaszorítsa őt, de a szőke férfi nemet kiáltott nekik tekintetével.

Legalábbis,  ennyit vettem észre abból amit még láttam.

-Ne merd őt bántani, Seggfej!-Ordította Eren, s tudom, hogy én voltam az egyedüli aki hallotta a hangjából, hogy nem akar engem is elveszíteni. Az egyetlen, aki érezte mennyire sebezhető és hogy minden áron meg fog engem védeni ahhoz, hogy együtt lehessünk.

"Eren.."

Én viszont egyre homályosabban kezdtem látni, de próbálkoztam, küzdöttem azért hogy ne veszítsem el az eszméletemet.