- Igazából nagyon kielégítő látványt nyújtasz - a konyhapultra támaszkodtam, miközben Daxton félmeztelen készítette a dupla húsos hamburgeremet. Nem is a hús finom illata, nem az olvasztott sajt csábító íze, hanem ennek a pasinak a lehengerlő látványa rabolta el a figyelmemet. A buli még mindig tartott, és azt hiszem, hogy kezdett rendesen elfajulni. Egyre több hallgató smárolt a kanapén, többen ivós versenyt tartottak és a párok egymás után mentek fel az emeletre. Sokan elvesztették maguk felett az irányítást, ezért kifejezetten örültem annak, hogy Daxton és én nem ittunk alkoholt. Daxton látványa leiírhatatlan volt, ezért csak elpirulva megigazítottam magamon az ingét. - Biztos vagyok abban, hogy nagyon finom lesz - férfias kezét figyeltem, amivel dolgozott. Bevallom, hogy a felsőtestét rejtő tetoválások is elrabolták a figyelmemet. Eddig még nem néztem meg jobban, de most alkalmam nyílt rá. A hasa és a bordái vonalán kisebb ábrák, firkák és szövegek foglaltak helyet. Bal mellén volt egy koponya, aminek egyik szeméből egy kígyó kúszott ki. Lapockáján volt egy szép kereszt, alatta pedig egy erdőt ábrázoló farkas feje. - Ezek a tetoválások... - elé léptem, vele szembe álltam, majd átkaroltam a derekát. Daxton kicsiket pislogva a szemembe nézett, és engedte, hogy a testét simogassam.

- Tudod, hogy milyen hatással van rám az érintésed - próbálta visszafogni magát, de én jelen pillanatban jobban örültem volna annak, ha kiengedi a gőzt és a felgyülemlett feszültséget. Bár ki tudja, hogy akkor mi történne köztünk. Jegeskék tekintete rendíthetetlenségről és keménységről árulkodott. Ehhez kapcsolódik az arca és az ajka egyenes vonala. Próbálta keménynek mutatni magát, de azt nem tudta, hogy én másra vágyom. - Ne játsz az oroszlánnal - megfogta a két kezemet, de nem vette le a melléről. - Mit akarsz elérni, Clarie? Kétlem, hogy szexet akarsz... - csóválta a fejét. Felsóhajtottam, majd zavartan oldalra léptem.

- Ne haragudj. Azt hiszem, hogy beütött az egy pohár sör - halkan elnevettem magam, majd szerencsétlenül széttártam a kezem. - Hol van már a dupla húsos hamburger? - helyeztem csípőre a kezem, ő pedig elnevette magát.

- Öt perc és megsütöm neked. Kibírod még addig?

- Nagyon remélem - egy mozdulattal felültem a konyhapultra, de meglepődtem, amikor Peyton száguldott felém. Szó szerint a lábam közé borult, ezért zavartan simogatni kezdtem a haját. - Peyton? - toltam el magamtól. A sört magára öntötte, ezért üveges tekintettel Daxton felé pillantott.

- Ez a te hibád - bólintott határozottan. - Viszoont... - tette fel a mutatóujját, majd csuklott egyet. - Anyám, de jó pasi vagy! Figyu, benne vagy egy menetben? Te is durván szereted?

Daxton egy darabig szemezgetett a részeg Peyton-al, majd tanácstalanul felém pillantott. - Keresd meg a pasiját! - nem kellett kétszer kérnie, hiszen valóban az lesz a legjobb, ha Troy a barátnője mellett lesz. Mielőtt elhúztam volna a csíkot, mosolyogva Daxton-ra pillantottam.

- Te meg leszel addig? - biccentettem oldalra a fejem. - Remélem, nem fognak rád akaszkodni a lányok - pillantottam szét, hiszen a konyhában nem egy lány volt, aki megrögzötten Daxton-t figyelte. - Mindjárt visszajövök - mondtam.

- Menj csak! Én itt leszek - biccentett a serpenyőben található húskorongok felé. - És vigyázok a barátnődre - szúrós pillantásokkal ajándékozta meg Peyton-t, aki a haját csavargatta. Mindketten tudtuk, hogy Peyton rengeteget ivott, ezért minél hamarabb a pasija után kellett mennem. Először kiléptem a tábortűzhöz, ott végig kérdeztem pár hallgatót, de senki nem látta. Úgy gondoltam, hogy körbe járom az egész házat, hiszen valahol lennie kellett. A hátsó fészer felé haladtam. Sötét volt, ezért a telefonommal világítottam. Furcsa hangokat hallottam, ezért a fa ajtó előtt megtorpantam.

- Hahó! - a sötétben enyhén belöktem az ajtót, viszont azonnal megbántam. A lábam a földbe gyökerezett, amikor megpillantottam Peyton pasiját, és az előtte térdelő, vörös hajú lányt. A lány megállás nélkül szopta Troy farkát, ezért elkerekedett szemekkel a szám elé tettem a kezem. Azt hittem, hogy rosszul látok, ezért ökölbe szorítottam a kezem. Amint megpillantottak, a lány a száját törölve felállt, Troy pedig felhúzta a nadrágját. - Ezt hogy képzelted?! - üvöltöttem mérgesen. - Hogy merted megtenni a barátnőmmel?! - kérdeztem dühösen. A vörös hajú lány hamar elhúzta a csíkot, ezért csak ketten maradtunk a fészerben.

- Mi van? - motyogta maga elé. - Ez nem nagy dolog... - háta mögött található farakásnak támasztotta hátát, és a fejét csóválta. - Egyébként sem kell nagydobra verni - túrta hátra a szőke haját, majd tőle szokatlan pillantással mért engem végig. - És nagyon ajánlom, hogy ez köztünk maradjon!

- Tessék? - léptem közelebb hozzá. - Nem várhatod el tőlem! Visszamegyek és mindent kitálalok - kiabáltam. - Undorító féreg vagy, Troy - hátrálni kezdtem, viszont váratlanul ért, amikor megragadta a két vállamat, a farakáshoz fordított, majd felemelte a kezét. Tudtam, hogy félt, hogy nem akarta elveszíteni a barátnőjét. Hibát követett el, viszont óriási meggondolatlanságot csinált, majd kézfejével pofon vágott. Az erős erőkifejtés miatt azonnal a szalmaszálak közé borultam. - Hülye kurva! Cseszd meg! - gyomorszájon rúgott, a testem pedig fájni kezdett. Biztos mindenki érezte már magát rosszul. Ez amolyan hányinger, plusz undor keltő érzés egyben. Amikor fájnak a végtagjaid és úgy érzed, hogy muszáj hánynod. Én is így éreztem magam. A különbség csak az, hogy engem megvertek. - Remélem most már megértetted! - láttam, hogy cigaretta szálra gyújt. Kétszer próbálta meggyújtani, ám nem járt sikerrel. - Ez is kifogyott! Édes faszom - szinte lassított felvételben láttam, hogy a szikrázó öngyújtót a szalmaszálak közé dobja, majd a szemem láttára kezdett égni az egész.

- Troy! - üvöltöttem, de amikor észrevette, hogy mi történt: kiviharzott az ajtón. Fél szemmel láttam a sárga lángokat. A lángok csak gyarapodtak, a füst pedig sűrű gomolyfelhőt okozott. Minden pillantásom közben csak szaporábban égett a tűz: maga alá a gyűrte a szerszámokat, a sámlit, a fal mellett található tuskókat, és a falakat is. Körülöttem minden égett, ezért az oxigén hiány teljesen a padlóra kényszerített. - D...Daxton... - suttogtam a lángok közé pillantva, de már nem láttam az ajtót.

- Szerintem Claire rád van gerjedve! - a második hús korongot sütöttem, de úgy éreztem, hogy bármelyik percben kicserélhetem Peyton arcával. Több mint öt perce mást sem hallok, csak azt, hogy ő szerinte mi ketten nagyon jó párost alakítanánk. Tisztázzunk valamit: a Peytonhoz hasonló éhes kurvák csak egy dologra jók, az pedig a baszás. Mivel Peyton-ak van csávója, egy ujjal sem érnék hozzá, ezért ezt az elméletét elfelejthetjük. - Szerinted nem lennénk jó páros? - belém karolt, de amikor hozzám ért, ösztönből hátrálni kezdtem. Meglepődött, viszont nem mondott semmit.

- Ne érj hozzám - figyelmezettem halkan. - Inkább ülj le a kanapéra és várd meg, hogy Claire ide hozza a csávódat - bólintottam, de ő hangosan elnevette magát.

- Attól még, hogy van pasim, szívesen leszoplak - kacsintott egyet.

- Nem férne bele a szádba - kacsintottam. - Húzz a helyedre! És fogd be a szád - biccentettem a kanapé felé. Nagyon úgy látszik, hogy jó úton haladok, hiszen a szendvics kezdett hamburgerre hasonlítani. Bevallok nektek valamit: ciki vagy nem ciki, de ez lesz életem első hamburgere. Próbálom elmagyarázni, hogy néz ki, viszont azt hiszem, hogy nem valami csalogató. A hús korongok kicsit nagyok lettek, a saláta és a karika uborka is kilógott a szélén. Az arany színű olvasztott sajt pedig puhává tette a hamburger párna szélét. Bár az illata kifejezetten jó volt, ezért ha Claire nem jön vissza időben, akkor én fogom megenni a hamburgereket. - Hol van a pasid?

- Honnan tudjam? - kérdezte vissza Peyton. - A tábortűznél összevesztünk mert szemezgetett Ruby-val. Ruby egy vöröske. Nagyjából százhetven centi, csont sovány és azt hiszem, hogy van nyelv piercingje. És ez miatt szeretik a pasik, mert érted... - pillantott a nadrágom felé.

- Nem érdekel, hogy ki a faszom az a Ruby - tártam szét a kezem, majd a kijárat felé pillantottam, viszont lábam a földbe gyökerezett, amikor megpillantottam Troy-t. A képességeimnek köszönhetően azonnal észreveszem, ha az ember rosszban sántikál, vagy esetleg történt valami. Amikor Troy leült a kanapéra, azonnal feltűnt, hogy feltűnően izzad, a keze pedig remeg. És most jön az a pillanat, hogy... - Hol van Claire?! - a harmadik ütés után átesett a konyhapulton, ezért sokan kiabáltak. Olyan is volt, aki kamerázott, de nem érdekelt. - Érted ment! Hol van most? - nyakánál fogva felhúztam a padlóról, miközben olyanokat kérdeztek tőlem, hogy "mikor lesz a következő bunyó?" Nem lepődtem meg, hogy felismertek, hiszen az első ökölcsapásomat többen is látták. Most jobban érdekelt az, hogy hol van Claire.

- Nem tudom... - köhögte lila monoklival az arcán. - Nem találkoztam vele - oldalra pillantott, innen tudtam, hogy hazudik. - Nem érdekel, hogy hol van a csajod!

- Nem mondasz igazat, baszki! Ha egy ujjal is hozzá nyúltál, istenre mondom, hogy kitaposom a beled! És miután kitapostam...a tó fenekére baszlak. Jó lesz? - a következő pillanatban a hallgatók egymás után futottak be a házba és telefonálni kezdtek. Rengetegen hívták a rendőrséget, innen tudtam, hogy baj történt. - Mi történt?! - tártam szét a kezem.

- A fészerben tűz ütött ki! - sikította az egyik lány. - És van bent valaki - tette hozzá, mire elkerekedett szemekkel átveregettem magam a tömegen és megindultam a fészer felé.