Széles vigyorral vonultam be az egyetem nagy kapuján. Annie jutalmul egy kicsit oldalba bökött, egy halvány mosollyal. Historia pedig csak kacagott. A mosoly mögött a boldogságot vélik felfedezni, de valójában a problémáim takargatom. Solt szavai ingataggá tettek, ez zavar. Az elmúlt időben, sikeresen elhitettem magammal, hogy már nincsenek mély érzéseim iránta. Az igazság pedig, hogy ha sosem lesz kapcsolatunk én, akkor is mélyen szeretni fogom. A másik dolog pedig, hogy ma nála alszom. Kicsit ideges vagyok a nőgyógyászati vizsgálat miatt. Reggel ha nem hív, fel sem ébredek. Ráadásul holnap egész nap szabad vagyok neki. Tehát egy egész napunk lesz egymásra, hogy elkezdjük ténylegesen megismerni egymást. Talán korai volt az-az este, de nem tűnik rossznak sem. A nap végén a női mosdó ablakából láttam, ahogy Solt társaságában megy vissza a kocsihoz. Solt beszállt a saját vörös sportkocsijába és már el is hasított. Rivaill is beszállt hátra és rám várt. Reggel azt mondta, hogy:

„Elviszlek a titkos helyemre ahova elbújok néha az üzlet és az életem elől."

A kapuban elköszöntem a lányoktól és mellécsusszantam a kocsiba. Ahogy hallottam az ajtó kattanását és az induló motor zaját, szó nélkül borultam az ajkaira. Gyors, finom és érzéki csók volt.. Elváltunk abban a percben, hogy találkozott a tekintetünk elvesztem. Lágyan cirógatta az arcom, de mégis idegesnek látszott.

- Rivaille mi baj?

- Az imént beszéltem Solt-tal, Ő jobban ismer bárkinél Christa. Azt mondta figyelmeztetett téged a velem kapcsolatos dolgokról. Azt mondta szeretsz és nem érdekelt amit mondott.

- Mire akarsz kilyukadni? Nem értelek.

- Uralkodó vagyok, féltékeny. Birtokolnálak, kisajátítanálak. Ha elképzelem milyen közel volt hozzád, hogy homlokon csókolt. Ha belegondolok, hogy a kapcsolatotok belsőségesebb a mienknél. Legszívesebben elfenekelnélek, hogy többet ne engedj ilyen közel senkit sem magadhoz.

A hangja kemény volt, parancsoló és még valami. A kezeivel erősen markolta huzatot. A jeges tekintette kis rémületet keltett bennem. Ismerős volt, ez az érzés. Régről, azokból az eltemetett időkből.

- Hiszen most is itt vagyok veled. Mi nyugtatna végleg meg? Szeretlek.

A hangom enyhén elcsuklott. Ellágyult a tekintette, közre fogta az arcom mély, szenvedélyes birtokló volt a csókja. Már az előbb is éreztem a citromos tea ízét. Nem parancsolhattam magamnak a testem lángba úszott, az előtörő könnycseppeket sem tarthattam. Ahogy elválva néztük egymást, a tekintete bűnbánattal voltak teli. Solt szavait tudatosan távol tartottam. Nem szerethetek egyszerre két embert. Rivaille fájdalmas hangon szólalt meg.

- Ha akarod, hazaviszlek és elfelejtelek. Ő jobban illik hozzád. Ő megtudná neked adni amire vágysz.

Solt-ra gondol. Valóban olyan férfi amilyenre mindig vágytam, de mióta ismerem hasonló érzéseim lettek az irányába.

- Bízz meg bennem Rivaille, ahogy én benned. A kezedbe helyeztem magam, az egész lényem.

Még mindig nem találtam a hangom, időközben pedig megérkeztünk a birtokra. A kezeim a mellkasára terítette. Olyan elveszett volt.

- Beleremeg, reszketek ha arra gondolok nem vagy az enyém, hogy nem vagy velem. Soha nem féltem ennyire elveszíteni valakit. Beléd szerettem bella (gyönyörű).

Közre fogtam az arcát és minden szenvedélyem és vágyam bele adtam a csókba. Szorosan ölelt a derekamnál, mindketten vágytól voltunk fűtve.

- Nem bírom ki estig Rivaille szeretkezzünk!

- Hanji már vár, gyere legyünk túl rajta.

Nem erre számítottam, habár a tekintette ködös volt a hangja komoly ritmust járt. Bementünk a nappaliba ahol Hanji éppen teázott. Kikerekedett szempárral nézett rám, de egyből szélesen vigyorgott.

- Szia Baby Doll!

- Pápaszem! Ő Christa Robin a kedvesem. Csak esünk túl rajta, hogy minél hamarabb visszakaphassam.

Hanji ezen kicsit kuncogott, majd kezet nyújtott.

-Hanji Zoe, örülök Christa.

- Szint úgy.

- Gyere megvizsgállak a mosdóba és felveszünk az injekciót.

Rivaille megfeszült, én pedig beleegyezően követtem Hanji-t. A szükséges vizsgálatok után előkészítette az injekciót.

- Mond csak mikor volt az első és utolsó együttléted?

Kérdezte én pedig tisztára bevörösödtem.

- Most hétfőn.

- Aha és az első?

Kérdezte újra amitől még vörösebb lettem. A fenéért nem jó a koton.

- Hétfőn.

Kicsit lefagyva szemlélt. Majd megfulladtam a zavartól, és Hanji nem nagyon segített.

- Most mi baj?

Birizgáltam a gyűrűs kezemmel a hajam, miközben kerültem a szemkontaktust.

- Bocsánat, csak meglepett elvégre már 21 vagy és eddig nem tűnt fel, hogy Rivaille neked ajándékozta a legbecsesebb ereklyéét. Az a gyűrű nagyon fontos neki. Visszatérve az egészségeddel minden rendben. Vigyázz a mi Királyunkra, van olyan oldala is ami törékeny és védelmet igényel.

- Megígérem.

Visszamentünk, Hanji intett és lelépett. Rivaille egyetlen szó nélkül kézen fogva vezetett fel a szobájába. Minden egyes lépéssel nőt bennem a vágy, a hevesen zakatoló szívemben újabb és újabb kérdések merültek fel. Bár ez kevésbé tűnik most fontosnak. Belépve a lemenő nap kellemes fénye töltötte meg a szobát. Finoman eldöntött az ágyon és felém mászott. Az ajkaimba suttogott.

- Soha ne hagyj el.

- Nem foglak. Ha csak meg nem unsz Rivaille.

Édes csókjával folytatta belém a szót. Megszabadított a köntöstől a hideg selyem húzat teljesen bezsongatott. Ahogy alatt feküdtem meztelen. Megszakítva a csókját nézett rám. A tekintette olyan elveszett volt. Talán most én lehetnék, aki kényeztet. Felültem nem szóltam hozzá, úgy érintettem meg az arcát a haját ahogy legelőször a dolgozó szobájában. Megkönnyebbült, éreztem ahogy elszáll a testéből a feszültség. Gyengéden vettem le a zakóját, ingét. A kezeim végig futtattam az izmos testén. Könnyű csókot adva puha ajkaira. Kicsatoltam a nadrágját.

- Feküdj hanyatt!

Parancsoltam rá, de megfogta a kezeim és esdekelve csókolt újra.

- Nem muszáj, ha nem akarod.

Hogy lehet még most ilyen erős önuralma? Én csak viszonozni akarom, amit kaptam a múltkor.

- Enged, hogy örömet adjak neked.

Elengedte a kezeim, én döntöttem el a mellkasát haladtam lefelé. Elfehéredtem, mikor megéreztem mennyire felizgattam. Ezenfelül elégedettséggel töltött el, hogy én vagyok ilyen hatással rá. A kezembe vettem a forrón lüktető tagját, erőt vettem magamon. Ha már elkezdtem be is fejezem. A számba vettem, alig kezdtem mozgatni máris megéreztem az ízét. Mindig azt hittem sós és undorító, de neki kicsit édeskés a nedve. A hajamba túrt néha kicsit meghúzva azt.

- Elég lesz!

Nehogy azt higgye bárki, hogy ez kérésnek szánta ez parancs volt. Megtöröltem a számat és lovagló ülésbe helyezkedtem volna de maga alá rántott. Értetlenül nézhettem, gyengéden simított végig az arcomon és már mikor azt hittem megcsókol belém hatolt a hirtelen érzettől visítottam.

- Rivaille!

Eleinte még mindig feszített mielőtt átvette volna a kellemes érzés, a vállamba hajolt. Nem mozdult, várt egy kicsit.

- Te vagy a legdrágább kincsem. Ne dacolj velem Christa!

Először szelídebb volt, majd vadabb ritmust diktált. Átöleltem a lábaimmal a csípőjénél.

- De én megtehettem és meg is fogom! Ez a kiváltságom, jobban mondva te vagy a kiváltságom.

A nyakamba nevetett. Kínjába? A meglepettségtől vagy örömbe? Ezt nem tudom, de azt igen hogy senkinek nem hagyom, hogy ellopja tőlem. Erősen dolgozott rajtam, kéjesen vonaglottam alatta. Folyamatosan újra és újra, első menet: alul voltam, második menet: kutya pózban, harmadik menet: lovagló ülésben rajta. Most pedig itt nyögdécselek negyedik alkalommal hason fekve, szétvetett lábakkal, kifáradva. Lassan mozog ki és be, de ez már a vaginám ellen van.

- Kérlek. Ez már túl van az édes kínzáson.

Erősen a nyakamba harapott, de csak annyira, hogy ne tépje fel a bőröm.

- Élvezz nekem most még egyszer.

Mintha csak feloldozást adott volna a nem lévő bűneim alól összetört a gyönyör hullám. Gyengéden bújtatott be a finom lepedő alá és magához húzott.

- Javítani kell az állóképességeden.

- Megcsábító szeretlek. Az enyém vagy ugye?

Boldog mosoly suhant keresztül az arcán. Finom csókot nyomot az ajkaimra. Alig bírtam nyitva tartani a szemeim.

- A tied. Missis Ackerman.

Suttogta az utóbbit. Hm? Micsoda? Missis? Teljesen elnyomott az álom. Azt sem tudom, most ki vagyok. Kate vagy Christa? 

Bár nem zsongok be már a Valentin nap véget, de gondoltam kedveskedek nektek és kaptok plusz egy részt. Remélem tetszik. Xo xo xo.