Csendes, gyásszal és sötétséggel teli napok következtek a csata után. Valami hihetetlen véletlen folyamán az a galra, akit Keith megölt farkasként pont az egész csapat vezetője volt, így a halála annyira megzavarta a többi ellenséges galrát, hogy könnyű volt legyőzni őket. Hozzá lehet tenni még azt is, hogy Lacron nem csak a sajátjait ölte. Jóval több támadót levágott, mint azt képzelték. Ez mind azonban túl kevés volt ahhoz, hogy Kolivan engedélyezze a temetést. A vezető úgy vélte, Lacron úgyanúgy áruló volt, ezáltal nem érdmelte meg, hogy a szokások szerint emlékezzenek meg róla. Ahogy arra számítani lehetett, Keith egyáltalán nem örült a döntésnek. Legalább egy órán keresztül veszekedtek, s annak sem lett semmi eredménye azon kívül, hogy Keith az éjszakát farkasként töltötte az erdőben. Végül Kolivan annyit tett, hogy az egyik használaton kívül lévő szobába kéretett egy szépen szólva is ládára hasonlító dobozt, s abba helyeztette Lacron testét. Egyedül Keith járt be a néhai pengéshez, egyedül a társa volt az, aki hitt abban, hogy itt csak valami nagy tévedés történt, s Lacron nem tett semmi rosszat.

Keith az elmúlt napok alatt olyan lett, mint egy szellem. Nem evett, nem aludt, de még csak meg sem jelent egyik tanácskozáson sem, plusz szinte mindig a farkas alakjában volt. Egyrészt azért, mert így nem látta a vörös jelet a nyakán minden egyes nap, másrészt pedig így egy fokkal könnyebb volt elviselni a fájdalmat. Általában mindig Lacron mellett találták meg, vagy a szabadban. Időnként akár teljes napokat töltött az erdőben, de egyszerűen senki sem tudott a lelkére hatni. Még a lovagok sem. Mindenkitől elfordult és nem kért a segítségből. A gyáz teljesen átvette felette az irányítást.

Vagy mégsem?

Az egyik napon, mikor szinte mindenki a hatalmas központi helyiségben volt, egyszercsak Keith jelent meg közöttük, bár továbbra sem emberként. Kolivan volt az egyetlen, aki megpróbált közel menni hozzá, de mikor a farkas halkan morogni kezdett, ő is megállt. Igen, Keith talán egy kicsit visszatért hozzájuk, de attól még ugyanolyan érzéseket táplál Kolivan iránt, mint korábban. Lassan elindult a terem jobb felső sarka felé, s felugrott az ott lévő dobozra, majd némán lefeküdt, s éles lila szemeivel figyelni kezdte a többieket, akik pár perc után visszatértek a dolgukhoz. Kolivan, Antok és Ulaz hamarosan elhagyta a helyiséget, s nem sokkal utánuk elment Allura és Coran is, így a négy lovagon kívül csak Matt és Thace maradt ott. Csakhamar Lance megunta a dolgot, s lassan elindult Keith felé.

– Lance! – szólt rá Shiro, de a kék paladin csak leintette, majd ment tovább. A farkas egyelőre nem csinált semmit, csak figyelte a felé tartó fiút teljesen mozdulatlanul.

– Keith? – kérdezte halkan Lance, mikor már csak nagyjából egy méter választotta el a néhai társától. Válasznak egy morgást kapott, de ez még nem volt elég ahhoz, hogy feladja. Rengeteg bátorság kellett hozzá, de óvatosan kinyújtotta a kezét a farkas fejé felé. Mikor belenézett a bánattól csillogó lila szemekbe, azonnal tudta, hogy Keith nem fogja bántani. Szerencsére a jóslata bejött, mert a fiú ahelyett, hogy leharapta volna Lance kezét, csak odaemelte az orrát a bőréhez, majd visszaejtette a dobozra.

Lance tudta, hogy lehetetlen, mégis tenni akart valamit. Akár egy varázsütésre eltűnteni Keith összes fájdalmát, s visszahozni Lacront az élők közé. Sóhajtva fordult el, de elindulni már nem tudott, ugyanis mikor meghallotta Keith mozgolódását a háta mögött, ijedtében azonnal megtorpant. Először az jutott az eszébe, hogy rövidesen egy farkas áldozata lesz, de aztán azonnal meg is nyugodott. Keith leugrott ugyan a dobozról, de minden támadás nélkül haladt el Lance lába mellett, s egyenesen Pidge felé tartott. A lány valamin dolgozhatott nem is olyan régen, de a kimerültség miatt el is aludt munka közben. Keith felemelt egy puhább plédet, ami csak ott hevert a padlón, s óvatosan a régi társára terítette. Egy darabig csak állt ott, egyenesen meredve maga elé, aztán hirtelen kiszaladt onnan, magára hagyva az aggódó barátait.

– Majd én utána megyek.

//\\

Szerencsére tudta jól, hogy merre kell menni, így Shiro nem tévedt el, mikor Keith után sietett. Sajnos nem tévedett. A testvére újra abban a szobában kötött ki, ahol már annyiszor rátalált, de addigra már levetette farkas énjét, s emberként térdelt a kopott láda előtt, ami a társa testét rejtette magában. Shiro majdnem elsírta magát, mikor meglátta Keith összetört, vékony alakját. A fiút már csak a csoda tartotta egyben lényegében. Sápadt bőre fájdalmasan tapadt a kiálló csontokra, a lila és könnyes szemek alatt pedig mély, sötét karikák pihentek.

– Keith – suttogta halkan Shiro, majd pár lépessel a testvére mellé sietett, s szorosan magához ölelte a fiút, nem törődve azzal, hogy Keith eleinte el akarta lökni magától, de már túl gyenge volt hozzá.

– Úgy hiányzik – motyogta szipogva Keith erőtlen hangon.

– Tudom – felelte az idősebb. – Tudom jól, de nem csináld ezt, rendben? Kérlek, Keith! Nem veszíthetlek el...

– Nem tudok mit csinálni nélküle! – fakadt ki Keith. – Lacron meghalt, s mindenki azt mondja, hogy elárult minket. Én ezt nem hiszem el, Shiro! Ismerem Lacront, tudom jól, hogy ő nem tenne ilyet. Velem nem! Ő nem lehet olyan, mint Mondak volt...

– Hiszek neked, csak kérlek ne csináld ezt tovább – nézett mélyen Shiro a testvére szemébe. – Ígérd meg, hogy megpróbálsz újra talpra állni, s én segítek kideríteni, hogy mi történt valójában, rendben?

– Kolivan nem fog beleegyezni ebbe – rázta meg a fejét a kisebbik csalódottan. – Hiszen még azt sem engedi, hogy Lacron a szokások szerint legyen eltemetve.

– Ezzel ne törődj most, oké? Kolivan vezetőként látja most a helyzetet, nem pedig társként, mint te. Az ő szava is igaz, meg a tied is.

– Már hogy lenne igaz az övé?! – csattant fel mérgesen Keith. – Még Mondak is a szokások szerint lett eltemetve az erdő melletti szikláknál, pedig ő jóval rosszabb dolgokat tett ellenünk! Lacron miért más? Miért?

– Kiderítjük, rendben?

Shiro látta a fura csillanást Keith szemében. Valami olyan ijesztőt, amit még megfejteni sem tudott, de nem szólt semmit, csak várta a testvére válaszát.

– Rendben...

//\\

Hey!

Itt egy újabb friss rész nektek. Képzeljétek, átléptük az 1000 olvasottságot! *-* Csodások vagytok, köszönöm szépen! :3