[2126.05.29.]

  A holohívás idegesítő csengőhangjára keltem. Legszívesebben megváltoztatnám, de a céges protokoll nem engedi. Gondolatvezérléssel felvettem a telefont, és a felettesem hangját hallottam. - Gabriel! Legyél az irodámban, amilyen hamar csak lehet. Fontos mondanivalóm van a...beavatkozás előtt. - Rendben ott leszek. - A felettesem lerakta a telefont, én meg kikászálódtam az ágyból. Felvettem az előre kikészített céges egyenruhámat és beindítottam a kávéautomatát. Amíg az beletöltötte a kávétól távol álló fekete löttyöt a bögrémbe, írtam egy üzenetet Lilynek; Hamarabb kell bemennem a munkába, el tudnád most te vinni Samet az iskolába? Majd ha felébred elolvassa. Addigra meg már úgyse leszek itt, szóval más választása nem nagyon lesz. Megittam a mostanra elkészült kávét és a házhoz hívtam az AV-t. Ha valami nem hiányzik korábbról, az a folyamatos kocsikázás a munkába. Az AV sokkal kényelmesebb volt, nem kellett a forgalommal foglalkoznom. Amíg megjött az AV elolvastam az emailjeim. Semmi különös, mindenki a mai beavatkozással kapcsolatban ír. Nagyon izgatott az egész cég, ha sikerül a terv akkor áttörést érünk el, és lekörözzük a többi céget. Az AV megérkezett, és beszálltam rá az erkélyről. Leültem a kényelmes bőrülésre és bekapcsoltam az AV ablak elfedő funkcióját. Nem volt kedvem az utcai patkányok mizériáját nézni. A gép MI-je monoton hangon bemondta a célpontot és felemelkedett. Bekapcsoltam a híreket, és csendben hallgattam hogy éppen melyik cég kerül milyen balhéba. Szerencsére a mi cégünk ezen a héten megúszta. Átkapcsoltam a monitort a mai részvényekre. Akaratlanul is elmosolyodtam. Az Impactika ért a legtöbbet. Holnapra még nagyobb előnyünk lesz. Visszakapcsoltam a részvényekről a hírekre, de undorodva inkább ki is kapcsoltam a TV-t. Már megint arról volt szó, mennyi gyilkosság történt az előző nap. Kit érdekel? A patkányok nem bírnak magukkal, hát ez lesz a vége. Hátradőltem az ülésen. Az AV belső rendszere mesterséges hangon emlékeztetett, hogy megérkeztünk a célállomáshoz. Kikapcsoltam az ablak fedést, ahogy egyre közeledtünk az irodaépület helikopter leszállójához. Az AV leszállt, és kiengedte a pallót amin lesétáltam. A biztonsági őrök beszkennelték a jelvényem és a neuroportom, majd beengedtek. Lesétáltam, és megkerestem Michael irodáját, majd bekopogtam. Pár másodperc után kinyitotta, majd beinvitált. Leültetett magával szemben a tágas irodájában. - Kiönt magának egy pohár tisztított vizet. Kiönt még egy pohárral, felém nyújtja és elfogadom az ajánlatát.

  Belekortyol, majd beszélni kezd. - Szóval. Tudod hogy miért nagyon fontos a cégnek ez a műtét, ugye? - Bólintottam. - Szóval kérlek, tedd oda magad és ne rontsd el. Ja és... - Elővett két chipet a fiókjából. - Tudom hogy csak egy chipről volt szó, de ezt a másodikat az utolsó pillanatban küldték föntről. - Elvettem a chipeket. Így hogy van egy második kicsit nagyobb a kockázat, de megoldható. Belekortyoltam a vízbe és felálltam. Michael intett nekem majd kisétáltam.

  Átmentem Michaelénál jóval kisebb irodába és a biometrikus szekrénybe raktam a chipeket. Odasétáltam a csak nekem kinevezett improvizált, de profi műtőterembe. Ellenőriztem, hogy minden rendben volt-e, majd visszamentem az irodába. Leültem az asztalomhoz és idegesen dobogott a lábam. Baszki, ez lesz életem beavatkozása. Pár óra múlva a cég jövőjét fogom lényegesen megváltoztatni. Időközben Lily visszaírt. Nekem is sietnem kellett a munkahelyre, de hívtam egy taxit. A prémiumból. Küldtem neki egy oké-t, és bezártam az ablakot. Nem szerettem a taxikat, pénzkidobásnak tartottam, de egyszer-kétszer belefér. Felnyitottam ujjlenyomattal a fiókot, majd a zsebembe raktam a két chipet. Visszamentem a műtőterembe és behelyeztem a gépbe a chipeket. Figyelmeztett, hogy a másodikhoz még egy vágást kell ejteni az agyban, de kinyomtam a figyelmeztetést. 10 éve ezt csinálom, meg tudom oldani. Michael írt, hogy két óra múlva megjönnek a segédek, és utána kezdődhet a beavatkozás. Addig visszamentem az irodámba, és emaileket olvasgattam, valamint elintéztem néhány papírmunkát.

  Öt perccel az asszisztensek érkezése előtt elmentem átöltözni, és a teremben, készen vártam őket. Már a hűtővel érkeztek, amiben az "alany" volt. Michael üzenetben megadta a jelet a kezdéshez, így lezártuk az ajtót és beüzemeltünk minden gépet. Kinyitottuk a hűtőt, és hiába készültem hónapok óta erre az alkalomra, még mindig nem tudtam elhinni hogy én kaptam ezt a feladatot. Az egyik asszisztens kiszedte a hacker holttestét, és felhelyezte a műtőasztalra. Még mindig hihetetlen, hogy 100 év után is egybe van a holttest. Megejtettem az első metszést a koponyán. Ez a része még rutinművelet. Múlthéten megnéztük és többször leszimuláltuk, pontosan hol kell vágni, hogy ne ejtsen a számunkra fontos részén az agynak sérülést. Az egyetlen amitől féltem, hogy emellé még egy vágás kell. A chip beillesztéséhez szükséges hardvert már előttem beültették, még láthatóak voltak a hegek az előző műtétből. Mivel száz évvel ezelőtt nem volt ugyanilyen technológia, ezért trükköznünk kellett. Alapból nem kéne külön rendszert ültetni az emberbe, de még ha lett is volna akkor kiberdekkje, nem bírta volna el a 100 évvel ezelőtti technika a cég szervereit. Megejtettem a következő vágást, és az egyik asszisztens készségesen kicserélte a szikém egy eggyel kisebbre. A szkennerem érezte hogy egyre közelebb kerülök a kiberdekkhez, amibe majd a gép berakja a chipet. Még egy vágást ejtettem, és végre láttam a chipleolvasó bemenetét. Beállítottam a gépet, hogy berakja a chipet a helyére. Az pár búgás után engedelmeskedett, és mechanikus karja beillesztette a chipet a bemenetbe, majd kalibrált valamit, és visszament a helyére. Megejtettem a vágást a következő bemenet felé. Még szerencse hogy a hullák nem véreznek, így ezzel nem kell kínlódni. 

  Már nyomtam volna a gép indító gombját, amikor kicsapódott a műtő ajtaja, és pár másodperc után mindkét asszisztens vértől szivárgó fejjel esett össze. Lefagytam. A férfi pár másodpercig farkasszemet nézett velem, és volt időm tanulmányozni. Az álla helyett fémlapok voltak, a hosszú barna haja hátul kontyban lógott. Nem ismerte fel a scannerem, pedig Impactika egyenruhában volt. Egy holohívás indult felém ismeretlen számtól. Megpróbáltam lerakni, de a gondolatvezérlés nem működött, a program magától felvette. - Tedd fel a kezed és lépj el a géptől. - Védekezően magam elé tartottam a szikét, de másodpercek alatt mögöttem termett és kicsavarta a kezemből. A következő pillanatban már a torkomnál tartotta a szikét. - Gabriel Collins igaz? - Elkerekedett a szemem. Honnan tudja a nevem? - Olyan kár lenne, ha a kis Sam Volt kocsijában éppen az emberem ülne fegyverrel... - Megfeszült a teljes testem. Ez a fasz nem fogja bántani a fiamat! - Vaagy, ha a feleséged munkahelyén egy bomba lenne. - Elővett a zsebéből egy detonátornak kinéző dolgot. Nem, nem, biztos csak blöfföl. - Szegény Lily... Meg a sok kollégája... - Egyre közelebb tartotta a szikét a torkomhoz. És ekkor elkövetett egy óriási hibát. A szike megvágta a nyakamon a bőrt. A vér szép lassan elkezdett folyni. A rohamentők másodperceken belül úton lesznek. Platina előfizetésem van, a legkisebb sérülésre is kijönnek. már vártam a jelzést hogy úton vannak, de sehol semmi. - Ó, a kis megmentőid nem jönnek érted? Milyen szomorú... - A mocsok...! Biztos buherált valamit a rendszerrel. Megtörtem. - Oké. mit akarsz? Csak hagyd békén a családom... - Nem láttam az arcát, de mindent feltennék rá, hogy mosolygott. - Minden céges hozzáférésed ruházd át rám. És add oda a céges kulcskártyád. - Ez hülye? Miért adnám oda? Pár másodperces csendem után ismét megvillantotta előttem a detonátort. Tiltakoztam volna, hogy ez céges protokoll ellen van, de a családom nélkül semmire nem megyek a céges protokollal. Vonakodva a szkenneremmel átruháztam minden belépési adatomat rá.- A kártyát is. - Szégyenteljesen hátra nyújtottam neki a kártyámat. Szép lassan elemelte a szikét a torkomtól, amikor egy éles fájdalmat éreztem a mellkasomban és-