Bruce tátott szájjal jön mellettem végig a bázison. Beérve a lakóövezetbe, leülök az egyik kanapéra és mosolyogva figyelem tovább a lenyűgözött tudóst.

-Tony nem semmi - nyögi ki, majd szembefordul velem. - Ez viszont hasonlít a toronyhoz - tárja szét a kezét Banner. A nappali közepén áll. Igaza van ebben, a lakóövezet tényleg nagyon hasonlít a Bosszúállók toronybeli elrendezéshez.

-Igen - bólintok rá. - Ezen Tony nem sokat akart változtatni. A hálók is ugyanúgy vannak elrendezve egy szinttel feljebb.

-Nekem is van szobám?

-Persze - nevetek fel halkan. - Mindenkinek van - teszem hozzá már egy kicsit szomorúbban.

-Miben más ez, mint a torony? - kérdezi, majd leül elém a fotelba.

-Jobb helyen van, eldugottabb - válaszolom. - Itt a SHIELD is nyugisabban tud dolgozni, ők vannak a szomszédos nagy épületben egyébként.

-Amikor Londonban voltunk és külön váltunk - húzza össze gondolkodva a szemöldökét Bruce. - Akkor, hogy tudtál olyan nagyot sikoltani? Vagy nem is voltunk olyan messze egymástól?

-Húha - vakarom meg a homlokom. Most ugrott be, hogy amikor kifejlődött az erőm, akkor már Banner nem volt velünk. - Az egy új mutáció - az előttem ülő férfi érdeklődve felráncolta a homlokát. - Mi szirénnek neveztük el, de időközben kiderült, hogy eléggé hasonlít egy banshee erejére.

-Képes vagy megtalálni a halottakat? - kérdezi döbbenten.

-Ez a halottas dolog nálam másképp bontakozik ki - nevetek fel halkan. - Az álmaimmal.

-Ó!

-Én megálmodom a halálokat, azonban nem pontosan. Eddig mindig csak a helyszín stimmelt, az áldozat sose.

-De már a helyszín is nagyon sokat segít - bólintok. Pár perc csönd áll be közénk, Bruce a gondolataiba merül. - Megmutatod?

-Mit? A sikolyt? - kérdezem halkan nevetve.

-Igen - bólint rá mosolyogva. - Kíváncsivá tettél.

-Jól van - állok fel, majd elindulok a lépcső felé. - Gyere a csarnokba, ott nincs mit széttörnöm.

-Csarnokba? - siet mellém a tudós.

-Igen, oda - bólintok. - Ez amolyan edzőcsarnok féle.

-Mi van még itt, amiről nem tudok? - nevet fel Bruce.

-Van úszómedence, mozi- és játékterem. Akkor van edző termünk több is, céllövölde, több tárgyaló. Egy hatalmas könyvtár, sőt a SHIELD épületében még büféfolyosó is van - itt felnevetek. - Akkor van foci- és teniszpálya. Peppernek hobbikert. Pietronak kinti futópálya. A pincében vannak a cellák, a laborok és tesztelők. Van két hangárunk és egy irdatlan nagy garázsunk. Fegyverraktár, elzárt irattároló szint. Sőt, még játszótér is van - itt felnevetek.

-Játszótér? - lepődik meg Bruce. - Minek? Terhes vagy?

-Nem! - vágom rá azonnal meglepetten.

-Akkor Pepper az?

-Nem - nevetem el magam. - Vagyis tudtommal - poénkodom. - De viccet félretéve, Barton gyerekeinek lett csinálva. Sokszor jöttek ide hozzánk egy-két napra, ezért Tony csinált nekik.

-Ó! Értem - nyugtázza le a dolgot, amit csak megmosolygok. Időközben elértük a csarnokot, ami szerencsémre most nincs telezsúfolva dobozokkal. Van egy-kettő a falaknál, de az nem zavar sokat. A hatás kedvéért kettő nagyobb dobozt betoltam a csarnok közepére, majd hátrálni kezdtem. - Én hova álljak?

-Mögém - fordulok meg, kezemmel pedig mutatom is, hogy körülbelül hova álljon. - Messzire - nyomatékosítok.

-Nem kellene valami füldugó? - kérdezi a tenyerét dörzsölgetve Bruce.

-Eddig még senki se süketült meg tőle - nevetek fel halkan. - Meg nem olyan hangerőn sikoltok.

-Tehát meg tudnál süketíteni embereket ezzel?

-Igen, ha nagyon akarnám.

Én ezzel lezártnak tekintem a beszélgetést egy időre, ezt úgy tudatom Bruceval, hogy hátat fordítok neki, jelezve, megmutatom neki a sikolyom. Banner nem szól, csendben áll mögöttem és figyel. Lehunyom a szemem és veszek egy mély levegőt. Lábamat megtámasztom, kezemet a számhoz emelem, majd mikor elsikítom magam, előre tolom azokat, ezzel segítve a számból kiáramló hanghullámok útját. 

Ez most könnyebben is megy, mert a Tony által készített ruha van még mindig rajtam, aminek tenyér részébe Stark valami speciális anyagot tett, hogy könnyebb legyen irányítanom a sikolyomat. Banner a füléhez kapja a kezét a hangomra, biztos azt hitte, kisebb lesz az ereje, mivel Londonban elég messziről hallotta. A hanghullámok elérik a két dobozt, amik abban a pillanatban több métert repülnek hátra. Szembe fordulok Bruceval, akinek döbbent arcát látva elmosolyodom.

-Azt a.. - emeli el lassan a kezét a fülétől. - Én nem gondoltam volna, hogy ez ilyen nagy.

-Márpedig az - nevetek fel, miközben mellé sétálok. - Ha nem baj, én átöltözöm - nézek végig magamon. Nincs bajom a ruhával, csak olyan fura így itt lenni. Kényelmesebb lenne jelen pillanatban egy melegítő és egy póló. - Addig te egyél valamit, vagy nem tudom - vonom meg a vállam mosolyogva. - Nézz szét a birtokon.

-Á! - jön utánam Banner fel a lépcsőn. - Azt nem vállalom be egyedül, eltévednék.

-Van térkép a telefonokon - mondom nevetve. - A szobádba is van egy.

-Inkább maradok a kajánál - indul el a konyha felé, miután felérünk a lakóövezetbe.

-Nekem is dobj össze valamit, légyszi! - kiabálok vissza már a lépcső tetejéről.

*Natasha szemszöge*

-Azt hittem, megegyeztünk – mondom, miközben egy gombnyomás segítségével bezárom a Quinjet rámpáját. - A közelben maradsz. Jelentkezel és nem kockáztatsz.

-Bocsánat, csak együtt akartunk lenni - jön Wandától a válasz, aki ott ül Vízió mellett az egyik beugróban. Víziót rendesen helyben hagyták Thanos küldöncei. Megsérült, nem is kicsit, szerencse, hogy időben értünk oda. A kő még nála van, ami nekünk csak jót jelent. Pietro idegesen járkál a fedélzeten, végül testvére kérésére leül mellé, hogy beavathassa a történtekbe. Megértem a Maximoff fiú idegességét. Pár napja még kutya bajuk se volt, most meg összeverve találunk rá Wandára és Vízióra, nem épp a legmegnyugtatóbb.

-Merre Kapitány? - fordul hátra a pilótaülésben ülő Sam, míg én leülök a mögötte lévő székbe. Pár másodperc csend után kapjuk meg a választ.

-Haza.

*Joyce szemszöge*

Az egyik tárgyalóban állok Rhodyval, aki épp a miniszterrel folytat holografikus megbeszélést. Az egyik asztalnak dőlve, már sikeresen átöltözve, karba tett kézzel hallgatom őket. Rhody nem túl lelkes, hogy félbeszakított minket az idős férfi.

-Vízió nem jelentkezett? - kérdezi fennhangon a miniszter.

-Eltűnt a műholdról, valahol Edinborrow fölött - rántja meg a vállát Rhody, amit megmosolygok. Bruce nem jött le hozzánk, jobbnak látta, ha még nem fedi fel magát a miniszter előtt. Mindenki halottnak hiszi.

-A lopott Quinjeten, amin ott volt négy körözött bűnöző is - folytatja a férfi.

-Ők csak azért bűnözők, mert Ön annak bélyegezte őket, Uram - száll szembe vele Rhody.

-Jóságos ég, Rhodes! Maga a süketelésben még rajtam is túltesz!

-Ha nem lenne az egyezmény, Vízió nem akart volna lelépni!

-Ha jól emlékszem, maga aláírta azt a dokumentumot, Ezredes - áll fel a holografikus asztal mögül a miniszter, majd Rhody elé sétál.

-Így igaz - bólint rá fintorogva. Majd lép előre egy lépést. - És meg is fizettem érte - egy pillanatra összepréselem a szemem, mert bevillan, hogyan is sérült le.

-Kezd elbizonytalanodni? - kérdezi komolyan a miniszter.

-Azon már túlvagyok - válaszolja rezzenéstelen arccal, érzelem nélkül Rhody.

-Tudja, hogy már most letartóztathatnám, mert ott van magával Hopper? - szegi fel az állát a bajszos férfi, mire már én is ráemelem a tekintetem.

-Miért is? - kérdezi az előttem álló férfi.

-Én nem írtam alá az egyezményt, és nem is tagadtam meg - egyenesedem fel és sétálok Rhody mellé. - Nincs indoka letartóztatni engem.

-Bújtatja a Maximoff fiút - vonja össze a szemöldökét a miniszter. - Ez elég indok nem?

-Engem nem kell bújtatni - jön a folyósó felől egy igen ismerős hang. De még mielőtt arra fordulhatnánk, egy széllökés kíséretében már mellettem is terem az említett Maximoff fiú. A miniszter képébe mosolyog, majd féloldalasan magához ölel, Rhody pedig elneveti magát. - Jövök én magamtól, ha hívnak - kacsint a holografikus férfira. A következő pillanatban felcsipog az ajtó, arra kapva a tekintetünket meglátjuk Stevet és Natashát. Mögöttük egy igen megviselt Víziót, akit Wanda és Sam tart két oldalról. Görcsbe rándul a gyomrom Víziót látva, Pietro megsimogatja a derekam, mire én rákapom a tekintetem. Egy halvány fejrázással jelzi, hogy nem lesz baj. Márpedig Vízió nem épp úgy néz ki, mint akinek nem lesz maradandó baja.

-Miniszter úr! - köszön Steve, majd megállnak az ajtóban.

-Van vér a pucájukban, azt meg kell hagyni - sétál hozzájuk közelebb a bajszos férfi.

-Az most magának is jól jönne - veti oda Natasha, amit Pietro megmosolyog.

-A világunk lángokban áll - hagyja figyelmen kívül Fekete Özvegy beszólását Ross miniszter, újra a Kapitány felé fordul. - És azt hiszi, hogy megbocsájtottunk.

-Nem érdekel a megbocsájtás és régóta nem kérek engedélyt - mondja Steve. - Elvesztették a védelmezőjüket, nekünk kell harcolnunk. És ha az utunkba áll, magát se kíméljük.

-Tartóztassa le őket! - fordul Rhody felé a miniszter.

-Hogyne! Máris - azzal Rhody egy kézmozdulattal eloszlatja a holografikus minisztert. - Vár a Hadbíróság - mondja Stevere nézve, de végül elmosolyodik és hozzá teszi: Jó látni Kapitány.

-Téged is Rhody - ráznak kezet egymással, majd Natasha is odamegy, hogy megölelje a férfit.

-Hát... - vesz egy mély levegőt Rhody. - Elég szarul néztek ki. Húzós volt az elmúlt pár év?

-Ja - mondja Sam. - Nem épp ötcsillagos szállodákban dekkoltunk - Natasha, ahogy én is, erre csak elmosolyodunk. Bár igaza van Samnek, nem volt egyszerű, de megoldottuk.

-Szerintem jól néztek ki - jön a terem másik végéből egy hang. Mindenki arra kapja a fejét, a legtöbben tudjuk ki a hang tulajdonosa, de vannak itt, akik nem. - Hát.. visszatértem - lép közelebb hozzánk Bruce. Natasha arcán csodálkozás terül el, de szája mosolyra kanyarodik.

-Szia, Bruce! - köszön oda halkan a nő.

-Nat! - válaszolja a férfi. Elmosolyodom őket látva, tudva, hogy mi volt, vagyis mi van alakulóban kettejük között.

-Hát ez kínos - mondja maga elé Sam.

-Haver! - szól rá Pietro, amin Wanda és én is felnevetünk.

Ezután kezdődnek csak a bonyodalmak...