x--- Zoe Fable ---x

Zayn szerelmes lenne belém?! Én meg belé. Õ belém. Mit titkol? Szerelmes? Esetleg az üveg vodkába, amit betermeltünk... Pár másodpercembe telik, amíg feldolgozom, hogy a saját telefonom szól. Fülemhez emelem és csak belehümmögök egy sort.

- Ben vagyok. Gáz van. Po - lihegi nekem és a szemem kipattan, rögtön.

- Mi? Hol?! Kikkel?! - pattanok fel rögtön és már lökdösöm is a srácokat kifele az asztaltól.

- Faszom tudja, de Zoe, ezek sokan vannak. Szerintem ez Loughbrough... vagy nem is tudom. Faszom sem jártas ebben! De Po vagy agyon veri õket, amire nem látok sok esélyt, vagy Pot elássák, élve - hadarja.

- Hol vagytok?! - kérdezem feszülten, ahogy már töröm is elõre az utat a tömegben.

- A nagy színpad közelében. A fõutcán. De megtalálod, hidd el! - nyög fel és ki is nyom.

- Cseszd meg! - mordulok fel és amennyire tudok, futni kezdek.

- Mi van?! - ér mellém Zayn értetlenül.

- Po - morgom, ahogy elõre furakodok. A zene halkul, aztán már nincs is. A srácok összezavarodnak, bár én is. - Nem jöttök oda, akármi is van - intem le õket ahogy megtorpanok. Veszek egy mély levegõt, mintha nem is lennék csapzott a futástól, vagy talán részeg.. aztán át is lépek az embergyûrûn, amit a nép alkot. Remek, hogy akkora a balhé, hogy a zene is leáll... - Beszélgessünk! - kezdem a bevonulásomat, mint minden egyes évben. Lelassítva sétálok be, tartom a szerepet. Po és egy csaj éppen tépi egymást, jó pár gorilla meg áll és nézi. Ben oldalról kér elnézést, de leintem. A csajhoz lépek és egyszerûen hátralököm, el Po-tól. Po-t viszont hátra. - Mi a faszt csináltál? - kérdem sziszegve, ahogy hátrafelé tolom.

- Ez a mocskos kurva Adam barátnõje! - üvölti át mögöttem.

- Kussolsz, most! - förmedek rá. - Adam dobott téged. Azzal jár, akivel akar. Az már a csaj baja, hogy pont azzal a nyomorékkal jött össze. Ki ez a család? - kérdem hátrapillantva, hátha nekünk ugorna újra a csaj.

- Tudja a farkam, de megölöm mindet! - indul meg megint feléjük. Visszarántom ismét és odalököm Xaviernek.

- Fogd! - közlöm vele szárazon és odalépkedem a kialakított kör közepére. - Elnézést a barátnõm nevében. Csak ré...

- Megfenyegette Mia Familiat! - hördül rám mély hangon egy izomkolosszus.

- És az olasz szavak használta rossz kiejtéssel segít a helyzeten? - kérdem értetlenül, mire megindul felém két melák. - Nem tenném - rázom meg a fejemet, egyel hátrébb lépve. Nem meghalni akarok, csak elsimítani a balhét! - A barátnõm részeg, elnézést. Ám, ha ez nem lenne elég indok, hozzá tenném, hogy szerelmes részeg. És azt hiszem, ezt már mind tapasztaltuk, mennyire is kétségbe ejtõ ez az állapot - kezdem el a békítõ szövegemet. Nem kell hátra forduljak, hogy tudjam, Zayn mögém lépett. Érzem ahogy kissé hozzám ér.. az illatát pedig nehéz lenne eltévesztenem. És ha tehetném, most leosztanám, mit is keres itt. Mellettem. Megmondtam neki, hogy ne. Viszont ha ezt megtenném, oda lenne a figyelemfelkeltõ megjelenésem. És azt hiszem, most kifejezetten nekem kéne a dominánsabbnak lennem.

- Megtépett! - ordít rám a lány, mire mögülem Po kezd visongani. Hátrafordulok, hogy rászóljak, de Xav befogja a száját, laza eleganciával. Visszafordulok az ütés hangra, de addigra már valami csávó a földön van, Zayn meg éppen a karját tekeri felfelé. Lába a férfi lapockáján pihen. Nem irigylem a srácot, fájdalmas póz, a koszos utcán a feje... Zayn meg csak faarccal és mérgesen, a hátracsavart karját tartja és erõsen szegezi a földhöz. Talán nem volt rossz ötlet, hogy idejött mellém...

- Felejtsük el és mindenkinek jobb lesz! - emelem fel egyik karomat békítõen, ahogy másikkal hátrahúzom Zaynt. Hogy mennyire kicseszettül megakarom most õt csókolni... de nem. Po faszsága miatt persze, hogy nem!

- Egyelõre, itt mi vagyunk a fõnökök - villant rám egy hiányos mosolyt az öreg foszer és három faszi meg is indul felém.

- Én meg itt Fable vagyok. Szóval vagy megáll a balhé, vagy hullaház! - lépek elõre mérgesen. Most már kezd elegem lenni. Kurvára!

- Fable? - kérdi szemöldök ráncolva a férfi.

- Értékelném, ha a fizetett seggeteket idetolnátok! - Nézek körbe mérgesen, aztán tapsolok párat hogy fel is ocsúdjanak sokkból. Azt hiszem, tanácsokat fogok adni Nancy-nek és Jay-nek is ezekkel a faszfejekkel kapcsolatban. A tömegbõl kiválnak azok az emberek, akiknek jó pár családtagom a fõnöke, azok, akik az én családomhoz tartoznak. Akik erõsebbnek néznek ki és többen vannak.

- Felejtsük el - sziszegi az öreg férfi, én pedig biccentek.

- Mehet a zene, meg az alkohol mámor, nem történt semmi! - ordítom el magamat és megragadva Zayn kezét Po felé indok. - Te és te, jöttök velünk. A többiek figyeljenek a rendre, hát basszátok meg! - mordulok a nagy melákokra. - A teljesítményetek akkora nulla, hogy még ez a srác, aki nem is érti, mi a fasz folyik itt, elõbb megvéd! - mutatok Zaynra. - Pedig õ aztán nincs megfizetve és bevédve úgy, mint ti! Errõl Jay és Nancy is hallani fog - nézek rájuk mérgesen, majd vissza Po-ra.

- Az a ribanc! Lássam meg! Csak lássam meg és megtépem! - kezd el morogni Po, ahogy Xavier elengedi. Visszakézbõl baszom õt pofán, mire meglepõdve rám pislog párat.

- Bulizni akartam Po, jól érezni magam. És ez addig sikerült, amíg el nem basztad az estémet - förmedek rá mérgesen. - Minden évben! Minden évben eljátszod ezt velem! Na, de, hogy valami egész családdal akard magad kinyíratni! - förmedek rá kikelve magamból. - Te normális vagy?! Pont Adam miatt?! Egy olyan srác miatt, aki megver, lealáz, úgy kezel, mint egy kurvát, kisemmiz és még meg is csal?! Örülj, hogy megszabadultál tõle, nem pedig még verekedj érte! Hát hol a nõi méltóságod, bassza meg?! - kérdezem elé lépve. Mérgesen néz rám, aztán elsírja magát és átölel. Én meg felsóhajtok és visszaölelem. Mint minden évben...

- Félek tõled - jelenti ki könnyedén Danny, mire felpillantok rá.

- Oké, talán van a családomnak egy kis befolyása az itteni életbe - kezdem el fintorogva.

- Kicsi - biccent Zayn.

- Po, nálam alszol. Srácok, ugye nem baj? - nézek rájuk figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a családom az itteni maffia szerintük. De nekem közöm sincs hozzá!

- A te házad, te barom - nevet rám Xav, mire biccentek.

- Oké, nálunk alszol. Összeszeded magad, erre a hétre megvolt a balhé - sóhajtok fel megdörzsölve az arcomat.

- Õk kísérni fognak? - kérdi értetlenül Nick, ahogy végigméri a két leginkább kidobóhoz hasonlító embert.

- Igen - bólintok rögtön. És intek nekik, hogy induljanak. És mindenki megindul. Kivéve Zayn, õ hátul marad velem.

- Jól vagy? - kérdi megállva a tömegben.

- Te jól vagy? Köszönöm - motyogom halkan, magamhoz húzva.

- Ilyet ne köszönj. Remélem tudod, hogy akárkit összevernék érted - kuncog fel, ahogy hajamba puszil.

- Más, ha egy pöcst versz össze, vagy egy verõembert, aki nekem jönne - rázom meg a fejemet lehúzva magamhoz.

- Bántani akart, ennyi - suttogja ajkaimra. Én pedig megcsókolom és ezt szánom igazi köszönetnek. Magához húz a derekamnál fogva. Érzem ingemen át a forró kezét. Ahogy kissé megharapja alsó ajkamat. - Utánuk kell indulnunk - tol el magától egy apró mosollyal.

- Soha semmit sem kell - rázom meg a fejemet, ahogy megindulok vele, kézen fogva.

- Gondolod? - kérdi lemosolyogva rám.

- Részeg vagyok, tudom - intem õt le, mire elröhögi magát.

- A mai szociális világ kiépítésében igen is muszáj dolgokat tenni. Mert életösztön, hogy ne halj meg. Ezért pénz kell a mai világban. Így dolgoznod kell - villant rám egy vigyort.

- Meg is termelhetném saját magamnak az erdõben, mint egy remete - rántom meg a vállamat, mire elröhögi magát. - Csak jegyezd meg, írd fel valahova! És ha kell, elõjön - villantok rá egy mosolyt.

- Honnan veszed? - kérdi értetlenül.

- Determinisztikus világszemlélet- vonom meg a vállamat.

- Hogy mi? - kérdi értetlenül lenézve rám.

- Késõbb kifejtem rendesen. Most elég annyi, hogy minden már megvan rendezve. Az lesz, aminek lennie kell. És akkor, ott úgy fogsz gondolkodni, ahogy megvan írva - rántom meg a vállamat mosolyogva.

- Ezért szarsz le mindent? - kérdezi rám mosolyogva.

- Valahogy csak lesz, olyan nincs, hogy nem - nevetem el magam, ahogy kinyitom az ajtót.

- Van pizza! - ordít oda hozzánk Danny, ahogy én lerúgom a cipõmet. Engem Zayn fog meg, ahogy eldõlnek, õt meg a fal, ahogy miattam dõlne el.

- Hogyan és honnan? - ordít vissza Zayn, mire elmosolyodom és megindulok befelé, szigorúan a falon támaszkodva közben.

- Elvettem valakitõl az utcán - rántja meg a vállát egyszerûen, én meg elnevetem magam és beleesek Zayn ölébe, ahogy leránt magához. Kapunk egy-egy szeletet és enni kezdem, mikor értetlenül körbenézek.

- Hol van Po? - kérdem meg és erre már nyílik is a fürdõ ajtaja, édes barátnõm pedig egy szál törülközõben kisétál közénk.

- Megvan - közli Ant, ahogy õ is a lányt nézi. Mint mindenki. És valahogy biztos vagyok benne, hogy Zayn is. Elvégre részeg... Felsóhajtva állok fel és veszek ki egy szálat a cigijébõl, minden szó nélkül. Aztán kimegyek a hátsókert szerûségbe. Féltékeny vagyok, mindenkire. Konkrétan akárkire, mert Zayn mindegyiket képes lenne megdugni, ha arról lenne szó. És szerethet engem, attól függetlenül neki más az értékrendje, mint egy átlag embernek. Szerinte egy csók és némi testiség nem nagy cucc, mert engem szeret. Nekem viszont még fáj ez. Meggyújtom a cigimet és beleszívok, míg felnézek az égboltra. Ezt az estét sem így akartam befejezni. Egészen szépen eltudom kúrni az egész hetet. Talán Zaynnak igaza van, tényleg semmit nem számít némi testiség. Erõsen szívok bele újra, ahogy igyekszem rendezni magamban azt, hogy engem szeret, kit érdekel, miket gondol másról. Fõleg nem a legjobb barátnõmre leszek féltékeny. Erre még Po sem lenne képes!

- Regélj - hallom meg mögülem a hangját, mire összerezzenek.

- Tessék? - kérdem értetlenül, kifújva a füstöt.

- Mi a baj? - kérdi odahúzva a ház széléhez, ezzel takarásba kerülünk a többiek elõl.

- Csak kijöttem cigizni - emelem fel a félig elszívott szálat.

- Nélkülem, egy szó nélkül - bólint mosolyogva.

- Átértékelem a dolgokat - vonom meg a vállamat, ahogy ismét beleszívok és felnézek rá.

- Milyen téren? - kérdi értetlenül.

- Lehet magánéletem, vagy azt is osszam meg veled, mikor szokott megjönni a havim? - förmedek rá, mire kiröhög.

- Elõbb-utóbb magam is rájövök - nevet rám továbbra is, mire megrázom a fejemet.

- Inkább csak kapj le - motyogom a pólóját szuggerálva, ahogy ismét beleszívok a cigibe. A füst fele jutott csak el a tüdõmig szerintem, mikor erõsen nyomja ajkait az enyémekre. Ennyire hirtelen nem számítottam rá, ettõl viszont hátra hõkölök, ezzel már minden füst lazán kiköt a tüdõmben. Nyelve erõsen simít végig az enyémen. Én pedig úgy érzem összeesek, úgy megremeg a gyomrom. Bírom ezeket a cigis csókjainkat. Elhúzódik tõlem és szemembe nézve beletúr a hajamba, ahogy félrehúzza az ingemet, ezzel szabaddá téve egyik vállamat. Érzem, ahogy kulcscsontomat megharapja, nekem pedig kiesik a cigi a kezembõl. Ahogy földre hull, kissé visszapattan, a parázs pedig, mint a tûzijáték, úgy szóródik szét. Arrébb dönti a fejemet kezével és megszívja a bõrömet. Számat összepréselem és igyekszem a szívemet helyre állítani. - Nem akarunk bemenni? - kérdezem felsóhajtva, ahogy forró ajkai végigsúrolják nyakam vonalát.

- Po még mindig egy törülközõben próbál szexi lenni - rázza meg a fejét nyakamban.

- A szobánkra gondoltam - kuncogok fel, mire elhajolva tõlem szemeimbe néz.

- Áh, gáz lenne neked holnap, ha most kezdenél sikítozni - kuncog fel megfogva államat.

- Nagyon vicces - fintorgok rá.

- Gondolod, hogy poénkodtam? - kérdi a fülembe suttogva.

- Mennyire élvezed ezt egy tízes skálán? - kérdezem lehunyva a szemeimet, beszippantva az illatát.

- Sokkal jobban, mint képzeled - vallja be õszintén. Megcsókol újra, ahogy kezeivel mellettem a falnál támaszkodik meg.

- Mit titkolsz elõlem? - kérdezem meg hirtelen, mire elröhögi magát és nyakamba temeti az arcát, ahogy felemel. Kénytelen vagyok a dereka köré csavarni a lábamat, de annyira nem zavar. Fõleg, hogy tart, csak kényelmesebb és így már majdnem egy vonalban van a fejünk!

- Úgyis megtudod majd - rázza meg a fejét rám nézve, szomorúan.

- De nem tetszik - nyögöm ki félve.

- Fog - biccent nekem, ahogy halvány puszit nyom ajkaimra.

- Most õszintén...? - kérdezem komolyan, kissé bepánikolva.

- Zoe, bízz bennem! - suttogja az ajkaimra.

- Csak mondd el és fogok! - válaszolok neki majdnem olyan halkan, mint õ.

- Még nem, akkor túl sokat paráznál - hangja rekedt, míg nyakamra nyom egy puszit.

- Hát köszi, így most abszolút nem parázok! - hördülök fel, ahogy rám néz. Õ elmosolyodik, én viszont érzem a saját kétségbeesésemet. Elmegy? Itt hagy? Ez egyértelmû, de ugye nem örökre?!

- Zoe, figyelj, ez olyan, hogy...

- Ugye nem löksz el magadtól? - hadarom el neki legnagyobb félelmemet, mire dermedten rám néz. Nagyot nyel és megcsóválja a fejét nemlegesen. Én pedig megnyugszom.

- Soha nem tennék ilyet, élet. Szánt szándékkal, ha neked nem ez lenne a legjobb, akkor soha sem - súgja az ajkaimra, lehunyva a szemét.

- Hogy a picsába lehetne nekem jó, hogyha te ellöksz? - kérdezem értetlenül, az õ ajkaira meg csak egy apró mosoly kerül.

- Én elcseszett vagyok, neked nem kell annak lenned - néz mélyen a szemeimbe, én viszont megrázom a fejemet, tiltakozóan.

- Te fura vagy, meg én is. Ezért szeretlek. Ne bassz már ki velem, Zayn, komolyan, ne legyél hülye! Ha engem féltesz, inkább mondd el és beszéld meg velem, hogy jogos-e, csak ne... ne lökj el ilyen faszságok miatt, amiket csak beképzelsz, mert akkor én... - nem tudom tovább folytatni, õ csókol meg, belém rekesztve a szót. Olyan erõsen csókol, hogy félek. Félek attól, talán tényleg el fog lökni. Keze megmarkolja a fenekemet, én pedig egy pillanatra elfelejtek visszacsókolni. És úgy egy pillanat alatt azt is elfelejtem, hogy mirõl is beszéltünk. Kezemet végighúzom a felsõ testén, felfelé. Aztán megfogom az arcát és csak jobban húzom magamhoz. Kezem hajába csúszik, másikkal pedig átkarolom.

- Po azt kérde... oh, a picsába, bocs! - nyög fel rögtön Danny és már vissza is tolat a házba, eltakarva a szemeit, ahogy mi szétrebbenünk. Zayn röhögve lerak a földre, én meg köhögök párat, hogy nehogy rekedtesen szólaljak meg odabent. Beletúrok a hajamba és megigazgatom magamon az inget.

- Csak utánad - motyogja megdörzsölve az arcát.

- Gondoltam - biccentek kissé kótyagosan, aztán bemegyek a házba.

- Mibe aludhatok? - kérdi meg, maga elõtt fogva a törölközõt még mindig.

- Keress a szobámban valamit - sóhajtok fel mérgesen. Komolyan, ennyi?! Ezért kellett abbahagynom a smárolást?!

- Oké - rántja meg a vállát és belejt a szobámba... szobánkba.

- Ezer bocs, tényleg - néz rám Danny száját elhúzva.

- Semmi gond - mosolygok rá, megrántva a vállamat.

- És hol aludhatok? - hallom meg mögülem Po hangját, mire megfordulok. Szemöldököm felszalad, ahogy meglátom Zayn pólójában. Õt. Oké, ez most sokkolt. Szíven ütött. Fasz tudja, gáz, szar, mi a faszért van az rajta?!

- Az az én pólóm. Ami még nem is zavarna. Kivéve a tényt, hogy senki nem hordhatja a ruháimat, olykor Dannyn kívül. A másik kritérium, amiért le fog kerülni rólad az a póló, mivel nõi nemet vizslatva, egy ember hordhatja azokat. És az bizony Zoe, szóval vedd le! - mondja el kimérten és ridegen Zayn.

- Hjaj, ne már, ez csak egy póló! Zoe cuccai közül semmi nem jó rám! Hát nagyobb a mellem - markolja meg a szóban forgó dolgokat, mire szemöldököm felvonom.

- Tudod, néha igazat adok másoknak és nem értem, minek barátkozok veled - rázom meg a fejemet, ahogy becsörtetek a szobámba. Kiveszek a polcomról egy nagy, fekete pólót. Elején a muki-muki felírat és egy bénán rajzolt vérszívó denevér. Még Li adta nekem, neki meg a "Rocker-Metál-nagyoncsapatom-mindenfekete" idõszakából maradt vissza. Éppen ezért akkora, hogy még Zaynon is lógna. Kilépek és hozzávágom. - Etikett, nem nagy cucc - morgom oda neki, majd levágom magam a kanapéra.

- Most féltékeny vagy, vagy mi a faszom a bajod? - kérdi értetlenül rám meredve.

- Féltékeny, mire? - kérdezek vissza felröhögve. - Esetleg arra, hogy az intelligencia hányadosod nem éppen kimagaslóan megugró, vagy, hogy vetekedik egy mumbai nyomortelepen felnõtt szerencsétlen gyermekével. Ami azt illeti, erre igen, biztosan kevesebb problémát látnék át összetetten és a következmények sem igazán hatnák meg érzékeny lelki világomat. De, hogy arra, hogy a dupla D-s melleid mennyire kényelmetlenek lehetnek, arra nem. Vagy, hogy az alakod jobb, mint az enyém, nem, erre sem. Esetleg arra, hogy képes vagy lealacsonyodni odáig, hogy megtépj mást, arra sem. Arra, hogy együtt maradtál egy olyan sráccal, mint Adam? Erre végképp nem vagyok féltékeny. Vagy, hogy hagytad, hogy megdugjon? Még erre sem - csettintek kezemmel csalódottan, míg õ csak pislog rám. Ahogy a többiek.

- Te is hagytad megdugatni magad valakivel, aki még csak nem is hajlandó veled járni! - förmed rám, mire elmosolyodom.

- A lényeget ragadtad meg, drágám - biccentek neki egyetértõen. - A különbség, hogy én átgondoltam, sõt. Meg sem bántam. Késõbb sem fogom. Ez azért mérföldekkel jobban hangzik, mint a te eseted. De a barátnõm vagy, furcsa módon. Szóval takarodj aludni, mert mára elegem van belõled! A szokottnál is köcsögeb vagy. És ez nem az a nap, amikor eltûröm - legyintem õt le felsóhajtva.

- Mert szerinted te nem vagy köcsög?! - kérdi értetlenül.

- De. Csak én tudom is magamról, hogy mikor vagyok az - rántom meg a vállamat.

- Csak azért, mert ilyen a családi helyzeted, nem taposhatsz szét másokat! Én is olyan helyrõl jövök, mint te! - tárja szét a karját ingerülten.

- Ez a mondat rád is igaz, nem csak rám. Az életünk más. A közös pont, hogy szar. Te felnevelsz két gyereket, akik a féltesóid és háziasszonyt játszol. Az én családom meg õrült és ott van elbaszva, ahol lehet. Téma befejezve, a család nem kerül nálam terítékre. Ami még megmaradt a részeg állapotomból, azt még kiélvezném, szóval komolyan Po. Menj aludni! - sóhajtok fel megdörzsölve arcomat.

- Nem - fonja össze a karjait melle alatt, mire felvonom a szemöldökömet.

- Oké, én viszont igen. Sok volt ez a nap - rázom meg a fejemet.

- Jó éjt és bocs - intek a srácoknak, majd belépek a szobámba. Az ajtót becsukom magam mögött és egyszerûen eldõlök az ágyon. A takaróba fúrom az arcomat és belemorgok. Az ajtó nyitódik, én meg csak jobban el akarok tûnni.

- Minden oké, Élet? - kérdi suttogva Zayn, én meg egy visszafojtott röhögést tompítok a takaróban.

- Persze - morgom neki, ahogy érzem, hogy elfekszik mellettem.

- Nem úgy tûnsz - folytatja halkan egy fintorral. - Minek barátkozol még vele, ha ilyen és nem bírod? - kérdi értetlenül.

- Mert neki nincs más, akiben megbízna. Én meg nem vagyok az a típus, aki ott hagy embereket. Csak mostanában idióta, majd rájön - rázom meg a fejemet.

- Édes vagy - mosolyodik el szomorkásan.

- Máshol ezt úgy hívják, õrült - hemperedem a hátamra egy fintorral.

- De te zseni õrült vagy - nevet rám, ahogy magára húz. Államat a mellkasára rakom és õt figyelem, ahogy egy párnát a feje alá rak, bár eléggé szenvedõsen.

- Hogyne - sóhajtom feladva ezt a témát.

- Mi álmaid egyeteme? - kérdi rám nézve egy mosollyal.

- Nem tudom, valami pszichológia. Londonban elég sok van, viszonylag közel is van - mondom eltûnõdve.

- De a Harvardon a legjobb - néz rám egy féloldalas mosollyal, mire elröhögöm magam.

- Ja, a Harvardon minden a legjobb. De könyörgöm, nincs annyi pénzem, hogy kifizessek akár egyetlenegy félévet is - fintorgóm rá, ahogy alkarjaimmal kissé felnyomom magam, így nem annyira kényelmetlen a szemébe nézni.

- Ösztöndíj - veti fel könnyedén, mire ismét csak kiröhögöm. Szegény tényleg elhiszi, hogy van esélyem bekerülni egy olyan neves egyetemre.

- Zayn, oda csak az elit réteg kerül be - rázom meg a fejemet. - Képtelen lennék olyan tanulmányi eredményt produkálni, mint ami oda kellene. De nem is gáz. Az Cambridgben van. Ami innen úgy... nyolc óra, talán - mondom szemöldök ráncolva. - De amúgy is, akkora egyetem hogy külön egyetemi városban van!

- Kilenc - helyesbít ki, mire rákapom a tekintetem.

- Kilenc óra repcsivel. Tudod mikor jönnék haza? Soha. Nincs kedvem olyan messze lenne az otthonomtól. Mármint nem is a család. Csak barátok, meg minden... meg te - fintorgóm tovább az ablakon kinézve. - Az az egyetem túl kemény lenne nekem. - Vallom be õszintén, kissé félve. Mert valóban, egy olyan egyetemhez az én tudásom... Õ elmosolyodik és elfordítja a fejét. - Mi van? - kérdezek rá a titokzatos mosolyára.

- Szeretlek - néz a szemembe, a lepkéim, amelyek már kezdenek rutinossá válni, lévén, hogy van kórházuk is mostanra, na õk riadót fújnak. A szívem meg szeretne átélni érzésem szerint egy ejtõernyõs ugrást, mert hát úgy ver, mintha a semmibe akarnék kiugrani.

- Én is - nyögöm ki végül felocsúdva. Annyiszor mondtuk már ezt egymásnak, de van, amikor még mindig valahogy máshogyan hat az egész.

- Akkor meg minden rendben - sóhajt fel egy könnyû mosollyal és megcsókol. A hajamba túrva "szeretlek"-es csókkal. Maga mellé húz, le magáról. Mint egy rongybabát, úgy ölel át és hunyja le a szemeit. Én meg csak elnyílt ajkakkal nézem azokat a szempillákat, amiket én lány létemre megirigyelek. A fekete haját, állkapcsa erõteljes vonalát. Itt van velem, egy városban, egy házban, egy szobában, egy ágyban és õ aludni akar? Pont akkor, mikor senki nem baszogatna minket? Elröhögöm magam az abszurd gondoltra, mire értetlenül rám néz. - Hm? - kérdi összezavarodva, mire fejemet megrázom és megcsókolom. Úgy, hogy érezze, nem csak egy jóéjt puszira vágyom. Értetlenül csókol vissza, sõt... bátortalanul. Én majdnem megint elnevetem magam, ahogy ráülök csípõjére és tovább csókolom. Csípõmet megmozdítom rajta, õ pedig kezeit a fenekemre vezeti. - Még fent vannak és akármikor benyithatnának - sziszegi ki a szavak ajkain.

- Szóval nem akarod? - kérdezem a fülébe suttogva, míg nyakára nyomok egy puszit.

- És ilyenkor folyton megkérdõjelezem, hogy valóban olyan ártatlan vagy-e, mint nekem mutatod - mordul fel, ahogy egy pillanat alatt maga alá fordít.

- Részeg vagyok, bátor vagyok - kuncogok rá, ahogy szétnyitom lábaimat és így könnyebben el tud helyezkedni.

- Folyton részeg leszel mellettem, ha így csinálod - suttogja a fülembe, míg én megharapom a nyakát és beletúrok a hajába. Pólóját lehúzom róla és kreol, szálkás teste még most is elkápráztat egy pillanatra. Az ágy végébe dobom a pólóját és hagyja, hogy felüljek, míg õ is ül. Lekapja rólam az inget. Átkarolom és ismét megcsókolom, mert ez most valahogy kell. Mindezek után muszáj csak kicsit másra gondolnom és ki más lenne képes ezt nálam elérni, ha nem Zayn? A gatyám úgy egy perc alatt kerül le rólam, ahogy róla is. Ujjai, ahogy oldalamon végig szántanak remegésre késztetnek. És ahogy melltartómat kikapcsolja, mikor kissé vadabbra váltok, érzem, hogy libabõrös leszek.

- Miért van az az érzésem, hogy ez az egyetlen nyarunk van? - kérdezem értetlenül, ahogy nyakamba csókol.

- Mert utána megyünk az álmunk után - suttogja vállaimra.

- Te mész utána - húzom vissza arcomhoz.

- Késõbb, Zoe - rázza meg a fejét, ahogy magához húz és megcsókol. Keze végigsimít melleimen, én pedig tarkójára csúsztatom kezemet. Kezével fenekembe markol és kissé felmordul, ahogy felfelé húz. Én a térdeimre helyezem a súlyt, neki pedig nem kell gondolkodási idõ, máris lehúzza lábaimról a bugyit. Amíg én leszenvedem magamról az utolsó anyagot, addigra visszafordulva már csak egy csupasz félisten Malikkal találom szembe magamat. Hátát a falnak veti és rám mosolyog, ahogy magára görgeti az óvszert. Amolyan ködös tekintettel mér végig. Amikor hirtelen mindent megjegyzel. Azt is, hogy a lámpa fénye hogy vetül a szekrény miatt a falra. Megindulok felé, õ pedig elmosolyodik féloldalasan. Derekamért nyúl és konkrétan magához ránt. Visszafogok egy nyögést, ahogy hozzám dörzsölõdik és egy pillanatra zavarban leszek a tudattól, hogy ennyi elég is ahhoz, hogy olyan nedves legyek, ami szerintem nem normális. Derekamat megfogja és kissé feljebb húz. Aztán lassan visszaenged, én pedig fejemet a nyakába temetem, ahogy lassan belém csusszan. Úgy fél percig egyszerûen mozdulatlanul ülök az ölében és igyekszem szokni, ismét. Túl fura ez nekem. Lehet, hogy inkább csak õ fura. Mármint, hogy õ pont velem... hogy mi. Nekem ez még mindig fura. Hajamba túrva húzza hátrább a fejemet és csókol meg. És ilyenkor már nem is olyan fura minden. Csípõmet megmozdítom és õ szinte rögtön megakad a csókban. Tovább mozgatom a csípõmet, míg megharapom alsó ajkát és meghúzom, ahogy körmeimmel kissé végig karmolom felsõtestét, épp, hogy csak gyengén. Halkan nyög fel, ez tetszik. Imádom. Ajkaim végig súrolják a nyakát és keresek egy szimpatikus helyet magamnak. Nyaka közepe most úgy egészen szimpatikus, fogaim közé csípem a bõrt és kissé megszívom. Derekamba mélyednek ujjai, én pedig elmosolyodom, ahogy ismét megszívom a bõrt, majd puszit nyomok ugyan oda. Fejét hátra hajtja, ahogy csípõmmel leírok egy kört. Ádámcsutkája mellett kegyetlenül szívom meg ismét a bõrt, mire felmordul és csípõje mozdulatom elébe megy. Ezzel pedig kicsikar belõlem egy hangosabb nyögést, mint terveztem. Hajamba túrva kissé hátrafeszíti a fejemet és a kulcscsontomat megharapja. Szemeimet lehunyom és alsó ajkamat beharapom, hogy ne nyögjek fel ismét. Apró puszikkal hinti be a mellkasomat, már amikor éppen random nem szívja meg a bõrömet. Csípõmmel ismét leírok egy nyolcast és ennyi elég ahhoz, hogy õ fejét a nyakamba temesse míg átölel. Derekamat megfogva mozgat magán, homlokát enyémnek támasztja. Leheletünk keveredik, gyomrom megremeg, ahogy szemembe néz. Szemeimet lehunyom, ahogy nyelve végigsimít alsó ajkamon. Szuszogásom erõsödik, ahogy hanyagul, de baromi jól megcsókol. Átkarolom a nyakát, hajába túrok, õ pedig most rendesen csókol meg. Én pedig képtelen vagyok tovább mozogni, ahogy végigsöpör rajtam az orgazmus. Õ viszont tovább lök rajtam és szorosan húz magához. Aztán õ is abbahagyja a mozgást és felmordul. Nyakába hajtom a fejemet és lihegve igyekszem elérni, hogy normálisan lélegezzek. Jó pár percig csak ölel magához, aztán óvatosan oldalra rak, õ feláll és kidobja a kukámba az óvszert. A telefonomra nézek és furcsán, de realizálom, hogy õ úgy másfél órája jött be hozzám. Nem tûnt ennyi idõnek. És ez ijesztõ. - Fel szeretnél öltözni? - kérdi rám pillantva, felemelve pólóját.

- Hát, szerinted ránk nyitnak? - kérdezem felröhögve, mire szemöldökét összeráncolja és hozzám dobja a pólóját és az én francia bugyimat. Felveszem mind kettõt, míg õ egy sima alsógatyában lefekszik mellém.

- Tudod, örülnék neki, ha mindent megjegyeznél - suttogja rám nézve, míg én a nyakán lévõ szívás nyomokat figyelem.

- Mindent megjegyzek - nézek fel rá egy fancsali mosollyal.

- De azt is, amit mondok. És úgy, ahogy mondom, nem továbbgondolva. Akármi is az álmom, vagy a tied és akár melyikünké is válik valóra, mindig rohanok, ha gáz van, jó? - kérdi hátratûrve egy tincsemet, de nem segít ez azon, hogy a torkom összeszorul.

- A te álmod úgy három hónap és valóra válik. Az enyém, ha szerencsém van, akkor még úgy... kilenc év - röhögöm el magamat.

- Zoe, ez a nyár még úgy, lazán a miénk. Minden felelõsség és változás nélkül - motyogja ajkaimra, mire felnézek rá kissé félve. - Ne, ne kérdezz! - nevet rám. - Aludj, fogadd el, szeress, legyél az enyém, tépjünk be együtt, feküdjünk le minden este, basszunk be minden héten, csináld, amit akarsz, szívd ki a nyakam, húzd az agyam, flörtölj elõttem másokkal fogadásból, szívass engem a saját haverjaimmal, legyél szégyenlõs, pirulj el tõlem, maradjon mocskos a fantáziád, továbbra is szarj le mindent, érd el, amit el akarsz, nézz a szemembe, nyögd a nevem, dadogj zavarodban, dobáld elõttem a vörös hajad, bámulj rám a zöld szemeiddel, mutasd meg a vékony derekad, mutasd meg a verhetetlen feneked, tépd szét az ajkaimat, vagy akár engem is, vedd el az eszemet, húzz fel annyira, hogy leteperjelek, érd el, hogy ennél is jobban beléd szeressek, érd el, hogy ennél is jobban függjek tõled, maradj ilyen kibaszott jó fej, maradj az enyém, maradjunk együtt, de ne kérdezz rá semmire! Ezen a nyáron ne - hadarja el kétségbe esetten, míg magához húz. Én pedig csendben feldolgozom, már amennyire tudom...