Hiába volt valamennyire nyugodt a zene, amit legszívesebben újra és újra lejátszottam volna a szobám sötétjében, halkan dúdolgatva. De most nem otthon vagyok, nem a szobámban és főképp nem sötétben. Hanem itt, egy stúdióban, 8 férfi előtt, akik eldöntik, hogy felvesznek-e tanárnak vagy sem. Ezen múlhat nagyrészben a diplomám, illetve az elkövetkezendő évem eredménye. Ha sikerül, istenemre mondom, fizetek mindenkinek egy kávét! Akár kettőt is! Most a legfontosabb az összpontosítás.. Remélem, nem remegek annyira látványosan. Szerencsére a résnyire nyitva hagyott szemeimen keresztül nem igazán látom a fiúk arcát, így, nem is kell nagyon aggódnom. Valamennyire lejjebb is ment ezzel a gondolattal a pulzusom, a zenére koncentrálva. A végén sikerült egy hidat is lenyomnom, abból fel kézen állásba, végül pedig kerekezve egyet, le nyugodtan spárgába. Nem a legjobb nadrág ehhez, de legalább valamennyire sikerült. Felszusszanva néztem a többiekre, a reakció... Meglepett. Mindenki nézett rám, szakmai szemmel, egyedül a kis szőke, hullámos hajú Minhyuk mosolygott úgy igazán, mintha őt érdekelné nagyon a dolog. Nagy levegőt szívtam be az orromon keresztül és felálltam. Kicsit nehezen ment, hisz remegtem, mint a nyárfalevél és még a gravitáció le akart húzni a mélybe. Mintha egészen az alattunk levő szintre akart volna ragadni a fizika törvénye. Ezt egyből lehetett látni, kapásból 3 férfiú fel is állt hirtelen, hogy segítsenek. Shownu karja hosszabbnak bizonyosodott és az ő kezét fogtam meg, de nem is kellett sokat erőlködnöm, mintha 2 kiló lennék, úgy felhúzott. Biccentettem felé, a tekintetem átvezettem a másik két fiúra, akik egymás mellett ülve pattantak fel majdnem 2 másodperccel ezelőtt a leader kíséretével. Ők voltak Shin Hoseok és Yoo Kihyun. Láttam az arcukon a cseppnyi zavartságot, hogy a legidősebb kezét fogtam meg és ők hozzá képest lassabbak voltak. Megeresztettem feléjük egy mosolyt, hogy ne legyenek annyira rosszul. Kihyun viszonozta is egy tipikus kis picike, aranyos mosollyal, ami mellé társult a félig nyitva hagyott szemürege. Ettől volt ő olyan hörcsögösen aranyos... Kettő nagyot elpislogtam, a főemberre nézve. Vártam az ő reakcióját, de csak mosolygott rám és megtapsolt finoman. Mutatta a kezével, hogy jöhet a következő tánc is, amire pedig elkezdődött a Panic! At the disco-tól a There's a good reason.. Nagyon a szívemhez nőtt ez a szám, az egyetemen mindig erre táncoltunk bemelegedéshez. Szép kis emlékek. Gyorsan visszamentem a helyemre, a széket odébb lökve a lábammal, egy finom mozdulattal. Meg sem állt, amíg nem találkozott a fallal. Szépen, vízszintesbe raktam a karjaimat, behajtottam a könyökeimet, a refrénig meg sem álltam a fordulgatással, persze mind ezt egy lábon. Kicsit beleszédültem, de egy pontot néztem a falon. Egy apró, kis repedést, amit próbáltak elrejteni festékkel, több kevesebb sikerrel. Ezután egy aránylag kellemes tempóban mozogtam, swinget. Beleépítettem pár elemet a fiúk táncaiból, de nem direkt. Mondjuk ott volt, Fighter- lábcsavarás, All in- vállrántás. Reméltem nem fogják észrevenni az egészet... Csak így belegondolva, olyan volt. A szám végén szépen kitartottam a karomat, az egyik lábamat előre raktam. Szuszogtam halkan, mindenki megtapsolt. Mindenki felállt, mosolyogva tapsoltak meg. Meghajoltam halvány mosollyal és két kezemmel kapálózva mentem a székhez, egy halk 'Széééééééééék' szóval az ajkaim közt kiengedve, megnyújtva, mint a rágógumit. Visszahúztam, leültem rá. A lábaim remegtek, a cipőmbe visszabújtam. Az előttem levő férfi sereg leült, egyedül a producer állt, a kezeit hasa előtt összekulcsolva. A fiúk felé fordult, mosolygós fejjel.
- Na, fiúk? Kinek, hogy tetszett?
- Nekem igazán tetszett!- bólogatott hevesen Minhyuk.
- Szerintem nagyon ügyes volt, tehetséges. Ha nem tudnám, hogy tanár szeretne lenni, kinézném, hogy egy bandában táncos- érvelt Kihyun, aki kicsit hátradőlt, de a huncut mosoly maradt az arcán.
- Nekem tetszett, hogy volt benne erő, dinamika, akarat és mindeeeeeen- sorolta az ujjaival mutatva Jooheon.
- Nem volt rossz, egy 22 éves lány... hölgytől- javította ki magát egy köhintéssel I.M.
- Szerintem megérdemel egy kávét!- emelte fel a kezét Wonho, persze mindezt mosolyogva.
- Jó hallani ezeket a visszajelzéseket, sokat jelent nekem- szólaltam meg én is a végén, mire a létező összes, mély barna szempár rám meredt.
- Rendben, akkor kérünk egy kis időt, még van vagy 30 jelentkező a többi bandához is, rájuk kell néznem. Addig menjen Minjae, majd délutánra meglesz az eredmény.
Bólintottam, felkeltem, a pendrivet visszakaptam, meghajoltam a fiúk előtt. Elindultam volna, de éreztem egy kezet a csuklómon, ami kicsit visszatartott. A fejem odafordítottam, a testemmel együtt. Kihyun fogta a kezemet, felemelte mellkas magasságig. A kézfejem a plafon irányába meredt, pillanatokkal később pedig az idol ajkait éreztem bőrömön. Nagyokat pislogtam, hogy miért csinálta, a nagy, barna szemekbe meredtem, amik előtt jelenleg kis rózsaszín tincsek voltak.
- Még találkozunk, Minjae.
Egy halvány mosollyal elengedett, az értetlenségem még mindig látszódott az arcomon, de bólintottam ismételten. Véglegesen kimentem a teremből, a térdeim össze akartak csuklani... Az arcom égni kezdett a vörösségtől, nem a meleg miatt. Ez volt az első alkalom, hogy egy férfi a kezemre csókolt.
Kellett majdnem 10 perc, mire letudtam nyugodni és kitisztult a fejem. Nem mindenkit válogattak be, a vége felé sok embert elküldtek azzal a szöveggel, hogy „Nem fogadunk több embert" Valljuk be, voltak olyanok, akik a másik elé vágtak, mert ők „elkéstek" és „joguk van" előbb bemenni, beszólítás nélkül. Nem is tudom mennyi lehetett az idő.. Gyorsan eltelt az idő, elfoglaltam magam addig. Ettem, ittam, zenét hallgattam és kicsit ülve elaludtam. A sarokba raktam egy széket és a lábamat keresztbe téve felraktam az ablakpárkányba. Kényelmes volt, a karjaimat összefontam. Fejemet lejjebb hajtottam, lehet Yuura le is fotózott.. Nem tudom. Nem emlékszem mikor ment ki ő és mikor ért vissza, de mire felkeltem, addigra ugyanott ült, a telefonját pötyögtetve. Felemeltem az ölemből a telefont, megnéztem rajta az időt. Kereken délután 3 volt. Halkan hümmögtem egyet, a lábaimat levettem az ablakból, odacsoszogtam Yuurahoz. Felnézett rám, agyon lakkozott hajjal, félig leizzadt sminkkel. Kihúztam a fülhallgatómat a fülemből
- Hogy ment?
- Nem volt annyira rossz, hip-hopot táncoltam. Te mit?
- Balett és szabad swing..
- Nem lehetett egyszerű... Ebben a gatyában?- meghúzta kicsit a nadrágom anyagát.
- Hát ebben.- vállat vontam.
Hallottunk egy halk kopogást, majd egy pici, rózsaszín buksi dugta be magát, hogy az orráig lásson. A szemeivel körbenézett a termen, aztán megszólalt
- Mindenki jöjjön a folyosó végén levő terembe! Hamarosan eredményhirdetés!
Azzal eltűnt, mielőtt válasz jött volna a többiek szájából. Egyből megindult a susogás, hogy vajon ki lesz az a 3 ember, akik ennél a cégnél dolgozhatnak 1 éven át. Hallatszott már el „Biztos én leszek az!" , „Nehogy ne én legyek a nyertes!" meg ezekhez hasonlóak. A fülem mellett elengedtem, legalábbis próbáltam. Nem mindig sikerül, de igyekeztem nem odafigyelni ezekre. Mindenki tolakodott, próbált minél előbb kimenni a teremből, amiből vita is keletkezett, nem is egy. Csak forgattam a szemeimet, hogy mennyire türelmetlenek és érzéketlenek egymással és magukkal szemben. Mi ketten maradtunk a végére, hisz nem akartunk tolakodni. Nem lett volna értelme annyira előre menni, hisz mindenki elfér abban a nagy teremben, ami tök üres. Alig fértünk el a teremben, minden ülőhely elfogyott. Remegve kezdtem el csavargatni a csuklómat, a feszültséget levezetve. Muszáj volt behozni egy mikrofont... Beleszólt Shownu, hogy maradjanak csöndben. Felállt Kihyun az asztalra, a maga 175 centijével. Megkopogtatta a mikrofont, aztán körbenézett
- Mindenki itt van? Jó... Köszönjük szépen mindenki nevében, hogy eljöttetek ezen az igazán tartalmas napon! Az igazgató, illetve mi, akik a diákjaitok leszünk, kihirdetjük a tanárokat. Először jöjjön a Cosmic Girls frontembere, EXY- átnyújtotta a mikrofont a tőle majdnem fél fejjel alacsonyabb lánynak, aki szintén feljött az asztalra. Füle mögé tűrte hosszú fekete tincseit
- Sziasztok! Nagyon örülök nektek, hogy ennyien itt vagytok és izgultok velünk együtt. A kezemben lévő borítékban benne van annak a neve, aki oktatni fog nálunk egy évig. – Kezdi el kibontogatni a borítékot, amiből egy kis papírt húz ki- Akkor a Cosmic Girls tanára nem más lesz.. Mint a Seoul-i Művészeti Egyetem, táncművészeti tanárjelöltje, Jeong Yuura!
Ezt tapsvihar követte, Yuurara néztem. A szája elé rakta a kezét, majdnem el is sírta magát. Megveregettem a vállát, hogy menjen csak oda. EXY mosolyogva leugrott az asztalról és megölelte Yuut, hogy ne sírjon. A mikrofon továbbra sem állt meg, most a Boyfriend frontemberéhez került, Donghyunhoz. Megköszörülte a torkát kicsit
- Nos, gratulálok mindenkinek, akinek sikerült ma eljönnie ide és még mindig nem unja a képünket. A Boyfriend nevében is üdvözlöm az új tanárunkat, a japán származású Ryo Yamazakit, aki a Tokyo-i Táncegyetemről jött ide Seoul-ba.
Őt is megtapsoltuk, hisz ő volt szinte az egyetlen férfi jelentkező, amin csodálkoztam is. Lepacsiztak az idollal, de rajta is látszott a meghatódottság, ezért a nála magasabb férfi karjaiban kötött ki. Maradt az utolsó banda.. Ami sorsfordító is lehet a maradék lány életében. Kihyun beszélt Shownu helyett. Olyan aranyos volt, ahogy a kis hörcsög arcával ott beszélt nekünk, a rózsaszín tincsei mögül. Remegni kezdtem ismételten...
- Akkor utoljára már csak mi maradtunk. Ki várja már a végeredményt?- mosolyogva tette fel a kérdést, a karjait kitárva. Majdnem mindenki sikítani kezdett, nem meglepő- Kicsit húzom az időt.. Az idei év szerencsése, aki a mi csapatunknak, a Monsta X-nek lesz a tanára egy évre, nem más... Mint... Egy Seoul-ban élő leányzó.. Történetesen nem először találkoztam vele. Személyesen adtam neki aláírást még 2 éve, emlékszem!
„Asszem elfogyok ájulni a levegőhiány miatt.."