Nem mindig szoktam ezzel kezdeni a reggeleimet, de most egy adag gombóccal ébredtem a torkomban. Mindenkinek az életében eljön a nap, amit úgy neveznek; vizsgaidőszak. Igen... Vizsgázni fogok a többi 30 osztálytársammal is, akik a táncművészetis szakot választották. Nem a legérdekesebb szak, de nekem a szívemhez nőtt a tánc. Most megmutathatjuk, hogy az utolsó év előtt mit tudunk összehozni! Mindenkinek a beadandó mellett (amit biológiából kellett írni) egy saját 3 perces koreográfiát is be kell adni. Utána az utolsó évben nincs tanulás, ellenben mi megyünk tanítani. Sokan arról álmodoznak, hogy majd hírességeket fognak tanítani, ellenben... Nekem minden vágyam az ovisokkal foglalkozni. Szeretnék a kicsiknek adni olyan élményeket, tapasztalatokat, amiket én is szereztem még 5 évesen a tánc szakkörben. Meg a kicsiknek könnyen fog az agyuk, szóval ezért is szeretnék piciket tanítani. De amíg felvezettem ezt az egészet, legyen szó picit jobban rólam. Min Minjae a nevem és jelenleg 22 éves vagyok. Van egy bátyám is Kwang, ő 26 éves és házas. Sokszor nézték régebben a barátomnak, amikor értem jött autóval az egyetem elé. Bár rengetegszer csak lelegyintettem szégyellősen a dolgot, aztán nem is gondolkoztam azon tovább. Ellenben az első 2 évem így telt a 4-ből, hogy Kwangot a szerelmemnek vagy rosszabb esetben a férjemnek nézték. De hála lett jogsim, tudok vezetni, csak amíg tanulok, nincs kocsim. Sokszor nem is baj, nem kések el a gyakorlati óráról reggel, mint egyes évfolyamtársaim. Igen, hiába van 5 évfolyam, mindnek 2 naponta van gyakorlati órája. A kémiásoknak, a tanároknak, a táncművészetiseknek, az ügyvédeknek és persze a rendőröknek is. Eléggé vegyesen vagyunk, főleg amikor közös óráink vannak. Nincsenek olyan barátaim itt, akikkel együtt tudnék „lógni"... Nem vagyok a legnépszerűbb az osztályban, csak akkor, amikor kell nekik valami. Kihasználni nem hagyom magam, hogy utána eldobjanak, mint egy használt rágógumit.
SZÓVAL AKKOR A REGGEL. Na... Térjünk vissza arra, amiről eredetileg szó volt; a reggelről. Ideges vagyok. Marhára. Iszonyatosan. És még ragozhatnám tovább is, ha nem csörögne még mindig az ébresztőórám. Remegtek a végtagjaim, annyira idegeskedtem. A telefont is kiejtettem a kezemből, elestem a saját takarómban és megégettem az ujjamat a forró vízzel. Ennél „szebb" reggelem nem is lehetne. Miközben főtt a teához a víz, lefürödtem, fogat mostam a zuhany alatt, egy száll köntösben leültem a tükör elé és a félig vizes hajamat befontam kettőbe és feltűztem egy kontyba. Ezután kezdtem öltözni, ameddig melltartó és bugyi volt rajtam, lefőtt a víz. Kiöntöttem a kancsómba, beleraktam 4 kockacukrot és 2 jeget. Meg persze egy vörös bogyós zöld teafiltert. Szépen elolvadt benne minden, amíg készen nem lettem az öltözéssel. Az órára pillantottam, s fél 7-et mutatott. Van még fél órám elindulni meg előkészülni. A kancsó tartalmát egy üvegbe öntöttem, megkentem 2 kenyeret lekvárral és vajjal, azt becsomagoltam, hogy ne kenje össze a táskámat. A kis neszesszeremet is elpakoltam, a vizsga előtt kifestem magam. Hiába kicsi a mérete ennek a kis táskának, nagyon sok minden elfér benne. Felvettem egy félvállas fekete színű pólót, aminek a háta ki volt szaggatva, az elejére pedig a „DESTROYER" felirat villogott. Alul pedig egy térdig érő fekete nadrág, meg egy lila szoknya. Lábamra harisnya, meg egy tornacipő. Táskában ballett ruha, cipő és az elemózsiám. Az óra pont akkor ütött 7 órát. Mehettem... Felkaptam a lakáskulcsomat, a bérletemet és természetesen a fülhallgatómat, aztán indulhattam. Bekapcsoltam egy olyan zenét, ami mozgásban tartott az úton, hogy ne legyen az, hogy lekésem a vizsgán a zenét. Ballett-, hipp-hopp, keveréket fogok táncolni, az eleje balettos lesz, aztán átmegy gyors, pörgős hangulatba az egész. Szinte futottam a busz után, ami pont lerakott volna az egyetem előtti téren. De pont elment előttem.. Felsóhajtottam és a kósza kis baba hajtincseimet igazítottam meg gyorsan. Fújtattam, hogy pont akkor képes itt hagyni a busz, amikor kellene. Miért versz meg élet, miért? ... Szerencsére jött egy másik busz is, amire felszálltam. Leültem egy szabad helyre, az ölembe húztam a táskámat. Körülöttem sok iskolás lány, ugyanolyan egyenruhában. Biztos még általánosba járnak. Veszetten nézik vigyorogva a telefont és az ehavi idol magazint. A címlapon a Monsta X volt, nem is csodálom.. Ebben az évben rengeteg dolgot csináltak, amikre büszkék lehetnek. Jó kis csapat, csak nem olyan hosszú ideje vannak együtt. De majd belejönnek! Gyorsan elhajtott a busz 5 megállót. Leszálltam, még egy utolsó pillantást vetettem az ajtóra, mielőtt kinyílt volna előttem. Elsiettem a megállóból az egyetemre, jobban szólva a kis mellék épületébe, ahol a csarnok volt. Köszöntem mindenkinek, aztán elsiettem az öltözőbe. Majdnem 150 lány vizsgázott a mai nap, így nem volt számunkra elég az a 6 öltöző úgy is, hogy a fiúkét behúztuk. Szóval nem érdekelt, hogy hogyan fogják megoldani, én a mosdóba vonultam. Magamra zártam az egyik fülkeajtót és elkezdtem öltözni. Kipakoltam mindent, hogy ne kelljen keresgélnem. Mindenek előtt, ettem. Nem undorodtam egyáltalán, hogy egy túl hipózott mosdóban kell reggeliznem, mert éhes voltam. Nyugodtan elfogyasztottam a kis kenyeremet és a teámmal leöblítettem. Lehúztam a lábaimat, az ajtónak nyomtam a talpamat. Hamarosan nyílt az ajtó.. Egy bizonytalan hang szólalt meg
- Bocsi, ez a fiú mosdó?
Úgy szólalt be, mintha tudta volna, hogy van itt bent valaki. Felkeltem, nagyot csattant a talpam a csempén. Valahonnan ismerős volt a hangja.. Csak kiszóltam, de nem mentem ki
- Ez a női mosdó
- Köszönöm szépen!
Becsukta maga mögött az ajtót. Legalább illedelmes fiú volt. Szó mi szó.. Nincs kiírva, hogy ez melyik mosdó, bár a falra van ráfestve, hogy melyik. Bár igaz japánul és angolul. De nem mindenki tud ezeken a nyelveken.. Én meg megszoktam az évek alatt. Volt egy jó párszor, amikor a fiúkra nyitottam rá, miközben mosdón voltak. Eléggé kellemetlen volt, de azaz első évben volt és mindenki friss volt az új helyen. Visszaültem még picit teázni, ameddig el nem kezdődött a vizsga. Névsor közepén voltam, pontosan 39.-dikként. Mindenkire rászámolva 3 perc, jó sok idő. És még lesz a félidőben szünet, illetve eredményhirdetés az első felének. Nem is értem, minek jöttek be azok, akik délután lesznek.. De jobb is, ha nem tudom. Levettem a felsőmet és a szoknyát, nadrágot. Felvettem a ballett ruhámat, ami fölé fog jönni az, amiben jöttem. Plusz még a táskám aljában volt egy sapka is, amit majd felveszek lazán. Ezért szeretem a hip-hoppot. Szabadjára lehet engedni az öltözködést. Visszapakoltam a táskámba, aztán kimentem a nézőtérre. Leültem, megnéztem a megnyitót. A többség nagyban sminkelt, pár rokon, illetve hozzátartozó még ült elszórva. Az igazgató mondott beszédet, a szaktanár és bemutatták a vizsgáztatókat, vagyis a zsűrit. Az igazgató, a szaktanár és még 2 idol. Az egyik Minhyuk volt a Monsta X-ből, a másik pedig Jackson a Got7-ből. Mindkettő illedelmesen köszönt, bemutatkozott és sok szerencsét kívánt. Most MÉG idegesebb lettem kicsit.. Olyan emberek előtt kell bizonyítanunk ma, akik már bőven megjárták ezt az utat előttünk és még tapasztaltabbak is nálunk. Összeszorult picit a torkom, ahogy belegondoltam; a kedvenc előadóim előtt kell táncolnom. Előttük voltak a lapjaink, a nevünkkel, születési dátumunkkal és a szakunkkal. Hogy a táncművészetin belül merre megyünk tovább. Tanár, gyógytornász vagy versenytáncos. Én a tanárra mentem, de minden humán tantárgyból jeles voltam, bár egyedül a társadalomismeretből voltam négyes. Belehúztam rendesen a tanulással most.. Muszáj is.
Elkezdtem nézni a vizsgát. Sokan csak hip-hoppoztak, de a többség ballettozott. Túl estünk az első 1 órán. Elmentem sminkelni. Nem sokat kentem fel. Alapozó, kihúztam a szemem, szempillaspriál és ennyi. A hajamat kiengedtem, szép göndör lett. Visszafogtam kontyba, de ez a „lusta konty" volt. Egy mozdulattal szét lehetett szedni, de nagyon tartós is volt. Lefújtam kis hajlakkal és vittem magammal a cuccaimat. Pont ekkor ment fel a 38-dik. Hamarosan én jövök.. A gyomromban lévő ideg egyre nagyobb lett és alig tudtam nyugodtan állni ott a színpad előtt a nézőtéren. Hirtelen egy kéz érkezett a vállamra. Fél szemmel hátrapillantottam, aztán bebizonyosodott, hogy a drága bátyám jött oda hozzám
- Izgulsz MinMin?
- Nincsenek rá szavak..
- Akkor mondd el tánccal! Bizonyítsad be, hogy fasza gyerek vagy!
- Mindent megteszek, Kwa..
Aztán megölelt és ment a helyére. Innen láttam, hogy jött a felesége is, picit nyugodtabb voltam. Bár nem olyan sokkal, mint azelőtt.. Lement az előttem lévő lány és felszólítottak. Az igazgató felolvasta az adataimat
- Min Minjae, 22 éves, táncművészeti szakos tanárjelölt. Vegyes tánccal jött ma.
Amíg a hölgy elmondta a dolgokat, lepakoltam a cuccaimat. Remegtek a lábaim. Elindult a zene, fények fel.. Beálltam kezdő pózba, a háttérben a Monsta X- Beautiful című zene, akusztikus verziója.. Ment is majdnem másfél percen át, aztán egy éles váltás, pont ugrás közben. Nem éppen a legodaillőbb zene, BigBang- Bang Bang Bang. Volt időm felöltözni, mert a végét vágtam be, amikor már kezd, vége lenne a zenének és elszalad a pokol. Elkezdtem arra táncolni, kicsit vadabban, mint addig tettem. A szám végére simán lementem spárgába és eldobtam a sapkámat előre. Nem tudom hova repült, de majd kiderül. Szuszogva keltem fel, meghajoltam. Tapsvihart kaptam, hallottam, ahogy valaki felállt a székből és úgy tapsolt. Igazából nem tudom ki, csak hallottam a nyikorgást. Annyira erős volt a fény, hogy az orromig alig láttam. Összepakoltam, aztán lementem a sapkámért. Ott volt a zsűriszék mellett, így lehajoltam érte. Pont akkor nyúlt az a zsűritag, akinek a lábánál volt a sapka, de a fejünk picit összekoccant. Felemeltem lassan a fejem, hogy lássam ki az. Minhyuk nézett le rám
- Bocsi.. Minjae, igaz?
- Igen..
- Jó a sapid- a fejemre nyomta a sapimat és megpaskolta a vállamat
Nem értettem semmit.. De úgy igazán semmit. Csak pislogtam kicsit és visszamentem az öltözőbe. Jobban szólva a mosdóba... Átöltöztem, a kényelmes ruhámba, a sminket lemostam, ezek után végre ihattam tovább a teámat. Megvártam az eredményhirdetést, addig legalább a teám is elfogyott. Bekapcsoltam a telefonomon a netet, amikor volt egy kis szünet. Sok értesítést kaptam, amitől lépni alig tudtam valamelyik alkalmazásba is. Megzavarodtam... Pedig nem szokott ilyen sok értesítésem jönni, nem vagyok olyan népszerű. Elraktam a mobilomat, amikor véget ért az a kis 10 perc. Felpakoltak a színpadra egy asztalt, rajta könyvek és az okmányok. Sok bizonyítvány fekszik ott az asztalon.. Tűkön ülve vártam, hogy mi lesz az eredmény. Mindenkit hármasával hívtak ki, aztán sorjában kezet lehetett rázni a zsűrivel és megkapták a bizonyítványt, meg az ajándékkönyvet (csak akinek jeles lett a vizsgája) Aztán jöhettem én is. Felmentem illedelmesen, magam előtt összekulcsoltam az ujjaimat. A sapkámat feljebb húztam, hogy lássák az arcomat is, aztán átvettem a bizonyítványomat. Jeles lettem, ajándékkönyvet is kaptam. Sorra megráztam a zsűri kezét és végül Jackson vetett rám egy „Elismerésem" pillantást. Halványan elmosolyodtam, jól esett, hogy jó volt az, amit csináltam. Lementem, egyből Kwang nyakába ugrottam
- Megcsináltam!
- Ügyes vagy nagyon, MinMin
- Igen, Minjae! Büszkék vagyunk rád
- Köszönöm szépen, Soe..
Így hárman mentünk hazafelé. Kwa vezetett, én hátul ültem. Végre megnéztem, hogy mi az isten miatt jött ennyi értesítésem. Hát.. Nagyon meglepett az, amit láttam. Minhyuk kiposztolta twitterre és instára a videót, ahogy ott fent táncoltam
„Remélem ő lesz a tanárom Szeptembertől :P <3 "
Csak pislogtam a hátsóülésen és azt sem tudtam mit csináljak. Felvette.. A telefonjára a vizsgatáncomat és ennyire tetszett volna neki? Nem tudom.. Nem tudom, mit tegyek.. Legszívesebben sikítanék torkom szakadtából, hogy nem hiszem el, de nem teszem.
Leraktak a ház előtt a tesómék. Nekik még volt dolguk otthon, így gyorsan lepasszoltak.. Hazaestem, levettem a cipőmet és vettem egy jó forró fürdőt. Szokásom olykor énekelni halkan, most sem volt máshogy. Néha megnyugtat, amikor éneklek, mintha énekes volnék. Bár a hangom nincs meg hozzá, de jó móka énekelni. Ez számomra „hobbi" Eltelhetett majdnem 1 óra, annyira elhúzódott ez a kis koncert a fürdőszobában. Egek, mekkora lesz a vízszámlám. Kimásztam a zuhany alól, majd egy köntösben megnéztem a telefonomat. Gyűltek a kommentek, visszajelzések a videóra, mind ez a „Ki ez a lány?" „EZ TANÁR??" „Ő nem egy filmszínész?" „Gyönyörűen táncol!" Meg ezekhez hasonlóak. Még mindig nem tudom elhinni, hogy tényleg kirakta... Sokáig így néztem a képernyőt, ameddig rám nem sötétedett. Aludni is alig tudtam, bár holnap így is hétvége van, szóval nem kell korán felkelnem. Eldőltem az ágyamon, egy száll köntösben, abban is aludtam el. Jobban szólva egy darabig csak feküdtem és gondolkoztam a semmin. Felsóhajtottam, a plafont kémleltem
„Megcsináltad MinMin. A Monsta X Minhyuk-ja kedvel téged"