A reggelim fölé hajolva tologattam a tányéron a finom falatokat, amiket a nagyi készített nekem. Nem volt étvágyam. Aludni se tudtam valami jól. Csak Kris szavai jártak a fejemben. Undorodtam még a gondolattól is, hogy szeret engem. Nem is beszélgettem vele, akkor honnan veszi, hogy szeret engem? Utáltam, hogy ennyi dráma zajlik körülöttem és véget akartam vetni azzal, hogy pár embert levegőnek nézek. Ráadásul ki akartam deríteni, hogy az osztályból ki volt az a bolond, aki belém zúgott. Rap Monster sikeresen bogarat ültetett a fülembe.
- Kincsem, ugye nincs baj? Csak turkálod a reggelidet- szólt rám a nagyi, én pedig felkaptam a fejemet.
- Semmi bajom, csak nincs étvágyam. Ma állítjuk össze a végleges koreográfiát- mondtam egyszerűen és felálltam az asztaltól.
- Tudom, hogy nagy a nyomás rajtad, de sose feledd, hogy ki vagy- simogatta meg a karomat a nagyi- Mi büszkék vagyunk rád. Még apád is.
- Köszönöm, de én apámra nem vagyok büszke. A fiúk nem tudhatják meg- sóhajtottam és felkaptam a hátamra a táskát. Elköszöntem nagyapától és már mentem is a suliba. Ahogy sétáltam végig az utcán, nem gondoltam volna, hogy a sarkon találkozok Kaival. Hátulról felismertem, hogy ő az, így a telefonom képernyőjét tükörnek használva megigazítottam a hajamat és a sminkemet, majd mosolyogva odaléptem hozzá.
- Melody?- kérdezte, de felém se fordult.
- Honnan tudtad?- kérdeztem kíváncsian elé lépve.
- A cipődnek jellegzetes koppanása van- lazán zsebre dugta a kezét és úgy nézett a szemembe.
- Tényleg?
- Nem. De jók a megérzéseim- nevetve átkarolta a vállamat és úgy indult velem az iskola felé- Picike vagy szöszi.
- Te pedig egy zseni- vágtam vissza nevetve. Egészen a kapuig elbaromkodtunk, ahol viszont megálltunk, mert a többi osztálytársa is ott volt. A derekamnál fogva húzott magához egy kézzel, közben pedig rágyújtott.
- Melody, te nem cigizel?- kérdezte Xiumin a dobozt felém nyújtva.
- Nem, köszönöm!- ráztam a fejemet mosolyogva, mint egy idióta.
- Ne is cigizz! Rossz dolog- mondta Sehun, majd meggyújtotta a szálat, ami egészen addig a szájában volt.
- Szabadna itt cigiznetek?- néztem fel Kaira és a vállát átkarolva kicsit rácsimpaszkodtam.
- Nyugi Elizabeth! Az iskola nem tiltja, mert inkább szem előtt csináljuk, mint az épület mögött, ahol nagyobb a tűzveszély- magyarázta Kai és a derekamra simított. Abban a pillanatban kicsit kevésbé éreztem magam rosszul az aktuális gondjaim miatt. Az ő körükben állva különlegesnek éreztem magam. Mint valami alvilági banda. Ilyet az én osztályom sose tett volna. Közterületen rágyújtani? Rap Monster lefejezett volna mindenkit, ahogy ismerem. Egy kicsit kizökkentett, hogy Kai fölényesen felmorrant, mint valami vadállat. Felkaptam a fejemet és megláttam Krist, aki csak elhaladt mellettünk, de a két fiú olyan félelmetesen gyilkos pillantásokkal illették egymást, hogy csak jobban bújtam Kaihoz.
- Miért utál téged?- kérdeztem halkan.
- Az én szavazatomon múlt, hogy ki legyen a leader és én nem rá szavaztam- vonta meg a vállát.
- Jobb is. Egy ilyen ember ne legyen leader. Vezessen áramot, de egy csapatot ne- fújta ki a füstöt Suho.
- Kai, nekem még be kéne pakolnom a szekrénybe- mutattam a táskámra, ami kezdett egyre nehezedni a vállamon.
- Akkor menj. Még találkozunk- kezet csókolt és kicsit csalódottan mentem a szekrényekhez. Azt reméltem, hogy elkísér, de ez nem így történt. Legnagyobb bánatomra Kris is ott volt, de próbáltam kizárni őt az életemből. A szekrényem ajtajával eltakartam az arcomat, hogy ne lássuk egymást. Sajnos megvárta, hogy végezzek, így mikor már csak tétlenül álltam a dolgaimat bámulva, becsapta az orrom előtt a szekrényemet és számon kérően vizslatott.
- Remélem, boldog vagy az álomvilágodban, ahol Kai a szőke herceg, te pedig a naiv hercegnő- mondta megvető hangnemben. Vettem egy nagy levegőt és felé fordultam.

- Az életemhez semmi közöd. Még csak barátok sem vagyunk. Megköszönném, ha fognád magad és elhúznál a francba- mondtam kimérten és lepillantottam a földre.
- Ezt nem hiszem el!- morogta Kris, de éreztem, hogy ez nem nekem szólt, így hátra fordultam, hogy lássam, pontosan kit utál ennyire. A folyosón öt srác vonult végig, mint valami gagyi amerikai tinifilmben. Már csak a lassítás kellett volna.
- Szia Kris!- köszönt a középen álló, majd az öt fiú leparkolt mellettünk.
- G-Dragon..- mondta Kris köszönésül és egy erőltetett mosollyal kezet fogtak. Láthatóan nagyon nem bírták egymást.
- Te a Bangtan Boys tagja vagy, ha minden igaz- fordult felém a srác.
- Igen- bólintottam, de érdekesebb válasszal nem tudtam előrukkolni.
- Remek! Hallottam, hogy a felállás hét fiú és egy lány- elgondolkodva végigmért és bólintva egyet elmosolyodott- Remek! Majd második órától veletek leszünk. Onnantól van táncotok.
- Igen- mondtam ismét a szellemes válaszomat. Feszélyezve éreztem magam és nem segített, hogy megint úgy bámulnak, mint egy darab húst- Nekem mennem kell. Kémiánk lesz és röpdolgozatot írunk.
- Elkísérlek. Jinnel úgy is le akarok pacsizni- Mondta G-Dragon és a többieknek intett- Jó volt újra látni Kris. Helyes a kis asszonykád.
- Nem vagyunk együtt- morogta Kris és elfordult.
- Hát persze, hogy nem- mondta egy fölényes mosollyal. Én inkább kimaradtam volna ebből, így elindultam- Várj meg szöszi!- lépett utánam G-Dragon.
- Miért várjalak meg? Amíg kakaskodtok, hatszor megtanulom az egész anyagot- félig felé fordultam a könyveimet magamhoz ölelve.
- Kris mindig ilyen bosszantó alak volt. Én már csak tudom, mert nem egyszer verekedtünk tavaly. Ki akarták rúgni, de végül nem történt meg...
- Befognád? Lehet, hogy neked nem kell már tanulni, de én szeretnék- kinyitottam a füzetemet, de ekkor kikapta a kezemből a dalszöveges füzetet és elkezdte lapozgatni.
- Mondták már, hogy remek gyerekdalokat írhatnál?- kérdezte és azonnal kikaptam a kezéből.
- Ne nyúlj mások cuccához!
- Jól van na!- nevetett fel hangosan- Az egyik mondjuk egész jó lett.
- Kérlek!- szóltam rá, hogy végre átnézhessem az anyagot. A terembe érve leültem Jungkook mellé és csak a jegyzeteimet olvasgattam. Közben hallottam, ahogy G-Dragon és Jin beszélgetni kezdtek, a többiek pedig lassan köréjük gyűltek. Nem mindenki, mert Jungkook leült mellém és villámgyorsan elhelyezte a puskáit. Az egyiket a combomra ragasztotta és eltakarta a szoknyámmal. Csak sóhajtottam egyet, ő pedig azt mondta, hogy azt használhatom, ha szeretném. Természetesen erre a dolgozat alatt nem került sor, de elég furcsa volt, ahogy az óra közepén felhúzta a szoknyámat, hogy onnan puskázhasson. Még szerencse, hogy csak kémia volt és nem biológia. Mondjuk nem volt tiszteletlen és annyira nem húzta fel.
- Kérem, adják be a dolgozatokat!- szólt a tanár és mindenki előreküldte a lapokat, amik eljutottak a tanáriasztalra. Az óra további részében tanultunk, de Jungkook inkább a kezemre firkált és úgy kötötte le magát. Mondjuk ez rosszabb volt, mint Suga és Jin leghátul, akik képregényeket rajzolgattak egymásnak és azon szórakoztak. Egészen kicsengetésig voltunk ilyenek. A csengőt meghallva mindenki felpattant és mentünk a táncterembe. J-Hope folyamatosan azt mutogatta nekünk, hogy milyen mozdulatokat rakna még a koreográfiába.

- A tánc már teljes egészében kész van- szólt rá Rap Monster és nevetve beléptünk a terembe.
- Pénteken megint tartunk egy pizsibulit?- lépett hozzám V- Lehetne belőle hagyomány.
- Ez egy jó ötlet. Amúgy is szeretik a nagyiék, ha ott vagy- bólintottam, majd összekócoltam a haját. Aztán eszembe jutott, hogy Rap Monster említette, hogy a fiúk közül valaki belém zúgott. V? Az lehetetlen. Ő olyan kis esetlen és túl gyerek még. Bár igazi művészlélek. Ki tudja, hogy milyen meglepetéssel áll elő.
- Sziasztok!- lépett hozzánk Dean- Ma különleges vendégek segítik majd a próbát. Már talán ismeritek őket, vagy találkoztatok velük- a sarokban táborozó fiúkra mutatott és egyszerre néztünk rájuk.
- Hali!- pattant fel G-Dragon- Aki még nem ismer minket, a Big Bang vagyunk. Én G-Dragon vagyok, a többiek pedig T.O.P., Taeyang, Seungri és Daesung. Először is szeretnénk felkérni titeket, hogy egy rögtönzött előadással mutassátok be a tánctudásotokat és a hangterjedelmeteket.
- Az jó, mert végre elő tudjuk adni a "Strip that down"-t- vigyorodott el Jungkook.
- Ha csak a csaj vetkőzik, akkor oké- nevetett fel Daesung.
- Nem lesz itt semmiféle vetkőzés. Maximum a nyakkendőmet lazítom ki, hogy ne fulladjak meg- mondtam komolyabban, mint terveztem.
- Tudjuk még a koreográfiát?- kérdezte Jimin.
- Én már nem- rázta a fejét V.
- Pedig egyszerű- mondta J-Hope és elkezdte bemutatni az együtt összehozott mozdulatokat. Így már könnyebb volt, mivel az emlékeink fel lettek elevenítve arról a délutánról, mikor ezt megtanultuk. Szóval beálltunk a kezdő pozícióba és már kezdtük is a kis műsort a fiúknak. Jin a csók óta bátrabban kezelt engem, így engedett a késztetésének és kicsit közelebb merészkedett tánc közben. A helyzet úgy nézett ki, hogy énekelve kérlelt, hogy vetkőzzek le. Persze az orrára pöcköltem, mivel egyikünk se gondolta komolyan.
- Nem mersz kikezdeni G-Dragonnal- suttogta Jin a nyakamba, hogy annyira ne legyen feltűnő, hogy éneklés helyett inkább beszélt. Éreztem, hogy ez egy kihívás, így levetkőztem a gátlásos jó kis lány énemet és az én részemnél G-Dragont megcélozva előretáncikáltam. Óvatosan a mellkasára simítottam és láthatóan tetszett neki a helyzet, így bátrabban mögé léptem, hogy előre nyúlva kicsit meghúzzam a pólóját a nyakánál. Ehelyett kicsit eltéptem, de nem ijedtem meg, csak az ajkához hajolva elhitettem vele, hogy meg akarom csókolni. Azonban ez két okból nem történt meg. Nem akartam és Dean rám szólt, hogy túlzottan beleélem magam. Mivel nem volt már sok vissza a dalból, visszamentem a többiekhez, hogy együtt fejezzük be. A hat tagú közönségünk tapsolni kezdett, közben pedig G-Dragon reakcióját figyeltem. Láttam, ahogy elvigyorogva végigmér és végignyalva az alsó ajkán kicsit beleharap. Jin és én önelégülten összepacsiztunk és vártuk a "nagyok" ítéletét.
- Ez egy nagyon jó előadás volt- szólalt meg először Seungri- Láthatóan megvan az összhang és a kellő szenvedély, hogy együtt maradjatok akár életetek végéig, mint Bangtan Boys.
- Na, ja!- nézett a pólójára G-Dragon- Olyanok vagytok, mint egy pusztító hurrikán. Megragadjátok az embert, aki egyszerre fél és le van nyűgözve, hogy ilyesmit átélhet.
- Azt hiszem, ezzel tökéletesen ki lett fejtve az első benyomásunk. A hangotokon még kicsit csiszolhattok, a tánc viszont profi volt- mondta Daesung.
- Remek. Ez alapján már remélem, hogy magabiztosabban kezditek el a táncotok gyakorlását- csapta össze a kezét Dean és neki is láttunk a munkának. Azért még bocsánatot kértem G-Dragon pólójáért és a ribanckodásért, de csak nevetett. A próba további része zökkenőmentes, de egyben nagyon fárasztó volt. Ahogy a többi banda is, mi is a maximumra törekedtünk. Ez miatt viszont egész késő délutánig hajtottuk magunkat és egymást is. Tudtuk, hogy az első fellépésünk nem csak azért fontos, mert ezzel bemutatkozunk a világnak, hanem mert Suga maradása volt a tét. A nap végére mindenki a földön feküdt és fejenként két liter vizet megittunk, hogy hidratáltak maradjunk.
- Fáj levegőt venni is- nyögött fel V.
- Le akarom venni az izmaimat, hogy elküldhessem őket aludni- motyogta Jimin.
- Ott is izomlázam lesz, ahol azt hittem, nincs is izmom- csatlakoztam én is a panaszkodókhoz.
- Ez volt az első igazi próba?- kérdezte nevetve T.O.P.- Ennél lesz nehezebb is.
- Ne legyél halálmadár!- nevetett fel G-Dragon- Elijeszted őket még a szerződés előtt. Mellesleg te sem voltál jobb. Mi is volt a golyóiddal?
- Addig fogd be, amíg tudod- ezen mindketten hangosan nevetni kezdtek, én pedig elgondolkodtam, hogy mi hol leszünk, ha kivégezzük ezt az iskolát. Mi is ilyenek leszünk, vagy megkomolyodunk, amire semmi esély.