Nyomottan keltem fel egy ismeretlen ágyban. Felülve próbáltam emlékezni az éjszakára, de nehezen ment.

- Felkeltél?- jött be a szobába Taehyung.

- Mit keresek én itt?- néztem körbe.

- Tegnap kicsit leittad magadat. Valakinek segítenie kellett. Egyébként elájultál amint hozzád értem, szóval inkább ide hoztalak, írtam egy üzenetet anyukádnak, hogy az este nem mész haza.- ült le mellém az ágyra.

- Értem.- bólintottam.

- Kérsz reggelit?

- Nem.- keltem ki, majd sajgó fejjel elindultam a kijárat felé.

- Várj!- sietett utánam.- Hiányzol.- állt meg mögöttem mikor a kilincsre tettem a kezemet.- Neked nem hiányzom?

- Dehogynem.- húztam egy fájdalomittas mosolyra az ajkaimat.- Viszont már van valakim aki kedves hozzám. Megnevettet, meghallgat és ki tudja mondani, hogy szeret. Komolyan gondolja velem.

- Elhiszem, de azt nem, hogy te szeretni tudod őt.

- Meglátjuk. Ha nem akkor is legalább megpróbáltam.- vontam vállat.

- Jungkook.

- Igen?- fordultam felé.

- Nem lesz semmilyen út. Nem viszlek magammal. Egyedül megyek.

- Miért?- engedtem el a kilincset.

- Mert így lesz időm nekem is elfelejteni téged.- mosolyodott el.

Valamiért fájt ez a mondata. Nem akartam, hogy elfelejtsen. Nem akartam kilépni a házából. Nem akartam egyedül hagyni. Nem akartam... elhagyni. Végleg.

- Menned kéne. A barátnőd biztosan vár. Ha jól láttam mielőtt felkeltél akkor írt is neked.- mutatott a zsebem felé, miben a telefonom volt.

- Igen... mennem kéne. - hajtottam le a fejemet, benyúlva a készülékhez.

- Szia, Jungkook.- köszönt el.

- Szia.- suttogtam, majd erőt véve magamon, kinyitottam az ajtót, s kiléptem.

Nehezen vettem rá a lábaimat, hogy tegyek egy lépést a bezárt ajtó előtt, így becsuktam a szemeimet és vettem egy nagy, mély levegőt, mit az szakított meg, hogy meghallottam a házból egy nagy puffanást, és azt ahogy Taehyung fájdalomittasan felordít. A szemeimbe könnyek gyűltek, és vissza akartam menni, de tudtam, hogy ha visszamegyek akkor ott ragadok.

- Sajnálom.- sírtam a levegőbe, majd elsétáltam.

Pár nap elteltével sem találkoztam a főnökömmel, csak az instagrammjáról tudtam, hogy mit is csinál. Tényleg elment egy díjátadóra, de ami a legszörnyűbb volt, hogy órákig nézegettem a képeit, méghozzá a kávézóhoz közeli bárban, a sörbe folyva minden bánatomat.

- Tökéletes pasi.- ült le mellém Jimin, belenézve a telefonomba.- Kár, hogy belül szörnyű.

- Ja.- válaszoltam tömören, majd leraktam az asztalra a készüléket.

- Na és mizujs Lisával? Alakul?

- Igen. Ami azt illeti egészen jól. De van egy kis baj.

- Na.

- Szexelni akar... mármint nekem nincs ezzel bajom, de nekem még korai... tudod... mert...

- Mert?- emelte fel a szemöldökét.

- Mert nem áll fel, na!- temettem arcomat a tenyereimbe.

- Mi az, hogy nem?- lepődött meg.

- Mindig mikor oda érünk... hirtelen eszembe jut Taehyung és képtelen vagyok rá.- nyőgtem.

- Jajj istenem...- sóhajtott fel.- Ki kéne lépned. Hidd el nekem sokkal könnyebb lenne, ha nem látnád többet.

- Hogy ne látnám? Nézz oda!- mutattam a tévére, ahol a hiradóban éppen róla beszéltek.

- Várj csak... Hangosítsa fel, kérem!- szólt a csaposnak.

Friss híreink szerint, Kim Taehyung a fiatal üzletvezető, egyben a nagy kávézó cég igazgatója egy híres modellel, Kim Jennie-vel folytat viszonyt.

- Na bazd...- hült el, én pedig teljes sokkban ültem a pult mögött.

Még így is túl jól nézett ki ahhoz, hogy rajtam kívül bárki más is elszörnyűlködjön azon amit lát.

- Kook?- nézett rám, de én csak a monitort bámultam pislogás nélkül. - Végülis érthető.  Neked is van, neki is lett, de egy lány...? Én úgy tudtam,  hogy meleg...- halkult el, nehogy meghallja más is.

- Megölöm...- suttogtam.

- Tessék?- ment fel egy oktávval a hangja.

- Csak jöjjön vissza! Ez a marha nagy szeretete a főnöknek! Itt hagy minket, hogy dughasson!- kiabáltam.

Nem bírtam olyan jól az italt és képes voltam így viselkedni tőle.

- Jungkook, mindenki minket figyel! Halkíts egy picit.- nyugtatott le.

- Még egy sört kérek.- toltam a poharamat a csajhoz, aki meglepődött arccal nézett rám.- Mondom még egyet!

- Máris!