Elénekeltük mégegyszer a dalt, majd mindenki nyugovóra tért saját kis sátrába. Így is hallani lehetet a többiek szuszogását, valahogy nekik összejött az alvás.. nekem nem nagyon. Kijöttem a sátramból, és kiültem arra a sziklára, amely ránézett egy kis elhagyatott farmra. Felnéztem a csillagos égre. Telihold volt. Emlékszem, anyukám mesélt nekem egy olyan legendát, hogy a különleges lovak, csillagképben és a holdban is megjelennek. Egy ideig kerestem a csillagképét, és meg is találtam. Tényleg kirajzolódott rajta egy ló, ami hasonlított Éjfélre. Nem. Biztos, hogy ő volt az. Elképesztő.
Következőnek a holdra emeltem a tekintetem. Valóban, ott is kiformálódott Éjfél. Ennyire értékes lenne? Ahhoz képest ahogy Justin bánt vele.. ahogy óvtak tőle.. biztos tett valamit, amit nem kellett volna. Ettől függetlenül... ő az enyém. Bármi ára legyen annak, visszaszerzem.
Ahogy ezen elmélkedtem, hirtelen egy szorító fájdalmat éreztem a bokám körül. Odakaptam a fejem, és egy pillanatra elmúlt a fájdalom. Megdörzsöltem a bokám. Most még annyira se voltam fáradt, mint azelőtt, így gondoltam, sétálok egyet. Az ösvények, amin jöttünk, volt folytatása, így gondoltam megnézem, hogy vajon mit rejthet. Szépen lassan elindultam zsebrevágott kezekkel. Ahogy haladtam, óriási köd telepedett elém. Megálltam egy kicsit, és elgondolkoztam. Tovább akarok én menni? Gyorsan elhesegettem a gondolatot. Még szép! Mindig is kerestem a kalabdokat, és a bajt. Szerettem az izgalmat, és akármilyen meglepő, a félelmet is. Az emberek általában nem szeretnek félni, de én a kivételek közé tartozom. Félni a legcsodásabb érzés. Tele van izgalommal... Csak sajnos nálam ritka, hogy félnék valamitől.
Ilyesmi dolgokon elmélkedtem. Aztán elgondolkoztam azon is, hogy mi lesz, ha elfelejtek mindent. A többiek azt mondták, ez lehetséges. Az is megeshet, hogy örökre kiesik minden. Minden... milyen érdekes szó. Egy olyan szó, ami egy olyan csoportot ír le, amiben maga is benne van. Ez a csoport egy olyan csoport, amibe minden benne van. Az összes létező dolog. Furcsa néha ilyeneken gondolkodni. De séta közben a legjobb.
Ilyesmiken elmélkedtem, amikor hirtelen furcsa érzésem támadt. Megrántottam a vállam, úgy gondoltam, hogy csak kezdek elfáradni, pedig én is érzékelhettem volna, hogy az akkori állapotomtól messze volt a fáradtság. Gondoltam visszafordulok, de hirtelen megpillantottam magam előtt néhány lia vonalat. Ez nem kicsit felkeltette az érdeklődésem, úgyhogy gyorsabbra vettem lépteimet. Ahogy haladtam, egyre több vonal virított egyre élénkebben. Mire ezeknek a forrásukhoz értem, a köd eltűnt, és ami ott volt, az lesokkolt. 4 hatalmas lószobor állt egy kis sziklákkal körbevett részen. Legalább 100 méter magasságig felnyújtóztak ezek a sziklák, így ha felnéztem csak a csillagos égbolt fogadott. A 4 lószobor legalább 50 méter magas volt. Teljesen elvarázsolt és transzba ejtett ez a negy műalkotás, mert hihetetlen szépek voltak.
Így csodáltam a szobrokat, amíg néhány lépés visszhangját meg nem hallottam az ösvény felöl. Arra fordultam, majd egy férfit pillantottam meg számomra elég unszimpatikus volt első látásra. Éléggé furcsa vörös haja, és fekete-piros színkombinációjú ruhában volt.
-Hölgyem - hajolt meg előttem - mi járatban ilyenkor ezen a helyen?
Egyedül... - vigyorodott el.
-Maga meg ki? - hátráltam egy lépést.
-A nevem Darko - kezdte a fickó - és téged Lilynek hívnak.
A szavam is elállt az elszántságától. De nem hátráltam meg.
-Örülök neki, higy ilyen híres vagyok veled ellentétben - próbáltam tartani magabiztosságomat sikerrel. Sokan ilyenkor eléggé beparáznának, de erről beszéltem: nekem nem jönnek elő túl könnyen az érzelmeim... úgy általánosan.
De vissza a témára. Az imént megismert Darko eléggé meglepődött a hozzászólásomon. Elég sokat gondolkodott, hogy mit valaszoljon. Nem lehet valami erős személyiség, elég könnyen elbizonytalanodott.
-A Dark Core-tól jöttem érted - vigyorgott rám. Értem. Szóval engem akar. "Hát arra várhat!". Gondoltam magamban.
-Nem megyek - válaszoltam határozottan, de gondoltam, hogy számított erre, így fel fog hozni valamit. Ez a valami egy számomra elég nagy dolog volt.
-Ha eljössz velem, akkor vosszakpod Éjfélt néhány feltétellel. Egy. Örökre a DC-nél maradsz. Kettő. Én vagyok a főnököd. Három. Nem létesítesz és tartasz semmilyen kapcsolatot a külvilággal. Ha bármelyet megszeged, annak súlyos következményei lesznek - fejezte be az ajánlatot. Ekkor elgondolkodtam. Éjfél.. érte harcolunk most. Érte kockáztatjuk az életünket. Ha én visszaszerezném.. senki élete nem kerülne veszélybe. Lassan a kezem nyújtottam a férfi felé.

Üdvözlök mindenkit az új részben! Bár annyira nem volt eseménydús, a következő 3-4 fejezet már az lesz!^^
Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész, találkozunk a következőben! ^^