A reggeli kávé fölött ültek, mikor Emily vidáman jelent meg az icike-picike pókocskát énekelve maga mögött lengetve a sárkányát.

- Jó reggelt – kiáltotta Emily és leültette az egyik székre a plüssét, majd a másikra ő maga is felmászott és helyet foglalt – müzlit kérek csokisan és fahájasan meg almásan.

- Mazsolát? Kérdezte Liz mosolyogva.

- Most nem kérek, majd máskor. Ma apussal megyünk el a játszótérre.

- Hát igen ilyenkor nem szabad be mazsolázni – ingatta a fejét Sebastian és rá kacsintott Emilyre.

- Meg csináltam az apának készített rajzot elviszed neki? Kérdezte Emily és oda tolta Sebastian elé a rajzot, majd megmarkolta a kanalát – és meg mondod neki, hogy nem voltam annyira rossz kislány, csak egy kicsit?

- Igen, meg mondom és elviszem a rajzot, de csak akkor, ha megeszed a reggelid.

- Persze – mosolygott Emily teli szájjal és a kakaós tej kicsit kifojt a száján – és azt is mond meg neki, hogy már el tudok számolni százig és be tudom kötni a cipőfűzőmet bár apus szerint még nagyon laza, de szerintem pont jó.

- Rendben.

- Meg azt is, hogy van egy kis egerem, amit Lotte nénitől kaptam és a neve Kapitány. Őt is lerajzoltam a képre, meg Zorrot is.

- Emi egyél – szólt rá Liz a lányára.

- De anya el kell mondanom mindent Sebinek, hogy elmondhassa apának. Szerinted miről fognak beszélgetni? Hitetlenkedett Emily és széttárta a karjait – mond meg neki, hogy a múltkor le estem a fáról, de talpra estem és nem lett semmi bajom csak a ruhám szakadt el, de nem nagyon csak kicsit, meg a cipőm fen maradt a fán - Kanalazott a müzliébe Emily. Sebastian lágyan elmosolygott és az oda készített lapra leírta, amit a lány mondott – Sebi írd le azt is, hogy tegnap előtt kaptam egy sárkány plüsst az apustól, amit nagyon imádok és szeretek. Samu lett a neve.

- Emily egyél – szólt rá ismét az anyja, mire Emily csak elhúzta a száját.

- Eszem – válaszolta a lány duzzogva és bekapott egy kanállal és vasvillaszemekkel nézet az anyjára, akit kirázott a hideg, mert az utolsó, aki így tekintett rá az Sirius volt – és... és... és azt is mond el neki, hogy kaptam egy játék seprűt Zoé nénitől és Reg-i bácsitól olyat, amit ő vett Harry-nek csak az enyém szebb, jobb és vagányabb.

- Emily!

- Tudom, tudom eszek – forgatta a szemét a lány, majd kicsit közelebb hajolt Sebastianhoz és suttogóra fogta, de közben bekanalazott egy kis müzlit – de azt ne írd meg, hogy nem megy úgy a repülés, mint neki ennyi idősen, mert én átfordultam és bele estem a homokozóba. De felálltam és újból próbáltam, de akkor meg bele estem a hortenzia bokrokba. Ne írd meg – ingatta a fejét Emily.

- Nem írom meg. Suttogta vissza Sebastian.

- De elmondhatod – mosolyodott el Emily – és azt is, hogy találtam egy süni családot és adtam nekik almát, mert szeretik és mindet megették. Bólogatott Emily és kiitta a tányérjából a maradék müzlis tejet, majd nagyot cuppantva levágta a tányérját – végeztem.

- Rendben – válaszolta egyszerre Sebastian és Liz egyszerre.

- A reggelivel – törölte meg a száját a ruha ujjával és Sebastian hallotta, ahogyan Liz mély levegőt vesz.

- Még akarsz, valamit apukádnak üzeni?

- Hát igen – bólintott Emily és megkocogtatta a papírt az ujjával – akkor mondom is.

- Emily hagyd Bastian-t is enni.

- De ő nem megy a játszótérre, de én igen. Ma nem is dolgozik, de nekem mennem kell játszani, mert hintáznom kell.

- Komolyan? Kérdezte Liz visszafojtott mosollyal.

- Igen, anya – fújta fel az arcát Emily, majd a mosolygó Sebastianra nézet – akkor mond meg apának azt is, hogy most már kakaósan iszom a tejet és nem tejesen iszom a kakaót. Meg a papa megígérte, hogy megtanít írni, olyan szépen, ahogyan a mama írt és hogy apus most elvisz engem a játszótérre ahol sok-sok mugli kisgyerek van olyan, mint én csak más. Nekik nincs varázserejük, mint nekem, de Artúr bácsi szerint ugyan úgy lehet velük barátkozni. Dülöngélt a székében Emily, miközben beszélt.

- Még valami?

- Azt hiszem végeztem. De mond meg neki, hogy minden este jó éjszakát kívánok neki is úgy, mint Cathy nagyiéknak, meg Dorea nagyiéknak, meg Hope nagyinak, meg Jamie bátyuséknak és Harrynek is. Meg azt, hogy nagyon, de nagyon, de nagyon, de nagyon szeretem. Ennyi – mosolygott szélesen Emily.

- Na, ki akar menni a játszótérre? – kurjantotta Remus a bejárati ajtóból, mint igazi végszó.

- Én! Én! Én! Kiáltotta izgatottan Emily és boldogan felsikkantott – Én akarok, de nagyon - csúszott le a székről, majd felkapva a sárkányát keresztapja kitárt karjaiba szaladt.

- Kicsim nyugalom a játszótér nem szalad el. Szia, Remus kérsz valamit? Kérdezte Liz a férfitól, aki karjában Emilyvel besétált a konyhába.

- Egy kávénak most nagyon örülnék. Hát te mit keresel még itthon? Kérdezte döbbenten Remus Sebastianra nézve, aki éppen elrakta a mellénye zsebébe Emily rajzát és üzeneteit.

- Ma nem dolgozom, de van, egy elintézni valóm mielőtt neki állok a semmit tevésnek.

- Megígérted, hogy meg csinálod fészkemet a fára – ráncolta a szemöldökét Emily.

- Természetes csak az után. Majd akkor jövök édesem – Fordult Liz felé Sebastian és egy gyors csókot nyomott a nő ajkára és kedveskedve megcsípte Emily orrát, aki felkuncogott – te meg fogadj szót Remusnak.

- Megpróbálok – Bólintott a kislány őszintén – hozzál, majd csoki békát.

- Rendben. Nevetett fel a férfi és ki sietett a házból.

- Hová ment? Kérdezte gyanakodva Remus.

- A dolgára – vont vállat Liz.

- Pontosabban?

- Elment egy bácsihoz, hogy beszélgessen vele a gondjairól – felelte Emily – de erről nem tudhatok – vékonyodott el Emily ajka és Remus felvonta a szemöldökét.

- Már házhoz is megy?

- Igen. Valami gond van vele?

- Nekem semmi – vont vállat Remus – de biztos oda ment?

- Mondjak rá nyomkövető bűbájt? Kérdezte szarkasztikus hang éllel Liz, mire Remus elhúzta a száját.

- Megyünk? Kérdezte Emily nyávogós hangon, mert érezte anyja és keresztapja közötti feszültséget, majd mikor Remus nem felelt azonnal meghúzta a férfi kabátját.

- Persze, megyünk – húzta le gyorsan az oda készített kávéját Remus –  akkor mennyünk tücsök.

- Majd jövünk anya. Nyomot, egy csókot az anyja arcára Emily, majd Remushoz bújt és intett az anyjának mikor kifordultak a konyhából.

- Délután hozom - felelte a férfi.

- A délutáni alvásra azért gyertek haza – kiáltott utánuk Liz, de már a bejárati ajtó csapódását hallotta – nagyszerű.

Na, megjöttem. Itt a mostani kedvenc szöszöm, mert Emily itt roppantul cukira sikerült :) remélem tetszett nektek :)