A napom gyorsan eltelt. A tanórák is. Valahogy a mai nap sokkal nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak éreztem magam. A nap végében már az egész iskola lázban égett az új diákok miatt. Volt, aki nagyon várta őket -mint Carol- és voltak, akik már most a föld alá kívánták őket -Draco- és voltamén, akinek teljesen mindegy volt. Nem hiszem, hogy olyan sokáig maradnának a Mahoutokoros diákok, hogy komolyabb barátságokat tudnák kötni velük.

Kicsit jobban utána jártam, hogy mi történt az iskolájukkal, de csak egy általános varázslóháborúnak tűnt. A világ más részein mai napig ellentétek vannak, melyeket leginkább a reformok váltanak ki. Új Mágiaügyi Miniszter kerül hatalomra, aki új szabályokat vezet be. És aki nem alkalmazkodik, az támad. Csoportokban, szövetségekben. Rengeteg varázsló és boszorkány a régi módszerek, szokások és hagyományok híve, és sokuk zokon veszi a rohamos fejlődés általi változásokat.

Bevallom, én sem biztos, hogy örülnék. Eljátszottam a gondolattal, és nem egyszer arra jutottam, hogy lehet a lázadóknak van igaza. De persze nem vagyok a helyükben. Még szerencse, hisz akkor nekem kéne iskolát váltanom. És nekem jó itt a Roxfortban. Végre idén került egy kis szín az unalmas hétköznapokba. De úgy érzem, túl sok teher nehezedik rám. Viszont ha ezeket most elbírom, a későbbiekben lehet könnyebb lesz.

-Cami, neked mi a véleményed?- kérdezte Carol

-Bocsánat, nem figyeltem. Miről van szó?

-Olyan vagy, mint Oliver- húzta el gúnyosan a száját az előbb említett testvérem felé nézve. Ebédszünet volt, de mi már végeztünk, ezért a testvéreimmel és néhány ismerőssel összeültem beszélgetni. Mivel a többség evett, most kisebb volt a tömeg.- Arról beszéltünk a lányokkal, hogy vajon jönnek-e új helyes fiúk

-Oh, én nem tudom, nem ismerem őket- tettettem a butát. Sokszor nem értik a vicceimet. Ezt sem.

-Te nem várod őket?

-Nem kifejezetten. Én megvagyok nélkülük is. De persze nem zavar, hogy jönni fognak.

-Ha lesz is szépfiú közöttünk, titeket meg sem környékezhetnek- jelentette ki Thomas

-Persze, mindjárt szerzetesrendbe vonulunk- vágott vissza Carol. Vicces volt. Vagyis számomra vicces. Carolnak néha vannak jó megszólalásai. De ez különösen tetszett, tekintve arra, hogy most haragszom Thomasra. Persze nem őszintén, mert a bátyám és szeretem, de éreztetni akarom vele egy kicsit, hogy most nincs béke.

Ebédszünet után volt még egy repüléstan órám. Mondhatni jobban ment, mint eddig, de sosem voltam valami sportember. Sem a varázsló, sem a mugli sportokban. De nem is célom. Nem szeretnék világhírű kviddics bajnok lenni. Tudom magamról, hogy ügyetlen vagyok. Ezen nincs mit szépíteni. Meg... mindig is úgy gondoltam, hogy több lehetőség rejlik az észben, mintsem az erőben. És ezzel nem a sportolókat akarom lenézni, csupán ott egy út van, és az csak akkor járható, ha az embernek van hozzá tehetsége. Nekem nincs, de szerencsére ezer másik út közül választhatok.. vagy talán nem is kell választanom.

Az órára pillantottam. Délután 2 felé közeledett az idő. Felálltam és elindultam a kijárat felé.

-Hova mész Cami?- kérdezte Thomas

-Sietnem kell. McGalagony professzor vár.

-Miért mész a professzorhoz?

-Van pár dolog, amit nem értek átváltoztatástanból.

-Értem... akkor siess- küldött a dolgomra.

A szobámba siettem a McGallagony professzortól kapott könyvemért és egy jegyzetfüzetért a biztonság kedvéért. Aztán siettem is a professzor irodájába.

Az asztalánál ült. Szögletes szemüvege kissé lecsúszott az orrán. Haja itt-ott megviselt volt. Elég gondterhelt tekintettel olvasott egy cikket. Az ajtó résnyire nyitva volt, ezért láthattam, de az illem kedvéért bekopogtam. Miután betessékelt, helyet foglaltam vele szemben az asztalánál.

-Hogy halad a könyvvel Miss. White?

-Az utolsó oldalak vannak vissza.

-Ez remek. Tehát az elméleti résszel végzett már- utalt a könyv közepére. Hisz ott található az animágussá válás folyamata. A végén már csak híres animágusok rövid esszéi vannak. Meg 1-2 bemutató.

-Igen

-Mit gondol, boldogulna egy teszttel? Merő kíváncsiságból, hogy mennyit jegyzett meg.

-Azt hiszem igen.

-Rendben. Akkor adok egy pergament, és annyi lesz a feladata, hogy ismertesse velem a folyamatot. Írja le úgy, mintha még életemben nem hallottam volna a témáról. Addig írja, míg jónak látja, aztán beadja és ellenőrzöm következő találkozásra.- adta ki a feladatot, majd újra az irat mélységeibe temetkezett. Nem rémített meg a feladat, hisz minden fontosabb dologra emlékeztem.

Írni kezdtem. Egy hosszú, fehér tollat adott a professzor. Kellemes volt a fogása, akárcsak a pergamennek. Imádom a pergamen illatát. Olyan, mint egy régi könyvtár.
Írni kezdtem... majdnem egy oldalt tele írtam. Igyekeztem nyelvtani szempontból is megfelelni. Azt akartam éreztetni, hogy nem csak a szám nagy. Tanultam és meg is tudom fogalmazni.

-Rendben van. Lehetséges, hogy holnapra átnézem. Ha úgy ítélem, hogy kellőképpen tudod az alapokat, megnézzük jövő héten mit tudunk ezzel kezdeni.

-Köszönöm professzor- hálálkodtam.- esetleg... nincs még egy könyv a témáról? Szívesen tájékozódnák több forrásból is.

-Azt hiszem a könyvtárban van. Estefelé tervezek visszavinni pár könyvet. Esetleg nézzen be, és ha ott talál, segítek megkeresni a könyvet.- ejtett egy mosolyt. Igaz csak pár másodpercig, de nekem az elég volt, hogy tudjam a professzor büszke az elhivatottságomra.

Ezután beültem a tanulószoba végére. Aitana a könyveit bújta, úgyhogy nem akartam zavarni. Én megírtam a házifeladataimat. Igaz kicsit tovább maradtam. De Draco ma nem volt a teremben. Ha jól tudom idén bejár több bájitaltan órára is a sajátján kívül. Így nem tudtam vele sem beszélgetni. Nem mintha az idősebbik bátyám feszélyező jelenléte miatt különösebben tudtam volna...

Így utána a szobámba mentem, ahol Aitana már bent volt. Még mindig tanult.

-Szia- köszöntem

-Szia- nézett fel rám

-Mit tanulsz annyira?

-Számisztika elméletet. Egy rész nem áll össze.

-Mondanám, hogy szívesen segítek, de az én segítségem kell a legkevésbé neked- tréfálkoztam.

-Annyira azért csak nem megy rosszul- mosolygott

-De, hidd el- viszonoztam- de ezzel nem igen tudok mit kezdeni

-Keress egy felsőbb évest. Biztos van, aki szívesen segítene

-De az annyira kínos

-Segítséget kérni?

-Nem! Vagyis igen... nem tudom. Úgy érzem alap lenne tudnom

-De így sem jó. Segítenék, de szörnyen magyarázok

-Tudom, és nem is várok el semmi ilyesmit. Majd... megoldom, jó?

-Oké- sóhajtott. Aitana nem szeretné, ha kibuknák. És bár ez a veszély nem fenyeget, jól jönne néhány jó pont. Így félig-meddig jogos, hogy aggódik.

Pár percig csendben ültünk az ágyunkon, majd felálltam és elkezdtem a szekrényemben kutatni a szekrényemben, hogy a taláromat és az iskolai egyenruhát átvegyem valami hétköznapibbra.

-Mikor is találkozol Dracoval?- kérdezte

-Fél 5 körül. Ha jól emlékszem

-Tudod már mit akar mutatni?

Megráztam a fejem.

-Fogalmam sincs.

-Én a helyedben nem bíznék benne ennyire. Kitudja mi fog veled történni.

-Hidd el nem fog semmi

-Lehet így látod, de emlékezz kit szolgál a családja. Az apja halálfaló volt. Biztos vagyok benne, hogy hűséges maradt Tudjukkihez.

-Akkor ezek szerint én leszek az első áldozat- viccelődtem. Aitana szúrós tekintetét látva úgy éreztem muszáj lesz mondanom még pár szót- különben is, te is és Oliver is tudjátok hol találkozunk, onnan meg nem nehéz nyomokat követni. Ne aggódj- nyugtattam meg. Nem értem miért látja ennyire ellenszenvesnek Dracot. Bár év elején még én is annak láttam, ennyire sosem tartottam tőle.

Felvettem egy egyszerű farmert és egy fekete felsőt. Mivel elég meleg volt még az idő, ezért nem is húztam mást. Éjjel is meleg szokott lenni, így nem félek attól, hogy megfázok vagy bármi hasonló. Vagyis remélem nem utazunk kilómétereket, hogy egy hegy tetejére jussunk.

Pár perc volt fél 5-ig. Siettem a belső udvarra, ahova a találkozó volt megbeszélve. Út közben összefutottam Carol-al, aki természetesen megállított beszélgetni, hisz ma alig találkoztunk. Nem mondhattam neki azt, hogy sietek, mert akkor jött volna a kérdés, hogy mégis hova... arra pedig szintén nem válaszolhatok. Úgyhogy meg kellett várnom, amíg ő nem mondja azt, hogy mennie kell. Amire hála égnek, nem kellett sokat várni, ugyanis az egyik Hollóhátas barátnője el akarta csalni sétálni, így úgy tettem, mintha megértő testvér lennék, és útjára engedtem. Én meg futottam a megbeszélt helyre, hisz a nagy mutató már jócskán elkerülte a 30-ast.

Az udvarra érve egyből kiszúrtam Dracot. Nem nehéz felismerni. Messziről virít a tejfölszőke haja. Rajta kívül voltak még páran az udvaron, de egy olyan embert sem láttam, akinek köze lenne a bátyámhoz. Szóval mondhatni magabiztosan elindultam felé. Azonnal észrevett, így ő is megindult felém.

-Siettem ahogy tudtam, de Carol csevegős kedvében volt és elkapott- magyarázkodtam köszönés helyett

-Honnan késtél?- vonta fel fél szemöldökét

-Hát innen. Fél 5-öt beszéltünk meg nem?

-Igen, de ez nem tanóra.

-Nagyon vicces

-Úgy döntöttem kegyes leszek és nem vonok le pontot- játszotta a szerepét

-Lekötelezel- mosolyogtam, majd hirtelen eszembe jutott, hogy még mindig nem tudom hova is fogunk menni- Mondd csak, pontosan hova is megyünk?

-Ide nem messze, de úgyis meglátod majd. Csak még várjunk pár percet, hogy ne legyenek itt ennyien. Ahova menni fogunk az egy szuper titkos hely- magyarázta úgy, mint egy kisgyereknek. Kíváncsivá tett, de gondolom ez is volt a cél.

Kicsit beszélgettünk addig. Én kérdeztem őt a bájitaltan órákról. Szereti őket. Sőt mitöbb, ez a kedvenc tárgya. Kissé talán elfogult is iránta, de rendkívül érdekli a téma. Nem hibáztatom, engem is van, ami jobban érdekel, és én is ugyanúgy elfogult vagyok iránta. Aztán ős is kérdezett a mai gyűlésről McGalagony professzorral. Eközben már elindultunk. Elmeséltem neki, hogy tesztet íratott velem, és hogy az elmélet nagyon jól megy. És hogy lehetséges, hogy kezdeni fogunk valamit az alapokkal. Draco végig elismerően bólogatott. Jól esett, hogy bízik bennem. Aitana általában csak lereagálja egy tipikus ,,sok sikert" dumával. Ő nem igazán érzi ennek a jelentőségét. Ami nem meglepő, hisz nem egy fejlett varázslóközösségben nőtt fel. Félvérűsége miatt nem nevelték úgy, hogy ő egyszer boszorkány lesz, nehogy csalódnia kelljen. Tudta, hogy léteznek varázslók és boszorkányok, de nem kapott olyan magas szintű elméleti képzést, mint mi Dracoval. Minekünk meséltek híres animágusokról, és hogy ez milyen borzasztó nehéz.

-Megérkeztünk- jelentette ki a semmi közepén.

-Draco, a semmi közepén vagyunk.

-Úgy gondolod? Nem ismerős a hely?

-Dehogynem egy csomószor jártam már erre. -utaltam az erdő széli kis tisztásra. A kilátás innen pazar volt ezért gyakran jöttünk ide Aitana-val és Jessica-val.

-Én is sokat járok erre. És felfedeztem valami újat. Amit az évek során még nem láttam.

-Micsodát? -érdeklődtem. Tényleg kíváncsi voltam, vajon mi lehet az. Draco közelebb ment egy vaskos fához és rá mutatott.