Harry rögtön odarohant és nyugtatni kezdett. Az egész délutánt kétségbesett kereséssel töltöttük. Hatkor a gyerekeket elküldtem vacsorázni és nagy nehezen el is mentek. Engem Niall háromnegyed tizenkettőkör zavart be.
Semmi. Sehol sincs. Eltűnt. Mindenféle nyom nélkül. Éppen bementünk a liftbe amikor eszembe jutott Marie. Gyorsan kifutottam a liftből és a lépcsőn kezdtem felfelé rohanni. Még reggel mondta Tim hogy a harmadikon van a 158-ba. Idegesen kezdtem dörömbölni. Marie nyitott ajtót kissé kócosan de az ördögi mosoly most is ott volt rajta.
-Mit csináltál a lányommal!-kiáltottam rá kétségbeesetten.
-Én semmit!-mondta vigyorogva.  Nem kellett sok ahhoz hogy ott helyben nekiessek.
-Kérlek!-mondta elcsukló hangon és a földre rogytam tehetetlenségembe.
-Megmondtam hogy tönkreteszlek!-mondta higgadtan mire legszívesebben kitéptem volna az összes haját.
-Tudod az egy dolog hogy eszeveszettül őrült vagy de az hogy a lányomat elvetted az...az egyszerűen undorító! Emma semmiről nem tehet! Tudod mi a legszomorúbb? Az hogy ez a legpiszkosabb dolog amit valaha tettél. Amit valaha is tehetsz egy anyukával.-mondtam keményen majd megfordultam ahol Niall állt nyúzott arcal.
-Menjünk aludni.-mondta fáradtan.
-Mindjárt megyek.-küldtem felé egy műmosolyt. Felmentem a szobámba felkaptam egy rövidnadrágot és a futócipőm. Lerohantam a partra ahol levettem a cipőm és elkezdtem rohanni. Mint egy őrült. Egészen addig rohantam míg azt nem éreztem hogy elájulok. Kicsit megálltam és kifújtam magam miközbe a könnyeim hangtalanul utat törtek maguknak. Leguggoltam és hangos sírásba kezdtem. Már vagy negyed órája gubbaszthattam a homokba amikor egy kislány hangot hallottam.
-Ne ne engedj el!-kiáltozta. Felpattantam és eszeveszettül kezdtem rohanni abba az irányba ahonann jöttem. Amikor közelebb értem észrevettem két férfi alakot és egy kislányt.
-Emma!?-kiáltottam és rohantam feléjük.
-Anyu!-mondta boldogan és megindult felém de az egyik pasas visszarántotta. Ahogy odaértem észrevettem hogy Cameron az és egy kontyos srác.
Lerogytam és olyan szorosan megöleltem ahogy csak tudtam. Amint kiörömködtem magam felegyenesedtem és a két srácra néztem.
-Figyelj és tanulj Kicsim!-kacsaintottam rá majd a kontyos srácnak kiosztottam egy pofont Cameron pedig külön bánásmódba részesült. Először kapott ő is egy arcon paskolgatást majd jó erősen az érzékeny pontján térdeltem.
-Ennél sokkal többet érdemelnél!
-Beperellek!-szűrte a fogai között.
-A helyedbe nem tenném mert gyereket raboltál aranyom! Amúgy meg honann tudod a tiéd?-vigyorogtam rá és Emma kezét fogva elegánsan távoztunk.
-Szeretlek anyu! Olyan király vagy!-mondta mosolyogva mire felnevettem.
Boldogan és megkönnyebbülve mentem vissza a szállodába. Viszont Marie szobájánál direkt megálltam és kopogtam. Viszonylag gyorsan ki is nyitotta. -Tudod csak annyit akartam mondani hogy ha harc hát legyen harc. Úgy fogsz hazamenni a sznob kis angol családodhoz hogy a szemükbe nem mersz nézni annyira le fogunk alázni.-mondtam fapofával majd bájosan elmosolyodtam.-Csak gondoltam szólók!
-Azt lesheted!-kiáltotta utánunk mire én csöppet sem nőiesen bemutattam neki miközbe hátra sem fordultam.
Gyorsan fölmentünk a szobánka ahol egy ideges Harryvel és Niallel találtam szembe magam.  Amint megláttak minket felderült az arcuk és boldogan öleltek meg mindkettőnket.
Ezek után alig maradt erőm állva maradni és Emma is laposakat pislogott így miután ő elaludt én is befeküdtem az ágyunkba.

Ma van a verseny napja. Azaz mindenki megőrült.Tegnap meghallottam ahogy Marie az egyik világításért felős sráccal beszél. Mégpedig arról hogy a mi produkciónk felénél kikapcsolják a fényeket.
Ígyhát mint minden kevésbé normális ember elmentem vettem olyan ruhafestéket ami világít a sötétbe és befestettem a fellépőruhákat. Jóformán egész este fenn voltan. De megérte. Vagyis remélem.
Egész nap ezerrel próbáltunk majd a színpadon is. A végére én már hulla voltam de a skacok csak ekkor kezdtek felpörögni. Hiába, öregszem!  
Udvariasan végignéztünk mindenkit majd Marie csapata után mi következtünk. Egy csoportölelés után kezdtünk is. Majd szétizguktam az agyam hogy az emelések rendbe legyenek aztán szinte percre pontosan akkor amikorra számítottam lekapcsolódtak a lámpák. A gyerekek mint a porfik folytatták.  Én pedig felkapcsoltam a zseblámpát amit direkt erre készítettem oda. A színfalak másik oldalán ott állt Marie szintén egy lámpával. Elegánsan felemeltem a középső ujjam majd nevetve fél karral átöleltem Timet. Eltátogtam neki hogy ,,beszomtad aranyom". Majd felrobbant.
Az eredményhirdetésre az esélytelenek nyugalmával mentünk ki. Mi mindent megtettünk és én majd meghalltam a büszkeségtől.
-És a 13 országot behálózó táncversenyünk győztese pedig...elnézést egy kis keveredés van-mondta zavartan a pasas-Tehát a győztes Francia ország! Gratulálunk!
-Mi az lehetetlen!-kapta ki a franciák kezébőla kupát Marie. 
-Veszteni tudni kell!-mondta mosolyogva majd megöleltem a csapatom.  Csalódottak voltak de én eszméletlen büszke.
-Most pedig szépen vissza megyünk a szállodába utána pedig strandolunk!-jelentetem ki vigyorogva.
-De sötét van!-mondta Tim.
-Fiatalok vagyunk egytől egyig! Másrészt ha a fizetésünket nézzük nem igazán fogunk mi Barcelónába jönni.-mondtam nevetve. A srácoknak tetszett az ötlet így negyed óra múlva a tengerbe rohantak be. Én Emmával üldögéltem és homokoztam.
-Anyu...haza akarok menni!-mondta elgondolkodva Emma.
-Holnap megyünk.
-Hiányzik Jade és Milly. Meg Adele és Tom.-mondta mosolyogva. Imádtam hogy a családjának tekintette a barátaimat.

13 év múlva
Még mindíg tánctanár vagyok. Emma pedig egy gyönyörű 16 éves lány. Már csak Jade és Tim él velünk akik egy párt is alkotnak. Külön is eléggé idegesítőek de együtt.... Nem baj szeretem őket. Tommal azóta sincs semmi különös. Remekül elvannak Jennával illetve a három gyerekükkel.
-Anyu! Ugye nem felejtetted el hogy ma jön Mark?-kérdezte reggel Emma.
-Dehogy is!-hatudtam. Egyeltalán ki az a Mark?
-Szörnyű vagy!-nevetett fel-Tudod ő a barátom. Ő és a nevelőapja jönnek.
-Tényleg!-mondtam mosolyogva-Hatra hazajövök. 
-Köszi. Te vagy a legjobb.-adott egy puszit majd elrohant suliba.
-Tim gyere megyünk!-ordítottam el magam.
-Szabadbapot veszek ki!-vánszorgott ki álmosan a szobából.
-Legkésőbb kettőre bent vagy!-mondtam szigorúan.
-Köszi!-vigyorgott rám. Lerohantam a táncterembe és mindent előkészítettem.
Miután hatkor otthagytam Timet az utolsó csoporttal rohantam haza. Hulla voltam de még kaját is kellett volna csinálnom. Berontottam a házba.  A konyhába Jenna és Milly ügyeskedett.
-Hulla vagyok!-rogytam le egy székre.
-Ezért csinálunk a lányod bemuatós randijára vacsit!-mondta vigyorogva Jenna.
-Meghalnék nélkületek!-sóhajtottam nevetve-Összekapom magam és segítek.
-Legyél csini!-kurjantotta utánam Milly. Gyorsan lezuhanyoztam és beleugrottam egy fekete ruhába. Hál isten nem néztem ki annyira egy 36 éves anyukának. Inkább mint egy mint egy öreg ribi. A fejemre a fekete kalapom került.  Kimentem a konyhába ahol Jade is csatlakozott a főzéshez.
-Úgy nézek ki mint egy öreg ribi ugye?-mondtam szomorúan.
-Jaj ne izélj királyul festesz!-mondta Jenna.
-Emma?-kérdeztem mosolyogva.
-Készülődik.-mondta Jade vigyorogva.
-Csak nekem olyan mintha a saját gyerekem pasiját várnánk?-kérdezte nevetve Milly.
-Jobban izgulok mint ő!-vigyorgott Jenna izgatottan.
-Engem hidegen hagy.-rántotta meg a vállát.
-Jade-sóhajtottunk egyszerre. Majd valaki csöngetett. Emma rohant ajtót nyitni majd bejöttek. Az a bizonyos Mark és egy túlságosan jól ismert fazon.
-Ó hogy az a....-mondta döbbenten Jade. Mindannyian ezt éreztünk.