Hajnali fél kettőkor értünk vissza Jacob-ékhoz. Benyitottam az ajtón, felkészítve anyát a legrosszabbakra, ám mikor beléptünk, egy óriási ittas, táncoló fiatal tömegbe botlottunk. Komolyan megállt bennem az ütő, hiszen alig egy órája még senki nem volt itt! Megráztam a fejem, és megindultam azokhoz a falakhoz, amikre a Gyilkos írt, de legnagyobb szerencsétlenségemre már az üzenetek sem álltak a hófehér falon. Semmilyen vérnyom nem látszódott... Kétségbeesetten hívtam föl Liam-et.
-A rohadt életbe, Liam! Eltűnt a véres írás Jacob-ék faláról! És ismét áll a bál, mindenki itt táncol náluk. Ez tiszta lehetetlen, semmi nyoma vérnek! -meséltem el mindent.
-Oké, ez ijesztő. De mi a francért mentél vissza oda? Normális vagy?! Azonnal odamegyek! -mondta kis szünet után a barátom.
-Ne, nem kell! Itt van velem anya, akinek elmagyaráztam mindent, hála a jó égnek, meg is értette, de most nem tudok neki semmit felmutatni, szóval totál őrültnek fog tartani...
-Hannah -nézett kérdőn anya, várva valami bizonyítékot.
-Most leteszem, Liam, szia... -suttogtam bele a telefonba, meg sem várva a válaszát, majd kinyomtam.
Odamentem egy éppen táncikáló párhoz, szétszedtem őket megfogva a lány csuklóját, és feltettem a kérdéseimet.
-Hol voltál egy órával ezelőtt?
-Mi az, hogy hol? Hát itt! Az egész város itt van! Gyere te is táncolni! -rántott volna magával, de én egyszerűen átmentem egy másik emberhez, egy fiúhoz, aki egyedül ücsörgött a konyhában, és iszogatott.
-Hé! Feltehetnék néhány kérdést? -néztem rá.
-Uhuuum... -válaszolta bambán, de még épp elég józanon.
-Hol voltál körülbelül egy órája? Hol volt ez a nagy tömeg? -néztem mélyen a szemébe, már nagyon várva a válaszokat a több ezernyi kérdésemre.
-Itt voltunk végig. Nem értem, miről beszélsz...
-Egy órája jártam itt a barátaimmal. Esküszöm egy lélek sem volt itt, és a falakon pedig vérrel írt üzenetek álltak, nekünk címezve. SENKI NEM VOLT ITT!!! -kiáltoztam vele idegesen.
-Ugyan, nyugi, mindenki itt itt táncolt, biztosan rossz helyre mentél.
-Nem mentem, mivel ez az egyik legjobb barátom háza!!! -üvöltöztem, aztán hirtelen eszembe jutottak a dolgok. -Vagyis csak volt a legjobb barátom háza...
-Miért? Mi van Jacob-bal? -érdeklődött.
-Ismerted? -csillant fel a szemem.
-Mivel ez az ő házibulija, így mindenki ismeri valamennyire, de mi az iskolában egy csapatban kosarazunk -ecsetelte. -Szóval mi van vele?
-Ismered a Gyilkosos mendemondákat? -sóhajtottam. -Úgy néz ki, a pletykák igazak... -töröltem le egy könnycseppet az arcomról.
És ennek az ismeretlen fiúnak is kiöntöttem a lelkemet, mire az csak meredten bámult rám, mint aki szellemet látott.
-Tehát ezért kérdeztem, hogy hol voltatok, mert itt biztosan nem! -fejeztem be.
-Sajnálom Jacob-ot. De biztosan elő fog kerülni -legyintett. -És mi tényleg egy tapottat sem mozdultunk innen...
-Ne hazudj!!! -kezdtem felidegesíteni magam.
-Nem hazudok! Mit nem értesz ezen?! -emelte fel ő is a hangját.
Erősen megfogtam a csuklóját, majd olyat láttam, amitől azonnal hátra is ugrottam.
-Te jó ég, mi van az alkaroddal? -néztem undorodva a hatalmas véres lyukat, melyen át lehetett látni. -Azt a büdös... HOGY VAGY MÉG ÉLETBEN?! -visítottam halálfélelemmel.
-Neked mi a jó franc bajod van? Hagyjál már békén! Mennyit szívtál ma este, hm? -nézett furcsán.
-A... A karod... Mi van a karodon? -motyogtam, mire ő mindkét alkarját felém mutatta. -Basszus, a másikon is!!! -kaptam szám elé a kezemet.
-Mi? -nézegette az említett testrészét. -Hiszen nincs itt semmi -mutatta felém.
Megfagyott a vér az ereimben... Ne... Ezt ugye nem csak én látom?! Anyához rohantam, aki eddig szerencsére türelmesen várt.
-Anya, könyörögöm, fogalmam sincs, mi folyik itt! -kezdtek el egyre jobban potyogni a könnyeim. -Annak a fiúnak az alkarjain hatalmas lyukak vannak, de azt mondja, ő nem látja! Mi történik velem, anya, segíts, könyörögve kérlek!!!
-Jól van, Hannah, nyugalom! Annak a fiúnak a karjain nincs semmi... -nézett rá.
-Hogy... Mi van? -meredtem rá pislogás nélkül.
Megindultam volna, hogy egy kicsit arrébb felhívjam a barátaimat, de abban a pillanatban egy meglehetősen alulöltözött lány nekemütközött, rámöntve a fogalmam sincs milyen italokat... Felocsúdni sem tudtam a döbbenetből, mert megláttam a lánynak az alkarjait, és a bokáit. Ugyanolyan hatalmas lyukak tátongtak rajta, mint annak a fiúnak...
-Mi történt a lábaiddal, és a kezeiddel? -ragadtam meg a haját, idegesen várva a választ.
-Eressz már el, hülye rib... -nyekeregte.
-VÁLASZOKAT AKAROK!!! -vágtam bele a szavába. -Mi a büdös franc történik velem?! HOGY NEM LÁTOD MAGADON AZOKAT A ROHADT NAGY LYUKAKAT???
-Semmi... Lyuk nincs rajtam... Hagyjál már békén! -nyavalygott tovább, mire eleresztettem.
Elkezdtem ide-oda rohangálni, random embereknek felhúzogatni a pólóját, és igen, mindegyiken ugyanolyan véres lyuk volt...