A fejem sajgott és alig bírtam megmozdulni. Megkiséreltem felemelni az ujjaimat több kevesebb sikerrel. Hunyorogva kinyitottam a szemem. Egy számomra ismeretlen házban, egy ismeretlen szobában feküdtem az ágyon.
Lassan felültem és egy kék szempárral találtam szembe magam.
-Felébredtél?-kérdezte halkan.
-Nem még alszom csak álmomban megéheztem ezért felkeltem hogy egyek valamit.-feleltem. Igen....mikor felkelek akár álmomból akár egy ájulásból eléggé jófej vagyok.
-Ezek szerint jól vagy.-mosolyodott el.
-Soha jobban. Bár a fejem és a hátam sajog, kiszárad a szám és éhenhalok de amúgy no problem.-legyintettem. Nevetve felált a székből-mert egyébként eddig ült- majd odajött hozzám és felsegitett. Ennek az egésznek az eredménye annyi lett hogy rámesett és mindketten az ágyon landoltunk. Az arca csak pár centire volt az enyémtől. Pimaszul elmosolyodott.
-Menjünk le!-mondtam majd lelöktem magamról és kiindultam az ajtón. Lementem a lépcsőn így eljutottam a nappaliba ahol -feltételezem- a falka, és a barátaim ücsörögtek. Ray nem sokkal utánam esett be.
-Na-csapta össze a kezét.-ideje lenne megismerkednetek.
-Már alig várom-mondtam unottan és levágódtam a barátaim mellé. Ő mit sem törődve az előző mondatommal folytatta.
-Ő Lana, nem mellesleg a Holdkristály őrzője. Mellette Clarissa, Liv és Cool.-mutatott ránk sorban. Most a falkája felé nézett.-Ők a falkám. Rob, David aki vadász, Lucy aki gyógyító,Emily, Selina és Shopy aki démon.-mutatott sorban a túloldalon ülőkre. -Na most hogy megismerkedtünk örömmel jelentem hogy együt fogunk dolgozni.-erre mindenki érdekes fejet vágott. Hát igen én is. Felpattantam majd szúrós szemmel néztem rá.
-Mit szeretnél?-kérdezte kiskutya szemekkel ami egyépként irtó édivé tette. Nop. Ne most gondolj erre!
-Egy kocsit, hatmillió dollárt és egy fehér kiskutyát lila masnival a nyakán. Egyépként meg nem döntesz erről egyedül! Nekünk is van beleszólásunk.-mondtam. Ja hogy ti még nem tudjátok? Utálom ha valaki parancsolgat. Engem ne irányítson senki! Még Ray Black se!
-Valóban. Ti mit szóltok?-nézett a hátam mögé. Megfordultam. Liv éppen Robbal flörtölt, Clarissa éppen a lányokkal dumlát, Cool meg röhögött a vádasszal.-Szerintem ez egy egyhangú igen.
-Nem! Nem egyhangú. Én nem fogok veletek dolgozni. Leléptem.-mondtam majd már setáltam is ki az ajtón, a sötét utcára-mert ugye éjszaka van-, egyenesen haza felé. Ruhadtul nem érdekel. Felőlem még az Ősi boszorkámy is dolgozhat velük de én nem fogok. Utálom a farkasokat főleg az ilyen....ilyen főnökösködő barmokat mint Ray. Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy mögöttem kihunynak a lámpák.
-Ahj remek.-mondtam majd magam elé tartottam a tenyeremet. Három kis fénygömb jelent meg. Belefújtam a tenyerembe mire a fénygömbök a lámpákhoz száltak ezzel újra világításra bírva őket. Mosolyogva tovább sétáltam. Egy kis bosziskodás mindig jót tesz a kedvemnek. Imádok varázsolni főképp azért mert nagyi tanított mindenre és a varáslás rá emlékeztet. Tudom hogy szellemidézéssel beszélhetnék vele de nem akarok. Úgy csak jobban hiányozna. Inkább megpróbálok továbblépni. Bár lassan két éve próbálkozom, muszály továblépnem. De egyszerűen olyan nehéz. Hiszen nagyi volt az egyetlen aki az igazi erőmről is tudott és nem csak a Holdkristály által kapott erőmről. Az erőm az hogy.......
-Hello banya.-köszönt egy kapucnis férfi.-Hm...szép, fiatal és erős. Biztos a vére is finom.-hirtelen éles fájdalmat éreztem a nyakamnál. Egy átkozott kis vérszívó. Reagálni sem volt időm. Teljesen lefagytam. Nem tudtam varázsolni. Ez az első alkalom hogy egy vámpír képes egyátalán a közelembe jönni. És valoszinű az utolsó is ugyanis hogy innen megmeneküljek ahhoz egy csoda kéne. Vagy....egy vérfarkas.
-Ray-próbálkoztam de alig jött ki hang a torkomon.-Ray! RAY!-kiabáltam. Végre sikerült. De nem jött senki. Beletörődtem abba hogy itt fogok meghalni. Lassan elmosódtak a lámpák sárgás fényei, az utca szürkesége és a házakból itt ott kiszűrődő fény és árnyék amik a bent valoszínű boldogan vacsorázó családokhoz tartoztak. Már kezdett lecsukódni a szemem ekkor azonban a vámpír eltünt előlem én pedig a földre rogytam. Nem láttam semmit így a hallásomra hagyatkoztam. Morgások és sikolyok majd egy csonttörés hangja és végül csend. Ha mertem volna se tudtam volna odanézni. Alig bírtam mozogni. Hihetetlen hogy egy vámpír képes volt akár a közelembe jönni. Máskor 7 méternél közeleb nem jutnak mert kiszúrom és megölöm őket. Fogalmam sincs mi történhetett velem. A kezemet a véres nyakamra szorítottam miközben egy két könycsepp kicsordult a szememből. A megmentőm legugolt hozzám majd aggódva átölelt. Amint megéreztem az illatát egyből tudtam hogy Ray van itt mellettem. Ő mentett meg.
-Amint kiabáltál már futottam is.-suttogta a fülembe. Átöleltem ezzel összevérezve a fekete pulcsiát-amiben egyépként szívdöglesztően néz ki-de jelen pillanatban ez volt a legkissebb gondom. Majd veszek neki másikat vagy kimosom ezt....az Ősi boszorkányra most komolyan azon gondolkodom hogy kimosom Ray pulcsiát miközben az előbb majdnem megöltek? Komolyan mit tett velem ez a srác?
-Összevéreztem a pulcsidat.-mondtam mivel jelenleg csak ez az értelmes mondat jutott az eszembe. Míly meglepő Lana, Ray NEM VAK! Nevetve felsóhajtott.
-Ez legyen a legkissebb gondod.-mondta majd eltávolodott tőlem és a nyakamhoz vezette a kezét. Szó szerint bizsergett a bőrőm ott ahol hozzámért. Ilyen még sose fordult velem elő. Már nem is éreztem a fájdalmat mert elterelte a figyelmem Ray közelsége. Alig pár centire volt az arca a nyakamtól. Huh...
-Elég csúnya. Kb 3 liter vért szívtak ki belőled.-mondta közben pedig még mindig a sebet vizslatta. Hirtelen felált majd engem is felsegített.-Vissza kell mennünk. Csak ott tudlak ellátni.-aprót bólintottam majd Ray átkarolta a derekamat és úgy segített visszabotorkálni hozzájuk. A gyomromban szó szerint pillangók repdestek. Nem tudom mi ez az érzés de azt tudom hogy Ray Black egyátalán nem közönbös számomra.