- Férjhez megyek!

- Remek! Alexander még mindig itt tartózkodik, akár egy óra múlva ismét megoldhatjuk – szól az egyik tanácsos.

- Nem Alex-ra gondoltam.

- Hercegnő, máshoz nem mehet hozzá. A törvény tiltja.

- A törvényeket bárki átírhatja. Szerintem maga se lenne itt, ha valaki nem irt volna újakat – teszem keresztbe a kezeimet.

- Haver! – szólal meg Luke. – Hallottad már, hogy terhes nővel nem jó packázni?

- Megoldható, hercegnő – bólint egyet.

- Köszönöm – mosolyodom el.

Az elkövetkezendő három óra rettentő lassan telt el. Apa mindenben segített. Amit kellett átírt, hogy a házasság törvénybe illő legyen. Amiben tudott segített. Anya soha nem tenne ilyet. Csak azt akarná, hogy a két királyság egyesüljön. Nem azt, hogy boldog legyek.

- Készen vagyunk! – csapja össze apa a könyv lapjait.

- Köszönöm – húzom magamhoz.

- Köszönjük – javít ki Luke.

- Gyere ide! – tárja ki apa a kezét, így Luke-ot is belevonja az ölelésbe.

- Menjetek, elintézünk mindent – szólal meg halkan apa. Egy puszit nyom az arcomra, és elengedett minket.

- Aztán figyellek – néz komolyan Lukera. – Vigyázz rá.

- Ez természetes – mosolyodik el Luke.

- Vigyázz rájuk! – pontosít apa, amin mindenki egy jót mosolyog.

- Menjünk – térítek vissza mindenkit a valóságba.

Luke megfogja a kezem, így megyünk végig az egész kastélyon, míg a szobámba nem érünk. Ott leveszem magamról a fehér, csipkés ruhát, majd csak egy pizsamát veszek fel.

- Baloldal legalsó polc – szólok oda Lukenak, aki csak az ágyon ült.

- Mi van ott? – húzza fel a szemöldökét.

- Nézd meg, még egyszer itt hagytad.

Lassacskán ment oda a gardróbhoz. Ott azt a polcot kerestem meg, amit mondtam neki. A ruhái voltak ott, még egyszer itt hagyta, és nem volt szívem kidobni. Így hát az óta a nap óta ott csücsül a szekrény polcában.

- Kerestem ezt a pólót – nevet fel.

- Mindvégig itt volt – állok mellé.

- Hamarabb is szólhattál volna – nyom egy puszit az arcomra.

- Nem kerested, amúgy is... Jó volt kismama pizsamának – nevetek fel, hisz ezt a pólót az első pár hétben hordtam, amikor még nem tudtam, hogy terhes lettem.

- Biztos jól nézhettél ki benne – áll a hátam mögé, majd onnan megölel.

- Minden ruhában borzalmasan festek, ez a pici több gondot okoz, mint hittem.

- Na, még mérges lesz rád – simít végig a hasamon.

- Főleg, ha apuci kicsi lánya lesz – döntöm hátra a fejem, egyenesen a mellkasának.

- A kis hercegnő mindent meg fog kapni.

A gondolatokon elmosolyodtam. Egy család leszünk. Még ha nem fog mindenki a szívébe fogadni.

Főképp nem anyám.

- Össze fogtok házasodni? – ront be Lily a szobába, mire mindketten szétpattanunk.

- Lassabban, hékás! – nevet fel Luke.

- Össze fogtok házasodni? – teszi fel a kérdést még egyszer.

- Igen, összefogunk! – mosolyodom el.

- A kedvenc bandám egyik tagja összeházasodik a nővéremmel! Megyek, elájulok! – a szobámból fej rázva megy ki a szobámból, még az ajtót is elfelejtette becsukni.

- Kan bulit tartunk! – ront be nevetve Mikey.

- Szerintem kettesben akarnak lenni – néz ránk Ashton.

- Emberek! Akkor kivel tartok kan bulit?

- Gondolom én a fent maradó társasággal – teszi a kezeit keresztbe Calum.

- Kan bulit tartunk!

- Megyünk mi – nevetnek fel, majd elhagyják a szobát.

- Fogadok, hogy túl sok cukrot evett – nevet fel Luke.

- Olyan, mint a gyerekek?

- Ő maga egy nagy gyerek.

- Igaz.

Az este meghitten telt el. Csak feküdtünk és beszélgettünk. Néha a semmiről, máskor annál érdekesebb témáról. Nem tudom megunni amit, mond, valahogy mindig tudtam figyelni a hangjára.

A következő hetem igazi lesz. Összefogok házasodni azzal, akit tényleg szeretek. És ebben nem állíthat meg senki...